Ha azt halljuk, hogy háborús játék, akkor általában a Medal of Honor, a Call of Duty és a Battlefield sorozatok jutnak az eszünkbe, azaz olyan programok, amikben egy katonát kell irányítanunk a múlt, a jelen vagy a jövő csataterein. Mi most a Top 5 rovat újabb részében kicsit tágabb értelemben kezeljük a háborús játékokat, és kortól, korszaktól, valóságtól és műfajtól függetlenül próbáltunk szemezgetni, egyetlen szempontot szem előtt tartva: a játékban legyen háború és a játékos tevékenyen vehessen részt abban.

5. European Air War

Bár később születtek szebb és talán jobb repülőgép szimulátorok (IL-2 Sturmovik), az European Air War összetettsége, változatossága és testreszabhatósága miatt mégis a műfaj koronázatlan kiskirálya. Az 1942: The Pacific Air War folytatásban Nyugat-Európa összes nagyobb légi csatájába belekóstolhattunk. A RAF, a Luftwaffe és az USAAF kötelékében különféle játékmódokban ütközhettünk meg az ellenséggel az angliai csatától a háború végéig.

Mi több, a Pilot Career módban még a háború alakulására is hatással lehettünk, s miközben otthagytuk nyomunkat a történelemben, szárnyemberből egy egész repülőszázad irányítójává válhattunk. Ekkor persze már nekünk kellett felszerelni embereink gépeit (fegyverzet, megfelelő mennyiségű üzemanyag), és a csatatéren is lehetőségünk nyílt utasításokat adni bajtársainknak, hogy sikerre vigyük a küldetéseket. Az European Air War a maga idejében igazi mérföldkő volt.

4. Silent Hunter 4: Wolves of the Pacific

Ahogy fejlődött a technika, a háború egyre kiterjedtebb lett. A földről a vízre, onnan a levegőbe, végül a víz alá vezettek a csataterek. Sajnos tengeralattjárós játékból igen kevés van (Aquanox valaki?), háborús tengeralattjárósból meg még kevesebb. Szerencsére itt van nekünk a Silent Hunter sorozat, amelynek negyedik része, a Wolves of the Pacific kapott helyet listánkon.

A Pazar grafika mellé nyolc kommandírozható U-boot osztály társult, hogy azok fedélzetén jussunk el a Csendes-óceán célpontokban gazdag hadszíntere. Lőhettünk ellenséges tengeralattjárókra, japán halászhajókra, repülőkre, naszádokra, cirkálókra, sirályokra, kacsákra, ludakra… Oké, kicsit túlzásba estem, a madársereg biztonságban volt. A tengeralattjárón belül megcsodálhattuk az állásokat, menedzselhettük a legénységet, sőt, nehézségi szinttől függően olyan feladatokat is elvégezhettünk saját kezűleg, mint torpedózás előtt a helyes céladatok kiszámolása. Így vált a Silent Hunter 4 a legjobb tengeralattjárós háborús játékká.

3. ArmA 2

Az ArmA 2 című FPS a modern hadviselésre épít, de a lentebbi Medal of Honorral és sok más egyéb háborús akciójátékkal ellentétben a maximális realitásra törekszik – noha a történet középpontjában álló konfliktus kitalált, akárcsak az ország (Csernorusszia), ahol harcolunk. Pont ezért az ArmA 2-t leginkább katonai szimulátornak lehet leírni, és ezért is van helye eme listán.

Nem hurcolhattunk magunkkal annyi fegyvert, amibe még Rambo is belerokkant volna, ráadásul a fegyvertől a körömpiszkálóig minden reálisan viselkedik benne. Csípőből sorozatot lőni maximális pazarlás volt, hason fekve egyes lövésekkel aratni annál takarékosabb. Tájékozódni a Nap segítségével, GPS-szel és tájolóval lehetett, és még sokáig sorolhatnánk, mennyire törekedtek a készítők a realitásra. Természetesen a küldetések között sem akadt olyan, amiben egymagunknak kellett ellopnia egy egész tank századot. Feladataink aprólékosan, logikusan és valóságosan lettek felépítve, mi több, még egymásra is hatással voltak. Egy szó, mint száz, az ArmA 2 a háborús játékok közül az egyik legreálisabb, amiben a kilőtt golyónak bizony tétje volt.

2. Medal of Honor: Allied Assault

Lehet, hogy vannak szebb és újabb játékok a témában, de egyvalamiben a Medal of Honor: Allied Assault verhetetlen: még egy játéknak sem sikerült olyan hangulatosan megidéznie a partraszállás Omaha Beachen lezajlott szakaszát. Az Allied Assault legalább olyan mérföldkő a háborús FPS-ek világában, mint az azt ihlető Steven Spielberg film, a Ryan közlegény megmentése a háborús filmek piacán.

Persze az Allied Assault nem csak ezért lett a második e listán, hanem azért is, mert megszületésekor még nem lehetett Dunát rekeszteni a második világháborús játékokból, olyanból meg pláne nem volt sok, amiben végigharcolhattuk a második világégés majdnem minden fontos csataterét (ami kimaradt, az benne volt a két kiegészítőben, a Spearheadben és a Breakthrough-ban). Megjárhatjuk Észak-Afrikát, Norvégiát és Franciaországot, a partraszállás mellett pedig lophatunk tankot, szabotálhatunk gyárakat és robbanthatunk vonatot, na meg persze megölhetünk sok-sok nácit. Mindezt akkoriban igen látványos, pörgős és szórakoztató keretek között.

1. XCOM: Enemy Unknown

Lehet, az XCOM: Enemy Unknown első helyre helyezése kicsit meglepő és unortodox, de ha jobban belegondolunk, akkor láthatjuk, hogy a sci-fi környezet ellenére ez bizony egy ízig-vérig háborús TBS. És míg a fenti játékokban inkább csak szereplői vagyunk a háborúknak, az Enemy Unknown azon programok közé tartozik, amiben mi magunk menedzselhetjük a háborúnkat, éppen ezért is került a lista élére. Ugyan vannak hasonló kategóriájú stratégiák valóságosabb környezetben, de az Enemy Unknown összetettségében és kidolgozottságában magasan veri a konkurenciát, ráadásul a világa is meglehetősen érdekes.

Katonáink harctéri mozgatása mellett nekünk kell gondoskodnunk bakáink egészségéről, továbbképzéséről, védelméről és fegyverzetéről, felszereléseik fejlesztéséről, és még mindig csak a felszínt karcoljuk. Hogy sikeresek legyünk az idegenek ellen folytatott háborúnk, pénzt kell keresnünk, fejlesztenünk kell támaszpontunk különböző rendszereit, kutatnunk a földönkívülieket, de még a diplomáciával és a globális védelemmel és ellentámadásokkal is nekünk kell foglalkozni. Szóval lehet, hogy nem egy hagyományos értelemben vett háborús játék, de az XCOM: Enemy Unknownban bizony egy egész háborút kell menedzselnünk a kezdetétől a győzelemig vagy a vereségig.

Íme hát a lista. Kicsit egyedi, kicsit változatos, de a miénk. Egyetértetek vele, vagy szerintetek más sorrend kéne, más játékokkal? Nektek melyek a kedvenc háborús játékotok? Mint mindig, véleményeteket most is epekedve várjuk.

(A cikk a szerző, és nem a szerkesztőség egyöntetű véleményét tükrözi.)