Láttunk már ilyet korábban? Igen, az >observer_ konkrétan ugyanerre a sémára épült, és pontosan úgy vegyítette a megfejtendő logikai feladványokat (abban a fekete-fehér erdőben vagy másfél órán át barangoltam) a feszült horror elemekkel, ahogyan azt jelen esetben a The Signifier is teszi. Csakhogy itt az egész kiegészül némi nyomozással, és egy jókora adag Black Mirror-utánérzéssel – persze ezeknek mi csak örülhetünk. Hivatalosan október közepén jelenik meg a játék, és biztos vagyok benne, hogy addig még csiszolgatják és bővítik a tartalom terén, de a fejlesztőknek hála egy előzetes kedvcsinálót már most is tudok prezentálni számotokra!
A felállás tehát nagyon hasonló, mint az >observer_ esetében, csak itt éppenséggel nem a távoli cyberpunk jövőben járunk, hanem napjainkban. Főszereplőnk egy bizonyos Frederick Russell, aki olyannyira a tudomány embere, hogy több évnyi kitartó munkájának hála – melyet a mesterséges intelligencia és a pszichológia területén végzett – megteremtett egy szerkezetet, mely képes az emberek emlékeibe elvezetni. Ez lett a Dreamwalker, mely az Animushoz hasonlóan lehetőséget ad arra, hogy feltárhassuk valakinek a korábbi életét – még akkor is, ha az illető már halott. Frederick ezért gyakran segíti a rendőrség munkáját azzal, hogy az áldozatok bizonyos emlékeit VR-szerűen újraélve, hasznos tippekkel látja el a nyomozókat, akár egy lehetséges tettes elfogásának elősegítésében.
Mélyebbre kell mennünk!
A játékmenet is nagyon hasonló a Bloober Team játékában látottakhoz: sétaszimulátorokhoz méltó módon haladunk előre, felvehetünk és megvizsgálhatunk dokumentumokat, újságokat, könyveket és még egyéb olvasnivalókat, valamint néha minimális interakcióba léphetünk bizonyos tárgyakkal (lenyomhatsz, mondjuk, egy billentyűt a zongorán). A főbb helyszínek térképen vannak jelölve, és szabadon mászkálhatunk köztük. A dolog pikantériája azonban, hogy a Dreamwalkerbe átkerülve egészen megváltozik a felállás: noha nem megy át a játék 2D-be, de jelentősen más hangnemet kapunk. A nyomozós részeket felváltja egy kis horror, valamint a környezet is sokkal szürreálisabb kinézetet kap. Ezzel eddig semmi probléma, szeretjük az ilyesmit. Azzal viszont már annál inkább, hogy a Dreamwalkerben tevékenykedve sokszor egyáltalán nem egyértelmű, hogy mit is kéne csinálni. Felszedhetünk nyers adatokat (raw data), amiket aztán valahol használnunk kell, hogy összeálljanak a mozaik darabkái (ezt is tessék szó szerint értelmezni, hiszen a legtöbb adat csupán egy amorf glitch képében jelenik meg), de mivel egy emlék „rétegei” között is tudunk váltogatni, néha teljesen lutri, hogy mit, hol kéne alkalmaznunk a továbbjutáshoz.
Nem mondanám, hogy az alapkoncepció teljesen egyedi, de mindenképp érdekes és jól kihasználható területe ez a sci-fi-horrornak, amit jelenleg a kibogozhatatlan játékmenet árnyékol be. Erősen bízom benne, hogy az október 15-én esedékes megjelenésig ezen még dolgoznak a fejlesztők, mert az álmokban való barangolás és a nem jumpscare-központú, sokkal inkább a nyomasztó hangulatra fókuszáló atmoszféra mindenképp ígéretes alapanyagot sejtet. Októberben természetesen visszatérünk még a The Signifierhöz, hiszen halloween környékén egyébként is temérdek horrorjáték érkezik, és az kifejezetten hívogató közülük, amely nem csupán a rémisztgetésre, de a gondolkodásra is alapoz.
