A Disco Elysium rendkívül egyedi világa, a harc helyett a nyomozásra kihegyezett játékmenete és mélyenszántó története miatt 2019-ben méltán söpört be “az év játéka”-díjakat, és még tévésorozat is készülhet belőle. A Gamedec lehet a nagy utód, egyúttal a 2020-as ünnepi szezon újabb lengyel fejlesztésű cyberpunk RPG-je (az Anshar Studios olyan játékok készítésénél bábáskodott, mint az >Observer_, a Divinity: Original Sin 2 vagy a Baldur’s Gate 3). Sőt a játék a zárt bétateszt alapján bizonyos tekintetben még merészebbnek és izgalmasabbnak is ígérkezik, mint a messiásként várt Cyberpunk 2077.
A sztori a 22. század végén, a futurisztikus Varsóban játszódik, ahol tombol a játékőrület. A VR itt drága hobbi, cserébe közel valószerű élmény: a gazdag gamereknek egy speciális fotelt kell megvásárolniuk, ami a Mátrix-filmekben látott módon becsatlakoztatja őket a kívánt virtuális világokba (Virtualia). Mi egy olyan speciális detektívet (gamedec) formálunk meg, aki kifejezetten Virtualia zűrös ügyeire fókuszál. A zárt bétateszt keretében naná, hogy egy befolyásos és arrogáns üzletember, Geoffrey Haggis elkényeztetett, de korántsem ártatlan pici fiát, Fredót (nem Frodót!) kellett kihozni az egyik szadomazochista játékból (beszédes a címe: Twisted & Perverted), amelyben valami miatt négy napja bent ragadt, és félő, hogy ha még tovább marad, akkor az agya megpörkölődik a túlterheléstől.
A Gamedec nem gyerekmese, hanem rendkívül sötét, társadalmi és politikai kérdéseket feszegető, tabudöntögető játéknak ígérkezik, amelyben persze a fejlesztők állítása szerint nem fognak ránk kényszeríteni semmilyen döntést, nem lesz „helyes út” vagy „igazi befejezés”. A 2–2,5 órás kipróbálható változat abszolút izgalmas volt, remek tempóban adagolta az információt, szépen kibomlott a nyomozás során egy igen mocskos ügy, melyet legalább háromféle módon oldhattam meg, a megoldásokhoz pedig még ennél is több út vezetett az igencsak impozáns dedukciós rendszernek köszönhetően. Ez tulajdonképpen egy skillfára emlékeztető felület, csak nem készségek szerepelnek rajta, hanem attól függően nyílnak meg a különböző, a megoldásokhoz vezető utak, hogy kitől, mit kérdezünk, mennyi információt gyűjtöttünk össze. Így például ki kell deríteni, hogy Fredo hogy neveztette magát a szadomazo világban, és ezt megtehetjük a helyi perverz klán tagjainak szóra bírásával, vagy a játékosok élményét direkt szétcsesző trollok bizalmába férkőzéssel is. Valóban nincs helyes megoldás: habár legalább olyan megigazulások várnak ránk, mint a Szárnyas fejvadászban Harrison Ford hősére, itt rajtunk, a mi morális értékítéletünkön múlik, mit kezdünk Fredóval, miután közelebbről megismertük. Fontos hangsúlyozni, hogy egyik esetben sem kapunk „game over”-t, mert bármi történjék is, az egy nagyobb történet részévé válik, amelyben még valószínűleg annál is nehezebb lesz állást foglalni, hogy egy érző androidot tekinthetünk-e kvázi embernek vagy sem.
Mindez persze még csak a kalandjátékos része a dolognak, ám a zárt bétateszt során az RPG-mechanizmusból alig mutattak valamit, azt is egy ütemterv szerint adagolták a fejlesztők, tehát nem befolyásolhattam a Professions nevű készségfán a főhős fejlődési irányát. A dolog így is érdekesnek tűnik, mert attól függően, hogy milyen területekre specializálódunk, más-más párbeszédopciók és interakciók nyílnak meg számunkra. Például, ha számtech-zsenik vagyunk, akkor könnyebb lesz Virtualia bugjait a javunkra fordítani, ám a karakterek bizalmába nehezebben tudunk beférkőzni. Ellenben, ha a vonzerőt kihasználó fejlődési irányra állunk rá, még egy nagyon bizarr szadomazo játékban is részt vehetünk az egyik nőnek látszó karakterrel, mert megtetszünk neki. A tapasztalati pontokat itt amúgy az Aspectek helyettesítik, amelyek folyamatosan változnak aszerint, hogyan viselkedünk az NPC-kkel. Ilyen módon, ha például agresszívek vagyunk, akkor az a verekedős skilleknek fog kedvezni. Tehát a Professionök és az Aspectek szorosan összefüggenek és hatnak egymásra a játék során.
A kétórás tesztverzió alapján a Gamedecben elképesztő potenciál van, bár az nyilvánvaló, hogy a Disco Elysiumhoz hasonlóan ez sem való mindenkinek, mert inkább olvasgatni kell benne, a harc pedig minimális. A teszt során mindez pár lövésre és egy unikornisnak öltözött troll felrobbantására korlátozódott, a halál pedig amúgy sem végleges a virtuális világokban. A sztori garantáltan nagyon jó lesz, a nyomozás pompás már most is, inkább az egyelőre túl egyszerűnek tűnő RPG-rendszertől lehet félni, valamint a tesztverzió mentési rendszere is aggodalomra adhat okot. A játék automatikusan mentett egy-egy pálya elején, de én szabadon nem menthettem állást még kilépéskor sem, úgyhogy ha nem jutottam át egy új területre, mégis abba kellett hagynom a játékot, akkor a legutóbbi checkpointtól kezdhettem mindent elölről. Ez pár buggal karöltve igencsak tönkre teheti a játékélményt. Persze tudjuk be mindezt a fejlesztők által rendelkezésünkre bocsátott verziónak, és reménykedjünk benne, hogy ha a Gamedec idén valóban megjelenik, akkor az év RPG-jeként fogjuk ünnepelni.
