Minden korszaknak megvan a maga slágerműfaja: a 2000-es évek első felében – legalábbis konzolokon – ezek a 3D-s akció-platformerek voltak, melyek a felfedezést, a harcot és az ugrándozást kombinálták, jellemzően egy-két sajátos elemmel megbolondítva az alapreceptet. Hogy ez mennyire igaz, azt jól mutatja, hogy a Sony-nak például egyszerre három (!) ilyen szériája is útnak indult PS2-n (Jak and Daxter, Ratchet & Clank, Sly Cooper), mostanság ugyanakkor még nagyítóval is bajosan találni ilyen címeket – ez van, változnak az idők és a trendek. Leginkább emiatt vártam nagy kíváncsisággal az Ary and the Secret of Seasons című játékot, amely bevallottan ezt a korszakot igyekszik megidézni, és bár a megjelenésig néhány hét még hátravan, az előzetes verziónak köszönhetően most lehetőség adódott egy rövid kóstolóra.
A két részből álló próbaverzió első felvonása tulajdonképpen az alaphelyzetet vázolja fel nekünk, egy gonosz varázslóval, akit egy Legendás Harcos annak idején sikeresen legyőzött és bebörtönzött, hogy aztán örökre az Évszakok Őrzőinek fogságában raboskodjon. Egy nap azonban egy különös erő zavart hoz az évszakokba, így aztán a címszereplő Aryelle úgy dönt, apja nyomdokaiba lép, mint a Tél Védelmezője, és útnak indul – nemcsak azért, hogy fényt derítsen arra, mi történt, hanem mert nyomra bukkan, melyet követve talán elveszett testvérére is rátalálhat.
Az említett évszakoknak fontos szerepük van, hiszen a játékban az általuk képviselt erők nevezhetők a leglényegesebb mechanikának. Kezdetben persze csak a tél áll rendelkezésünkre, így csupán azon kell agyalnunk, hogy mikor és hol használjuk az erőteret, amely megváltoztatja a környezetet – például azzal, hogy megfagyasztja a vizet vagy éppen jégkockát csinál egyes ellenfelekből. Az Ary pályadizájnja ennek megfelelően tulajdonképpen egy látható és egy láthatatlan rétegből áll, a továbbjutás kulcsát pedig általában utóbbi rejti, ami érdekes és szórakoztató elem, hiszen nagy szabadságot ad a fejlesztők kezébe.
Az Ary egyébként nem teljesen lineáris, hiszen egy nagy, összefüggő világot járhatunk be benne, ahol vannak kitérők, illetve vissza lehet térni a korábbi helyszínekre is, hogy az új erők birtokában új pályaszakaszokra jussunk el. Eltévedni szerencsére nehéz, hiszen a következő cél mindig jól láthatóan jelölve van a térképen, köszönhetően a misszióalapú felépítésnek, a kisebb városok, falvak ugyanakkor mindig tartogatnak néhány egyszerű mellékküldetést is. A felfedezés mellett természetesen ügyességi részek és harcok is bőven vannak. Előbbiek főleg a klasszikus környezeti fejtörőkön keresztül igyekeznek kihívást nyújtani, az összecsapások pedig egy meglehetősen egyszerű és súlytalan harcrendszert kínálnak, ami az egyetlen olyan eleme az Arynak, amit nem élveztem – ezt viszont kifejezetten nem.
A próbaverzióban egy rövidebb szekció erejéig a játék utolsó felébe is bepillantást nyerhettünk, ahol Ary már jóval több képességgel bír (nemcsak plusz évszakokkal, hanem egy varázsköveket lövő csúzlival), így a hosszú távú változatossággal nagy valószínűséggel nem lesz gond, a készítők ugyanis láthatóan nem voltak híján az ötleteknek. Ami jobban aggaszt, az a végtermék általános minősége, ugyanis hiába van már csak egy hónap az Ary and the Secret of Seasons megjelenéséig, jelen formájában a játéknak meglehetősen félkész érzete van. Ezzel együtt is bízom abban, hogy ha kiemelkedő alkotás nem is, egy hiánypótló élmény mindenképpen lehet az eXiin akció-platformeréből, hiszen nemcsak nosztalgikus érzéseket kelt, de egyben olyasvalamit is képvisel, ami nem nagyon van jelen napjaink játékkínálatában. Egy hónap múlva – az új évszak első napján – kiderül, sikerül-e neki!
