Crash Bandicoot, Spyro the Dragon, Resident Evil 2, Final Fantasy 7, Tony Hawk's Pro Skater. Ezt a nem mindennapi névsort látva azt hihetjük, hogy visszarepültünk a PS1 fénykorába, de nem ez a helyzet: ezek csupán azok a játékok, melyekből teljes értékű remake készült az elmúlt két-három évben. De még milyen remake-ek! A szóban forgó felújítások ugyanis nemcsak kiválóak lettek, hanem borzasztó sikeresek is, ami olyan új utakat nyitott meg a fejlesztők és a kiadók előtt, amit látva bizonyára minden veterán gamernek összefut a nyál a szájában. Hogy miért? Azért, mert a Crash Bandicoot N. Sane Trilogy például nemcsak a további videojáték remake-eknek intett egyet, hogy érdemes ütni ezt a vasat, mert van rá igény, hanem egyben azt is jelezte, hogy – legalábbis a keresletből kiindulva – úgy tűnik, itt van az ideje egy teljesen új résznek. És lám: alig több mint három évvel később itt is van a Crash Bandicoot 4: It's About Time, melynek digitális előrendelői idő előtt belekóstolhattak az örömökbe egy exkluzív demónak hála – mi is megtettük.
Nem kevesebb, mint 22 év telt el a harmadik rész, a Warped óta (a „Naughty Dog-mentes”, kevésbé sikeres és többségében nem is túl jó Wrath of Cortex – Twinsanity – Mind over Mutant vonaltól inkább tekintsünk el), az alapfelállás azonban mit sem változott: ezúttal is egy alapvetően 3D-s, de pályatervezésében folyosószerű platformert kapunk. Méghozzá egy kegyetlen, szívatós, kihívásoktól cseppet sem mentes platformert – éppen úgy, mint régen! A Crash soha nem arról volt híres, hogy kesztyűs kézzel bánik a játékossal, és ez nincs másként a negyedik részben sem. És bár játékmenetét tekintve a bevezetőben felsorolt ötösből talán pont a Crash öregedett a legrosszabbul, az mindenképpen örömteli, hogy a negyedik rész esetében sokkal inkább a nyers ügyesség dominál, mintsem a trial-and-error jelleg – vagyis amikor kvázi kénytelenek vagyunk minden egyes akadályt betanulni, mert intuitív módon nagyon nehéz elsőre végigjutni a pályán. Félreértés ne essék: így is rengetegszer meg fogtok halni (még egy külön számláló is van rá – életek cserébe nincsenek szerencsére), de ritkábban fogjátok azt érezni, hogy az egész a genyó fejlesztők miatt van. Egyszerűen csak elég magasra tették a pályadizájnból eredeztethető nehézségi lécet – igaz, azt per pillanat nem tudjuk, hogy a demó három pályája pontosan hol helyezkedik el a végigjátszásban.
Az első kipróbálható szint, a Snow Way Out egy havas pálya, amely rögtön villantja is a Crash 4 egyik fő újítását, a különleges képességeket nyújtó maszkokat. Itt konkrétan az időt tudjuk néhány másodpercre lelassítani, amit a legkülönfélébb módokon használ ki a játék: vannak dobozok, melyek csak így üthetőek ki, akadnak ellenfelek, akiken máshogy nem tudunk túljutni, de a vízeséseken lecsorgó jégtömbök is ilyen módon használhatóak ki platformként. Használata igényel egy kis megszokást, nem vitás, ugyanakkor remekül színesíti mind a játékmenetet, mind pedig a pályákat. A második szint, a Dino Dash egy másik fajta maszkot mutat be, ahol kvázi két dimenzió között válthatunk, ami az akadályok és a dobozok el- és feltűnését is befolyásolja. Persze ebben is van kihívás, főleg akkor, amikor például egy kötött pályán csúszunk (valahogy úgy, ahogy a Ratchet & Clank sínes szekvenciáinál), így ezek az újítások az előrehaladást is meg tudják azért nehezíteni – persze jó értelemben.
Koncepció tekintetében a harmadik pálya a legérdekesebb, ez ugyanis a helyszínt tekintve ugyanaz, mint a Snow Way Out, csak éppen máshonnan indítunk – méghozzá egy másik karakterrel, hiszen itt Cortex bőrébe bújhatunk bele. Ez pedig merőben más élmény, hiszen a főgonosz teljesen más mozdulatokkal rendelkezik, mint Crash, így kicsit újra is kell tanulnunk az irányítást – de a nap végén ez is a változatosságot szolgálja. Miután egy alternatív idővonalról van szó, ezért amikor végül becsatlakozunk oda, ahol ismét Crash-t irányíthatjuk, akkor egy ismerős, de mégis néhány új csavarral feldobott szakaszt kell újból teljesítenünk – kíváncsi vagyok, hogy a teljes játékban mennyi ilyen húzás lesz, hiszen elvileg száznál is több pályára számíthatunk, ami az elődökhöz képest igen komoly mennyiség.
Egyvalami egyértelműen kiderült a Crash Bandicoot 4 demójából: aki szerette a régi részeket, az ezt is imádni fogja, hiszen benne van minden, ami kell – az ismert karakterek, a jellegzetes játékmenet vagy éppen az olyan tipikus elemek, mint az extra ügyességet igénylő bónusz pályák vagy a látványos menekülős szekvenciák a kamerával szemben. Hogy a Toys for Bob mennyit tud ehhez hozzátenni, azt nyilván csak a teljes játékot látva tudjuk majd igazán megítélni, ugyanakkor már ez a hárompályás demó is felvillantott néhány olyan újdonságot, melyeket látva joggal bizakodhatunk, hiszen igazán változatos játékélményre számíthatunk – nem is beszélve az olyan modernizálásokról, mint például a térérzékelést segítő, landolásunk helyét jelző karika. Arra viszont készüljetek fel, hogy a türelmetekre most is szükség lesz, merthogy lépten-nyomon meg fogtok halni, arra szinte mérget vehettek! De hát erről szól a Crash, nemde?
