Azt gondolom, hogy a rengeteg csúszás és huzavona után 2020. június 19. rengeteg gamer naptárában bekarikázott dátum. Jómagam ugyan nem vagyok a Naughty Dog 2013-as játékának hatalmas rajongója, azonban tisztában vagyok azzal, hogy a The Last of Us sokaknál toplistás, sőt a januárban közölt évtizedes toplistáinknál is visszatérő szereplő volt: több írónknál a top3-ba jutott, de az olvasói és PC Guru-összesítésnél is igen előkelő helyre került. Ez részben a remek történetnek, az emberi karaktereknek és a filmes hatásoknak, megvalósításnak köszönhető. Utóbbi miatt én is csak lestem a megjelenéskor, azonban nálam a MI és a harc rontott annyit az élményen, hogy visszafogott távolságból figyeljem a folytatás megjelenését. Leginkább technikai oldalról váltam kíváncsivá, méghozzá amiatt, hogy a szerintem gyenge játékmechanikai elemeket az eltelt évek és az előzményeihez képest csiszoltabb Uncharted 4 után mennyire sikerült gatyába rázni. Nem mellesleg a kirobbant botrányok is mozgattak. Részben a pletykák igazságtartalma érdekelt, részben pedig, ha azok igaznak bizonyulnak, az olvasókat szerettem volna megvédeni a csalódástól és egy szimplán propagandaként funkcionáló program megvásárlásától. Komolyabb válaszokat ilyen témákban még nem adhatok, a mai embargó csupán első élményekről és bizonyos helyzetekről szólhatnak, de készüljetek, mert 12-én, avagy egy teljes héttel a megjelenés előtt ugyanebben az időpontban érkezik a teszt is, aminél már mindenre választ adok.
Kórház a város szélén… vagy valahol
Az embargóhoz komoly szabályok tartoztak, lényegében szinte minden tiltott kategória, nem sok mindenről lehet említést tenni, még a játék legeleje is tabu. Marad Seattle, ahol az ismételten Ashley Johnson által életre keltett Ellie egyedül indul egy színházból, hogy egy Nora nevű nőt megtaláljon. A játékmenet és a nézet nem sok újdonságot hoz, avagy külső nézetes akcióról és kalandozásról van szó, fertőzöttekkel és emberi ellenfelekkel megfűszerezve. Amikor velük találkozunk, lopakodva, egyesével cserkésszük be őket vagy haladunk el mellettük észrevétlenül, de természetesen nyílt harcba is belekezdhetünk, csak azzal általában nem járunk túl jól. Normál fokozaton elég jól lehet haladni, összességében megdolgozva a sikerélményért, de nem vért izzadva minden egyes ellenfél megjelenésekor. Van fejlesztés, valóban lehet ugrani, avagy hatalmas meglepetések nincsenek.
Ami viszont új, vagyis inkább tisztítószerrel van mosva, az a látvány és az élmény. Van itt vízzel ellepett rész, amin csónakon közlekednek üldözőink, vannak terepek, amik még nem lettek megtisztítva, ezért kattogókba, normál fertőzöttekbe vagy akár rosszabbakba is belefuthatunk, ilyenkor pedig kidomborodik a horroros oldal. Kellőképpen nyugtalanító, amikor halljuk a mutálódott egyedek zaját, látjuk őket, és tudjuk, hogy mellettük kell elhaladni. Ha pedig egyszer hibázunk, majd a nyakunkon van mindenki, hát az adrenalinlöket meglesz, azt garantálom, ahogy a magas pulzusszám is.
Ilyen körülmények között kell bejutni egy kórházba, majd ott felfedezni és tisztogatni, ami szintén élmény. Na, mármint az a hidegrázós fajta. Olyan túlélőhorroros. Jó, látom, már fel is keltettem az érdeklődésed, sikerült megbizsergetni az ösztönöd, ami nem is baj. A The Last of Us Part 2 ezen szegmense ugyanis kellőképpen feszült, izgalmas és változatos, meg kell hagyni. A növényekkel belepett nagyvárosi környezet már-már erdei hangulatot kölcsönöz a tájnak, minden karakter aprólékosan kidolgozott, a fegyverek hatása érezhető és látható, a sérülések pedig naturálisak, ami azt jelenti, hogy a gyenge lelkűeket és gyomrúakat kellőképpen fel fogják kavarni a látottak.
Hamarosan folytatjuk
Sok nagy újdonság (most még) nem látszódik, a történetről nem beszélhetek, ahogy más szegmensekről sem, pedig lassan haladva elég sok órám van már a játékban. Így a konklúziót meghagyom későbbre, amikor már jobban látom az összképet. Addig pedig maradnak az első élmények és pillanatok, amikhez még képekből is csak a hivatalos fotókat tehetem be, szóval két hetet még bírjatok ki a tényleges bemutatóig. Az más kérdés, hogy a látvány és az ebben a nagyjából 1-2 órában átélt élmény (amiről már mesélhetek) alapján senkinek nem kell aggódnia, mert a folytatás méltónak ígérkezik az előzmény hírnevére, emellett a magyar felirat is minőségi. Folytatása következik, akkor is tartsatok velünk!
