A Sakura háborúja (Sakura Wars, サクラ大戦) a 2000-es évek elején nálunk is futott a tévében, mégpedig az AXN jóvoltából. Maga az anime itthon kevésbé lett népszerű, ám Japánban igen szép sikereket ért el, már csak azért is, mert a Sakura Wars-franchise tagjaként látott napvilágot. A széria 1996 óta fut, és Sega Saturn után Dreamcasten és PS2-őn is szép sikereket ért el. Jelen cikk tárgya ugyan tavaly már megjelent Japánban, de a Sega most végre elérkezettnek látta az időt, hogy a szigetországon kívüliekkel is mélyrehatóbban megismertesse ezt a gyöngyszemet.
Eleve furcsának találtam már azt is, hogy anime-adaptáció lévén a kiadó a Sega, és nem a Bandai Namco, amely az utóbbi időben sorozatosan lecsapott a felkapott, de játékban még fel nem dolgozott címekre (lásd: My Hero Academia 1-2, One Punch Man). Viszont a tokiói kiadó ezzel a résszel – előzmények ide, vagy oda – egyértelműen a nyugati piacot célozza. Nem egy hardcore JRPG-ről van szó, hanem egy TPS kaland/akciójátékról, amiben a harc a hack and slash játékokat idézi, karaktereink menedzsmentje a lehető legminimálisabbra lett csökkentve, sőt, emellett még randiszimulátorként is megállja a helyét. Furán hangzik? Nos, a Sakura Wars már csak ilyen!
Sintó és gőzgépek
A történettel majd a tesztben foglalkozom bővebben, elöljáróban annyit érdemes tudni a Sakura Wars világáról, hogy alternatív 1940-es években játszódik Tokió városában, ahol egyszerre van jelen a klasszikus, ősi japán kultúra minden védjegye és a steampunk, gőzgépekkel meghajtott berendezések furcsa egyvelege. Főhősünk, Kamiyama, a Japán Császári Hadseregtől érkezik, hogy a feloszlatás szélére sodródott Virág Harci Egységhez csatlakozva, újdonsült parancsnokként megóvja a tokiói lakosságot a városszerte megjelent démonok támadásaitól. Persze nem csupán ezzel a veszéllyel kell számolnia derék – és figyelem: csak lányokból álló! – csapatunknak, hiszen a háttérben gonosz kezek mozgatják a szálakat, nekünk pedig csak úgy mellékesen készülnünk kell a Harci Egységek Világjátékaira is, ahol Sanghajból, Londonból és Berlinből kapunk riválisokat.
Ja, és azt említettem már, hogy központi bázisunk egy színház? Merthogy harcostársaink nem csupán katonák, de egyben színészek is, úgyhogy két csetepaté között érdemes szó szerint belesni a színfalak mögé, hogy segítsük, támogassuk őket karrierjük során. Mindannyian változatos képességekkel rendelkező, egyben gyönyörű fiatal lányok, akikkel nem csupán munkakapcsolatunk lehet. Lévén, hogy mi magunk is a színházban kapunk szobát, akaratlanul is beléjük futunk (a legtöbb mellékküldetés is hozzájuk kapcsolódik), és beszédbe elegyedhetünk velük, kapcsolataink mélységét pedig mi magunk alakíthatjuk. Lehetünk valakivel közömbösek, de például tudtára adhatjuk azt is, hogy tetszik nekünk. Ha valamelyikükkel már kellően szoros a viszonyunk, akkor szintet lépve elhalmozhatjuk bókokkal, dicsérhetjük a haját, a szeme színét, a szobájában található tárgyakból pedig egyre személyesebb dolgokat tudhatunk meg róla. Így komplett szerelmeket gyújthatunk lángra, csak nem árt vigyázni, mert ha egyszerre több lánynak is csapjuk a szelet, akkor könnyedén szoknyapecérnek nézhetnek, sőt, akár tettlegességig is fajulhatnak a dolgok!
Hello, lányok!
Senki ne ijedjen meg, a Sakura Wars nem egy hardcore JRPG lett, hanem a randiszimulátor jellegét leszámítva egy ízig-vérig az akcióra kiélezett TPS és hack and slash szerelemgyerek, amiben egyszer Kamiyamát irányíthatjuk a színházban és egyéb városi helyszíneken, máskor pedig hatalmas mechákba pattanva démonokat és ellenséges harci robotokat zúzhatunk porrá. Magam is meglepődtem, hogy az RPG elemek mennyire száműzve lettek a programból, és inkább a színtiszta akcióra, valamint a társainkkal való kapcsolatokra fektették a hangsúlyt. Valamennyi szerepjátékos kiváltság azért visszaköszön, hiszen például nagyon sok beszélgetésnél nekünk kell megválasztanunk, hogy mit mondunk, ez pedig hatással lesz nem csupán az adott beszélgetőpartnerrel közös viszonyunkra, de ha épp abban a pillanatban mások is jelen vannak, akkor rájuk is – ez a LIPS (Live & Interactive Picture System) rendszer. Legtöbbször ez időre megy, úgyhogy jól meg kell fontolnunk, hogy mit mondunk. Jópofa, hogy néha teljesen oda nem illő, már-már bunkó megjegyzéseink is lehetnek, például mikor megismerünk egy új karaktert, akár rögtön azt kérdezhetjük tőle, hogy lenne-e kedve egy randihoz? Vagy amikor egységünk egyik tagjának szobájában utalhatunk arra, hogy mennyire kényelmesnek tűnik az ágya – szóval magunk választhatjuk meg, hogy igazi úriemberként viselkedünk vagy legalja sudribunkóként.
Mindez a harci morálra lesz igazi kihatással. Ahogy halad előre a történet (átvezetőkként igényesen megrajzolt anime betéteket kapunk), elég sokszor keveredünk összecsapásokba, ahol szerencsére nem mindig egyedül kell felvennünk a kesztyűt az ellenfelek ellen, hanem egységünk többi tagjai is beszállnak a földrengető bunyóba. Elsősorban az ő harci kedvükre lesz kihatással, hogy milyen viszonyban vagyunk velük, mennyire kedvelnek, illetve mennyire utálnak bennünket. Ha előbbire gyúrunk rá, akkor teljes erőbedobással küzdenek velünk vállvetve, viszont ha az utóbbi eshetősége áll fenn, akkor harc közben könnyen magunkra is hagyhatnak.
Érdemes tehát jól megfontolnunk, hogy kivel milyen viszonyt ápolunk, itt tényleg sok múlik rajta. A LIPS-rendszer másik fontos része az Analóg-LIPS, ahol egy csúszkán szabályozhatjuk, hogy válaszunkba mennyi érzelmet viszünk bele. Harcoknál én ezt mindig a maxra feltoltam, így Kamiyama rendre torkaszakadtából ordított, de például a színházban bőven elég, ha csak közepes hangerővel tudatjuk szándékunkat a többiekkel, nehogy félőrültnek nézzenek. Bár rengeteg szöveg van a játékban, érdemes alaposan végigolvasni mindent. Én például a levéltárban egyáltalán nem figyeltem oda, hogy társam számára melyik három könyvet kéne beszereznem, ezért random levettem hármat a polcról. Természetesen egyik sem az volt, amit ő kért, ezért jól el is hordott mindennek. Hogy kivel mennyire szoros kapcsolatot ápolunk, azt egy chibi-ábrán (Team Stats) láthatjuk.
Olyan szép a…mechád?
A harcok látványosak, pörgősek, van lehetőségünk kombózni és speciális támadást is ellőni, ami iszonyú vagányul néz ki. Mechánkkal (a mi egységünkben Kóbu) tudunk sprintelni, ugrani, de még falon futni (!) is, ha pedig újabb adag ellenséget kell legyaknunk, akkor a játék a God of Warhoz hasonlóan démoni pecséttel lezárja a továbbhaladás útját, és ez csak akkor oldódik fel, ha mindenkit szabályszerűen levertünk a környéken. Epizodikus formában kapjuk a sztorit, tehát minden nagyobb fejezet végén jön egy előzetes az elkövetkezendő eseményekhez, természetesen a Távol-Keletről érkező videojátékok sajátosságával: az osztályzatos kiértékeléssel. A látvány felemás érzéseket keltett bennem, mert míg a részletgazdag környezet mellett a karakterek is iszonyú jól ki vannak dolgozva (de tényleg, még a legutolsó eldugott piperetükörben is viszontláthatjuk magunkat!), addig a mechákkal való aprítás közben a bejárható terület eléggé fapados hatást kelt. Persze nyilván az akció hevében nem erre figyel az ember, de azért nehéz nem észrevenni, hogy sokszor ugyanazok a tereptárgyak ismétlődnek újra és újra. A szinkronra és a zenére egy rossz szavam nem lehet. Remek japán szinkront kapunk és igazán szép dallamokat, amik nemcsak az összecsapások közben szolgáltatnak remek talpalávalót, de például a színházban egyedül kóvályogva is megteremtik a kellő hangulatot.
A Sakura Wars egy ínycsiklandó akciójáték lett, amit minimális szerepjátékos fűszerezéssel tálal nekünk a Sega. Ugyan még nem értem a végére (jó 20-30 óra játékidővel számolok), de steampunk settingjével és a jópofa történetével abszolút megvett kilóra. Ugyanakkora élmény mechákkal aprítani, mint a karakterekkel flörtölni. Minden egyes főbb szereplővel kikezdhetünk (még a pasikkal is), csak aztán ne lepődjetek meg, ha úgy jártok, mint én, mikor be akartam lépni a fürdőbe, erre csapatom egyik… khm… méretes mellekkel megáldott női tagja akkora pofont adott, hogy kiestem az ajtón.
Korábban megszellőztették már, hogy néhány update formájában azért kapunk még némi új tartalmat a megjelenésig, és én személy szerint a kamerakezelésben várok is finomítást, de egetrengető hibákkal vagy bugokkal egyáltalán nem találkoztam. Meglátjuk még, hogy a megjelenés napjáig (április 28.) mennyit csiszolnak a játékon, de elöljáróban annyit már most elmondhatok, hogy a Sakura Wars megérdemli a figyelmet. Egy itthon kevésbé ismert széria méltó, rebootként is felfogható feldolgozása, fő- és mellékküldetések tömkelegével, minijátékokkal, szerelmi háromszögekkel és remek arányérzékkel adagolt zúzásokkal. Hát, kell ennél több?
