Az Odalent: A Sötétség Legendái neve talán ismerős lehet, hiszen az angolul Descent néven futó játék két kiadást és számtalan kiegészítőt megélt már. Cikkünk alanya viszont nem új kiadás, sem újranyomás, hanem egy egészen új valami - ami egyúttal azt is jelenti, hogy ha játszottunk valamely korábbi kiadással, akkor elfelejthetjük a régi karaktereket, szabályokat és berögzült szokásokat. Ami lehetne éppen baj is, de az Odalent: A Sötétség Legendái (innentől csak Odalent) egyszerű és könnyen elsajátítható köntösbe csomagolja a játékosok dolgát, és az adminisztráció fárasztóbb részét teljességgel a mellé elengedhetetlenül szükséges segédapplikációra bízza.
Odalent: A Sötétség Legendái
- Hazai partner/kiadó: Delta Vision
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-4
- Játékidő: átlagosan 120-180 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,69/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából akciósan 62 991 forint
Persze azért hárul némi feladat ránk is, a küldetések között a következő kalandra küldendő hősök kiválasztása, a döntéshozatalok ránk várnak, ahogyan a pálya felépítése is, no és persze az akciók meg a némelyikkel járó kockadobások. Utóbbiakra a harcban és próbatételeknél lesz szükség, és háromféle eredményre, valamint azok kombinációjára tehetünk szert: sikerre, előnyre, és erőfeszítésre. A siker magáért beszél, találatot vagy hárítást jelent, az előny sikerre váltható, de cserébe fáradság-tokent kell valamelyik lapunkra helyezni, míg az erőfeszítés a hősünk és felszerelésünk függvényében juttathat opcionális bónuszokhoz. Némileg szokatlan, ám nem ismeretlen módon az ellenségeink számára nem kell semmit sem hajigálnunk, fix támadó és védekező értékekkel rendelkeznek - és amúgy is mindent kézben tart az applikáció. Ami nem jelenti azt, hogy hőseink és ellenségeink aktuális pozícióját vezeti, a figurák asztalon való pakolgatása ily módon ugyancsak kihagyhatatlan elem marad. Ezek tükrében adhatunk parancsot az appnak, hogy értékelje a támadásainkat (ahol csak a sikereket kell számolgatnunk és az esetleges extra hatásokat érvényesítenünk), egyúttal ellenőrizhetjük azt is, hogy a célpont látható-e és mely fegyvereknek elérhető.
Az Odalent másik fő vonzereje és érdekessége a háromdimenziós játéktér, és itt nem csak az olyan elemekre gondolok, mint a fák, könyvespolcok és ládák (melyek mindegyikével interakcióba léphetünk az alkalmazásban) hanem a kartonoszlopok segítségével tényelgesen magasabbra vagy alacsonyabbra építendő elemekről. Tény, hogy az asztalkép ennek köszönhetően látványosabb az átlagnál, de a bizonyos helyzetekben könnyebb áttekinthetőséget leszámítva valójában nem sokat ad hozzá a játékhoz.
A fizikai játék és az interaktív applikáció integrálása végig egészséges egyensúlyban marad, feltéve persze, hogy valakinek nem eleve kizáró tényező egy társasjátéknál az elengedhetetlenül fontos alkalmazás megléte. Mert bizony elengedhetetlen: egy kampányfüzet híján a térképek felépítésének segítése, ellenségek elhelyezkedésének meghatározása, és a narratíva prezentálása is mind-mind az applikáció feladata. Ez sok előnyt is magában hordoz, ám hátulütői is akadnak, melyeket itt és most nem sorolnék fel, a témában már megannyi fórumon folyt a vita, mi pedig podcast során is kimerítően foglalkoztunk a témakörrel.
Óriásszendvics
Az Odalent doboza első ránézésre nem arról tanúskodik, hogy egy alkalmazás-vezérelt dungeon crawlerhez van szerencsénk. A mindenki kedvenc svéd bútorcsaládjának egy teljes egységét elfoglaló nagy doboz alsó fele csupán a tereptárgyak tárolására szolgál, ebbe csúszik bele a másik, játékhoz szükséges kártyákat és miniatűröket raktározó egység. A miniatűrök abszolút csúcskategóriába tartoznak, ténylegesen megdöbbentem, hogy mennyire magas minőséget képviselnek, a részletek tiszták és élesek, a legapróbb mütyür is remekül kivehető és festhető. Ugyanez a háromdimenziós, általunk összerakandó eklemekről már csak részben mondható el. A vastag, porló kartonelemek és a punchboardon (kereten) néhány kicsit szétszórva találhatók, de ez még hagyján; az összeszerelési útmutató nem egy esetben teljesen egyforma elemeket tökéletesen fölöslegesen különböztet meg. Na, nem lehetetlen a feladat, csupán az összeszerelés idejét nyújtja el a számos hiábavaló kutakodás.
Ami viszont gyakorlatibb és mondjuk úgy, húsbavágóbb probléma, hogy a szabálykönyv tanúsága szerint készült magyar fordítás az applikációhoz, ám ez a cikk írásának pillanatában még mindig nem volt elérhető és nincs információnk arról, hogy mikor lesz az. Magyarán a jelen helyzet szerint a társasjáték kártyái és játékostáblái magyarul szólnak hozzánk, ám az applikáció angolul, ami mondjuk úgy, hogy kissé disszonáns. Pláne, hogy a magyar címmel és névvel hívogató Odalent kapcsán joggal számít arra az ember, hogy a hozzá tartozó és a játék húsát adó applikáció is magyarul szól hozzá, főleg ha már 62 ezer (akciósan) jó magyar forintot kipengetett érte.
Ettől eltekintve a játék a műfajában igazán jó, egyszerű szabályrendszerrel és pörgős játékmenettel. A nyelvi hátrányokat félretéve külön üdvözlendő, hogy az alkalmazás nem követeli meg hogy minden lépést rögzítsünk benne, a tárgyakat és narratíva során választásainkat viszont niylvántartja, ahogyan megszerzett felszereléseinket is. Persze ez alapelvárás, ahogyan az a nem nyilvánvaló haszna is, hogy a felfedezés élménye mindenki számára adott, hiszen még véletlenül sem pillanthatunk bele a szabálykönyvbe és nem tudhatjuk, hogy a következő sarkon mi vár ránk. Mindezt három dimenziós, forgatható, nagyítható térképen követhetjük nyomon, intuitív, egyszerű kezelőfelülettel, melyet itthon képernyőtükrözéssel a játékasztal szomszédságában levő tévére vetítettünk ki, így az apró kijelző helyett nagyban láthatta mindenki a beszélgetéseket, térképet és a harcokat. De még így sem vonja el a figyelmet az asztalról, ami annak tényleges többszintes kialakításának, valamint nagyszerű miniatűrjeinek és a teret kiemelő játékelemeknek köszönhető. Egy igazi élmény, ha az ember rászánja magát és az idejét az ízig-vérig ameri kalandokra Odalent.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Delta Visionnek!)
