“Minden játékos egy nemesi család feje. A Királyi Palota a régió 6 városának megszépítésével bízza meg a családokat. A híres carrarai kőbányákból származó értékes márványtömbök felhasználásával épületeket építhettek, díszíthetitek őket, szobrokat állíthattok, és márvány csodákkal tölthetitek meg a városokat. A királyi család időről időre értékeli ténykedéseiteket, amit vagyonnal és/vagy győzelmi pontokkal (GYP) jutalmaz. Ügyeljetek arra, hogy lépést tartsatok a többi nemesi családdal, mert ha nem, akkor lemaradhattok GYP-kről, és a játék véget ér, mielőtt igazán belelendülnétek. A legtöbb GYP-t szerző nemesi család győz.” – mondja a leírás, az ember pedig hajlamos arra gondolni, hogy már megint a király felszólítására építünk? Ha van elcsépelt kiindulási pont, akkor ez pontosan az, de mindezt az első benyomást egyből árnyalja a tény, hogy Michael Kiesling (Azul, Tikal, Heaven & Ale) és Wolfgang Kramer (El Grande, Downforce, Torres) játéka eredetileg 2012-es, a tavaly a Game Brewernél megjelent második kiadás pedig ennek az újragondolt változata. És ha még ez sem lenne elég, hogy a kezdeti rosszabb benyomáson javítsunk, akkor azért még azt is hozzáteszem, hogy a neves alkotók több olyan mechanizmust is beletettek a játékba, ami miatt megéri leülni elé.
Carrara palotái (The Palaces of Carrara)
- Hazai partner/kiadó: Delta Vision
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4
- Játékidő: átlagosan 60-90 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,8/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából akciósan 24 291 forint, a Deluxe verzió drágább
A viszonylag nagy dobozban lévő fő tartozékok nem olyan hatalmasak, mint amire számítana az ember, pláne ilyen grandiózus témánál, de az első megérzés csalóka. Mert ugyan a központi tábla, valamint az ahhoz tartozó királyi udvar tábla visszafogott mérettel rendelkezik, együtt már egy nagyobb játéktáblával megegyező méretet követelnek, és akkor ott vannak még a játékostáblák, amik fölött muszáj egy jókora területet biztosítani (a fenti kép csak illusztráció, így nem lehet játszani), valamint az épületeket szimbolizáló paravánok, amik mögé a játékosok rejtik tulajdonaikat. Ezek mind felkerülnek a játékasztalra, majd a játékosszám tükrében az épületlapkák kínálatát is meghatározzuk, azokat megkeverve egy piacot és egy húzópaklit létrehozunk, letesszük az emlékműveket és fejlesztéseket, az építőköveket zsákba rakjuk, majd a királyi udvarra helyezzük az értékelésjelzőket. Mindenki kap 20 érmét, és már mehet is a játék meg az építkezés, már ha a normál játékmódot választjuk.
Szépül a vidék
Mert két játékmód közül választhatunk, és a normál értelemszerűen az egyszerűbb. Ilyenkor a játéktáblára tett rondel üres oldala látszódik, és kezdésként egy cikkelybe kerülnek építőkövek, méghozzá mindegyik színből egy darab. Innentől fogva azonban a játékosok a saját körükben négy akcióval élhetnek. Az egyik, hogy vásárolnak. Ilyenkor opcionálisan elforgatják egy mezővel a rondelt, majd mindenképpen vásárolnak valamelyik szeletből, ahol vannak építőkövek. Az építőkövek értékét a cikkely szélén lévő árak határozzák meg, ezt kell kifizetni, avagy minél többet mozog egy kő, annál jobban csökken az ára, ha pedig már nincs meghatározott értéke, ingyen elvihető. Ennél fogva érdemes minél többet válogatni, vásárolgatni, hogy a drágább építőelemek leértékelődjenek, viszont ebben a taktikában ott a veszélye annak, hogy valaki előbb csap le az áhított építőkőre.
Amennyiben az építési akcióval élünk, a már meglévő kövekkel gazdálkodva vehetünk el egy épületlapkát a kínálatból, kifizetve annak értékét, méghozzá úgy, hogy a saját táblánkon látjuk, mely városnál melyik színekkel építkezhetünk, avagy a lapkán lévő mennyiséget ezekkel a színekkel fizethetjük ki, ha az adott város fölé akarjuk felépíteni az épületet. Némi segítség azért van, hiszen a jobb szomszéd (város) színének megfelelő kőből kettőt beadva kiválthatunk egy aktuális színt, de ebből nem lehet láncolatot csinálni, avagy mindig csak az egyetlen szomszédos város segítségét vehetjük igénybe. Építhetünk emlékművet is, ilyenkor egy nagyobb, 8-as értékű épületet fizetünk ki, amit vagy egy korábban épített, azonos típusú épületre rakunk le a különbség megfizetésével, vagy egyből kifizetjük a teljes árat. Ekkor azonban egy fejlesztést is elvehetünk a kínálatból, amivel városaink értékét emelhetjük. A harmadik akció az értékelés, ilyenkor elvesszük egy értékelőjelzőnket egy bónuszterületről, egyből megkapjuk a bónuszt, majd a jelzőt a megfelelő helyre tesszük le, és ekkor a kombó alapján kapunk pénzt vagy győzelmi pontot. Például Massa városát értékelve megnézzük a helyszín szorzóját (alapesetben 1 győzelmi pont), ezt beszorozzuk a városra épített épületek értékével (a rajtuk látható kövek), majd megkapjuk az adott győzelmi pontot. Ugyanezt a saját táblánkon megtehetjük épülettípusokkal is és a többi. Amikor valaki értékel, abban a körben mindenki másnak is esélye van értékelni, különben az adott bónuszterületről egyszerűen átrakja a jelzőjét a királyi udvar nagy, bónusz nélküli területére, és később ugyan felhasználhatja az értékelőjét, de a bónuszt már nem kapja meg. Éppen ezért érdemes mindig együtt értékelni, hacsak annyira nincs még mit, hogy egyszerűen nem éri meg. Az utolsó, negyedik akciólehetőség a passzolás, ekkor szimplán két érmét kapunk, és a soron következő játékos következik.
És akkor szóba került még az is, hogy ez a normál játékmód, merthogy van egy haladó játékmód is, aminél a rondel kívül díszítéseket, belül márványszobrokat is tartalmaz, ezeket pedig egyfelől 10 érméért vásárolni lehet, másfelől, ha a rondelről veszünk építőköveket, és teljesen lecsupaszítjuk az adott cikkelyt, akkor választhatunk egy szobor vagy egy dísz közül, amit megkapunk, továbbá az ebben a módban kettővel több értékelőjelzőhöz tartozó bónuszok is jelenthetnek szobrot vagy díszítést. Természetesen mindez az értékelésekre is hatással van, elvégre a saját játéktáblánk is változik azzal, ha átfordítjuk a játékmódhoz tartozó oldalára: itt már az oszlopokat is értékelhetjük, sőt a királyi udvaron is van extra pontszerzési lehetőség, mivel ha egy díszítőelemből többet is beszerzünk, az jó sok pontot ér, sőt kellően nagy mennyiségben felgyülemlett pénz esetén azt is győzelmi pontokra válthatjuk. Bármelyik játékmódot is vesszük elő, a játék akkor ér véget, ha valaki minden értékelésjelzőjét felhasználta, az épületlapkák húzópaklija pedig elfogyott. Ekkor jöhet a számadás és pontszámlálás, aminél az győz, aki a legjobban teljesített.
Majdnem ott vagyunk
Amikor elém került a játék, nem tudtam, hogyan is álljak hozzá, elvégre tényleg kimondottan sok van már az építkezős társasokból, de a két alkotó nevében és az eredeti verzióban bízva végül úgy döntöttem, hogy csak meg kéne nézni ezt a Carrara palotáit. És milyen jól döntöttem! Michael Kiesling és Wolfgang Kramer társasjátéka ugyanis egyfelől nagyon hozza a témát, átjön az építés, amit mi magunk végzünk, emellett kimondottan jól felépített darab, ami ráadásul jól is néz ki. Bezony, már a sima bolti változat is, mivel a Deluxe igazából annyiban jobb, hogy kapunk egy karton inzertet, a legtöbb, kartonból készült komponens kicsit vastagabb változatban kerül a csomagba, a faelemek nagyobb része kap némi díszítést, ahogy a húzózsák is, valamint tokenek helyet fémpénz a jussunk, ami a normál dobozhoz képest talán a legnagyobb és legjelentősebb változás. De ennek hiányában is bőven lehet élni, elvégre a színes táblák, színes faelemek nagyon szép asztalképet eredményeznek, a 16 ezer forintnyi különbséget pedig jó eséllyel sokaknál nem éri meg a Deluxe verzió.
Főleg, hogy játékmenet szempontjából nem változik semmi, az pedig bevezetésként a normál móddal, később pedig a haladóval is nagyszerűen működik. Sőt, a Carrara palotái az a társasjáték, ami egyfajta hibrid módon a kezdőknek is nagyszerű élményt és remek pillanatokat nyújthat, miközben a haladó változattal a gamereket is kiszolgálhatja. Ilyen szempontból pedig kimondottan jól teljesít, és teszi ezt mindössze kétoldalas táblákkal, néhány (mutatós) extra elemmel, amik pont annyit tesznek hozzá az alapjátékhoz, hogy egy eurókhoz szokott, tapasztaltabb játékos is kellő kihívást találjon benne, miközben az építőanyagok csökkenő értéke is egy kellemes mechanikai adalék ehhez az építős elegyhez. A játék így simán ajánlott, ha valaki még nem csömörlött meg a műfajtól, és noha játékmenetét tekintve nem kimondottan kiemelkedő, azért tud annyit és olyat nyújtani, hogy érdemes legyen leülni elé, közben felépítve a királyi palotát környező városokat, melyeknek varázslatos stílusát végül nemcsak pénzzel, de győzelemmel is meghálálhatják. Minden más már történelem és egyértelmű, szemmel is látható végeredmény.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Delta Visionnek!)
