A komfortzónámon kívül nem sok fajta társasjáték esik, de azért akad ilyen is. Például az echte wargame-ek, a sportjátékok, vagy éppen a túl egyszerű gyerekjátékok, amikkel annyira nem tudok mit kezdeni. Más kérdés, hogy hajlandó vagyok ezen a zónán kívülre lépni, ha a haza és a szükség úgy kívánja, pláne az utóbbi kategóriában, melynél nagy segítség a kislányom, akivel a Zombie Kidztől a Dínó mentőakción át a Lama Expressig sok mindent kipróbáltunk már. És volt, amit kifejezetten élveztem, még ha nem is mindegyiknél volt őszinte a mosolyom. Másfelől viszont, bár nagyon várom, hogy a komolyabb társasok világával is megismertessem, sokszor a gyermekien egyszerű és számomra unalmas játékok esetében is jó látni a boldogságát, ahogy kiélvezi a legapróbb mechanikák minden egyes mozzanatát. És lényegében ezt élveztem a Katapult csatában is, noha az elején azért elkapott a külső és az elképzelés.
Katapult csata (Catapult Feud)
- Hazai partner/kiadó: Delta Vision
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív/kompetitív
- Játékosok száma: 2
- Játékidő: átlagosan 20-30 perc
- Korcsoport: 7+
- Nehézség: 1,12/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából akciósan 16 641 forint
Az átlagos méretű dobozban a Kickstartert is megjárt alapcsomag található, avagy két főre előkészítve egy-egy frakció (téglák és kapu a várakhoz, 5-5 mini, 1-1 katapult, 4-4 puhább golyó, 6-6 kártya), valamint egy 2 oldalas szabályfüzet, ami nagyjából előrevetíti azt is, mennyire bonyolult a társas. A játékterületet egy-egy alaplap jelenti, ezen belül kell felépíteni a saját várat, úgy, hogy az számunkra lehetőleg kedvezzen, majd ezután tehetjük le a várvédőket, akiket mindenképpen a várfalhoz képest egy egységen és az alapon belül muszáj elhelyezni. A katapult két egység távolságra kerül az alaplaptól, a várak pedig másfél méterre egymástól, és kártyával vagy anélkül, de kezdődhet is a lövöldözés.
Mérd, lődd!
Ez itt a nagy csata, kérem, nincsenek szabályok, nincsen visszavonulás, avagy a saját körében mindenki egyet lő a katapulttal, ha pedig kártyás móddal élünk, egy lapot kijátszhat, amivel számos extra akció lehetséges. Szert tehetünk extra lövésre, de akár Lemásolhatjuk vagy éppen ellophatjuk ellenfelünk egyik lapját, sőt az “árulóval” a katapultját a saját vára ellen fordíthatjuk, hogy ezzel megfosszuk egy támadástól, miközben előnyre és elképzelhetetlen rombolásra teszünk szert. Lehetőségünk tehát van némi taktikázásra, az meg már más kérdés, hogy a Katapult csata igazából egyetlen dologra összpontosít: minél előbb kilőni az összes várvédőt, akik aztán vagy elterülnek, vagy kirepülnek a saját játékterületről, ezzel elhozva a játék végét.
Ami érdekesség még, az a kooperatív mód, ekkor ugyanis a két frakcióból, a két alapot összetolva építünk egyetlen nagyobb várat, összefüggő várfalat, majd erre helyezzük rá a várvédőket, akiket aztán közösen puffogtatunk le, ezzel máris igazi családi várostrommá változtatva az amúgy egymás elleni küzdelmet. És hogy mindez hogyan működik? A kis labdák kellően jól repülnek, nem ütnek nagyot, emiatt azonban néha mintha csak simogatnák a várfalat, avagy jól be kell lőni nemcsak az irányt, de az erőt is. És ahogyan az a szabályfüzetben le lett írva: se a családtagokat, se a háziállatokat ne vegyük célba, ne a berendezésre lövöldözzünk, mert azért az sem egészséges, okozhat gondokat. Minden más viszont megengedett, hiszen ez egy önfeledt, alapvetően a szórakoztatást megcélzó játék. De vajon tényleg társasnak számít?
Minek nevezzelek?
Alapvetően igen, hiszen anno az évtizedek óta hódító Hungry Hippos is annak számít, miközben ugyanúgy egy gimmick jelenti az alapját, és lényegében itt is ez van, csak éppen a kártyákkal kapunk némi taktikai lehetőséget. A Kickstarteren zajlott kampányok során számos kiegészítőt be lehetett még szerezni, ezzel az opciók számát a végtelenségig növelve, és persze a hitelkártyát rendesen megizzasztva, aminek a szülők nem annyira, a gyerekek már annál inkább örülhettek. Extra frakciók és hadi gépezetek, eltérő elemek a várépítéshez, hidra, mint szörnyeteg, hajózó vikingek, vulkán, playmat… akár 180 dollárt is simán el lehetett tapsolni a csomagra, ami testvérek között is 66 ezer forint, szállítás nélkül. De vajon tényleg megér ennyit egy ilyen társasjáték?
Nos, attól függ, hogy honnan nézzük. Az ötlet jó, sőt működik is, hiszen nagyon jól el lehet lövöldözni már a katapulttal is, és a látottak alapján a kiegészítők további érdekes extra adalékként szolgálnak. A gyerekek ráadásul nagyon élvezik mind az építős, mind a rombolós részt, ami nem meglepő, hiszen mi is imádtuk anno a várépítést és a többi hasonló mókát. A gyerekek öröme pedig szent és sérthetetlen, így összességében elmondható, hogy a Vesuvius Media nemcsak egy kiváló ötletet valósított meg, de jó érzékkel épített is rá a különböző extrákkal és kiegészítőkkel. Ugyan a végösszeg elég kellemetlenné válhat a szülőknek, de a játék tényleg társas szórakozás, némileg kreativitást igényel, fejleszti az ügyességet is, illetve az a jó benne, hogy kialakításakor az alkotók kimondottan ügyeltek a biztonságra. Igen, erősen gimmick az alapja, nem vitás, de amíg a játék része is ugyanennyire működik, addig nincs gond, itt pedig abszolút minden a helyén van. Felnőttként ugyan inkább a gyerek örömét és boldogságát élveztem, de azért már megérte, pláne, hogy a hazai alapdobozt a teljes csomag töredékéért vehetjük meg, ha pedig ezután még hiányérzetünk van, akár levadászhatjuk a kiegészítőket is, hogy tovább bővítsük a várostromok birodalmát. Legalábbis az asztalon.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Delta Visionnek!)
