A CMON-nak sem jó brandekért, sem remek alkotókért nem kell a szomszédba mennie, ez általában meg is látszik a kiadó portfólióján. Már eleve a Zombicide-család önmagáért beszél, és… hé, várjunk csak, mi lenne, ha a Zombicide-ot nemcsak fantasy környezetbe tennénk, hanem valóban fantasy-be vinnénk az alapjait, ezúttal zombik nélkül?! Valami ilyesmi lett a 2017-es, a Zombicide alkotói által készített Massive Darkness, amit aztán 2022-ben egy folytatás követett, persze eredetileg a Kickstarteren sikerre víve a kampányt, melynek során nemcsak egy Massive Darkness 1.5 lett megálmodva, hanem bizony egy tényleges folytatás, amit ezúttal másik csapat hozott össze. Jobb, nagyobb, vágatlan? Nos, az már első ránézésre is biztos, hogy áramvonalasabb és mutatósabb, de nézzük, mit rejt valójában a meglehetősen nagy, címéhez illően masszív doboz.
Massive Darkness 2: A pokol kapuja (Massive Darkness 2: Hellscape)
- Hazai partner/kiadó: Delta Vision
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-6
- Játékidő: átlagosan 60-180 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,63/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából akciósan 44 991 forint
A pokol kapujának fedele alá nézve sok mindent találunk. Első körben közel 70 minit, melyből 6 a hősöké, a többi mind kisebb-nagyobb ellenfél. Több mint 200 token, több mint 300 kártya, közel 20 dobókocka és mindenféle egyéb komponens, speciális tábla, moduláris tábla és egyebek. Ez azért elég komoly tartalom, amihez egy jó kis háttérsztori is tartozik, mely szerint 10 év telt el a sötétség legyőzése óta, a Fényhozók Társasága pedig az újra megerősödő egyházakkal viszonylagos békét és nyugalmat hozott el a világra. Az Elsődleges sík azonban nem véletlenül kapta ezt a nevet, hiszen a multiverzum számos másik dimenziót rejt, melyek időnként összeérnek… ezúttal pedig a sötétség újra támad, mikor a rémisztő látomásokat követően, egy résen keresztül, démonok és bukott angyalok özönlenek át, halált, pusztítást és félelmet hozva magukkal. A Fényhozókra vár a feladat, hogy legyőzzék az ősi gonoszt, méghozzá alkalmazkodva nemcsak ellenfeleikhez, de az összecsapások helyszíneihez is. A tét a teljes bukás, vagy a remélhetőleg végleges győzelem.
Pokoli kapudrog?
Bár a játékhoz rengeteg alapfogalom tartozik, a szabályfüzet első fele pedig pontosan erre tér ki, számos példával mutatva minden kisebb lehetőséget, néha túlságosan is elveszve a részletek között, talán fontosabb a füzet missziókat tartalmazó második fele. Itt megtalálhatjuk a különböző küldetéseket, amik egy-egy történeti szálat jelentenek, míg a sztori végére nem érünk, és ilyenkor bizony a helyszínek elrendezése minden esetben változik. A moduláris tábla-elemekkel első körben felépítjük a kalandozásra szánt területet, majd letesszük a választott hősöket, a kincseket, a feladatokat jelölő komponenseket, ajtókat, valamint legtöbb esetben nemcsak a beszületési pontokat, de egy-egy kezdő ellenfelet is. Ami az egészet feldobja, hogy bár számos ellenség van, mindig a pakliból húzunk, így soha nem tudhatjuk kikkel akadunk össze. Márpedig bőven van választék, akár a főbb tulajdonságok terén is.
Kisebb és nagyobb hordák (játékosszámtól függően), eltérő fegyverek, amik aztán a támadásukat biztosítják, a kóborló szörnyek és nagyobb monstrumok pedig a komplexebb kihívásért felelnek. Eközben a játékosok adott célokért küzdenek, közben felfedezve a környéket, ami azt jelenti, hogy a körében mindenki három akcióval rendelkezik, ezen belül léphet-haladhat, ajtót nyithat, aktiválhat, kereskedhet, harcolhat. Harból pedig van bőven, aminél a sok-sok kincs, avagy a begyűjtött loot jelenti a legnagyobb segítséget, hiszen azzal lehet újabb kártyákat szerezni, amik a felszerelést és egyben a kockakészletet növelik, bővítik. Van még a fejlődésből adódó képességfa is, ráadásul ez karakterenként teljesen eltérő, avagy külön kis táblákkal és kártyakészlettel biztosítjuk a további kockákat vagy képességeket, és bizony ez a számtalan random részlet és megnyitható lehetőség biztosítja azt, hogy minden kaland teljesen különböző legyen.
A varázslóval egészen más képességeket szerezhetünk, mint a sebzéseitől egyre dühösebbé váló Berzerker és a többi, a véletlenszerűen húzott tárgykártyákkal pedig a normál fegyverek és páncélok, mágikus eszközök mellett igazán ütős, ritka és nagyon különleges extrákhoz is juthatunk, amik közül van, ami szettben még többet nyújt, avagy mindenképpen megéri gyűjtögetni és harcolni. A harc nem túlbonyolított, de azért van egyszerűbb is: mindenki a saját kockakészletét használja, ami a felszereléssel és képességekkel adódik össze, erre van az ellenfelek védekező- és ellenfél-készlete, valamint az sem mindegy, milyen területen állunk, mert ha árnyékos területen, sötétségben, akkor még egy extra kockával is dobhatunk. Természetesen az eredmények képesek kioltani egymást, ezért is muszáj az etapok között fejlődni, amivel többek között az életerő is növekszik. Amúgy pedig persze az ellenfelek is rendelkeznek saját körrel, ilyenkor ők mozognak és támadnak, míg a sötétség-fázisban egy-egy komolyabb ellenféllel is összeakadhatunk. Ha teljesítjük a misszió feltételeit, akkor pedig nyerünk.
A pokolba vezető út…
…nem jószándékkal, hanem kockákkal van kikövezve, legalábbis a Massive Darkness 2: A pokol kapuja alapján. No, és persze tokenekkel és kártyákkal. Előbbiekből kicsit túl sok is van, utóbbiból pedig soha nem elég, pláne, ha ezekkel tudjuk növelni esélyeinket, és bizony arra nagy szükség van, mert a hordáknak hála az ellenfelek szinte ellepik a különböző pályákat és azok területeit. Már kétszemélyes játéknál is 3 főt jelent egy horda, ha megjelenik, majd minden plusz játékossal nő a szörnyek száma, így 5-6 főnél el lehet képzelni, milyen tumultus alakul ki, ha gyakran kell húzni a szörnypakliból. Márpedig kell, hiszen a fejlődés mellett a harc jelenti a játék sava-borsát, illetve a változatosság, ami a teljes társasra jellemző. Már persze a speciális ellenfelek, karakterek és a külső mellett. Mert amit semmiképpen nem lehet elvitatni a második epizódtól, az az, hogy elképesztően jól néz ki. Legyen szó a sima rajzokról a kártyákon, a borítón, vagy éppen a minikről, amik aztán minden méretben és formában előbukkannak a dobozból. Arkangyal, démonúr, kaszás, zombi… amit csak akarsz, és bizony megküzdeni is ilyen izgalmas velük. Nincs két egyforma csata, és minél többet fejlődünk, lootolunk, annál izgalmasabbá válik a segítségeknek, extráknak hála. Ami pedig negatívum van, az szintén a dobozhoz, vagyis annak belsejéhez köthető.
Amibe ugyanis komolyabban bele tudok kötni, az nagyjából az, amibe a Fantasy Flight Games kiadványainál szoktam. Bár itt most felemás a végeredmény, mert inzert ugyan van a dobozban, de egyfelől az a tokeneknek és egyebeknek alig kínál normális lehetőséget, másfelől iszonyatosan olcsó megoldással készült, ami magát a dobozt rongálja és idővel szedi szét. Mert ezeket a tárolókat rendszeresen ki kell venni, és ez minden egyes alkalommal roncsolja az egyébként nem túl masszív külső dobozt. Szóval mindenki készüljön fel arra, hogy a doboz előbb-utóbb sajnos darabokban lesz. És tényleg kéne a tokeneknek valamiféle fedeles tárolási mód, bár simán át lehetne térni a műanyag, fa vagy más anyagból készült elemekre a retail változatoknál is. Egyébiránt viszont remek játékról van szó, ami a HATE fejlesztőinek hála már nem is annyira Zombicide, bár megvannak a közös pontok. Igazi ameritrash, rengeteg kockadobálással és küzdelemmel, behatárolt sztorival, ami a missziók során vezeti a játékosokat, de ez jól is áll neki, ráadásul a bevezető + 10 küldetés elég hosszú időre képes lekötni bármelyik, akár veterán csapatot. Egy jó játék, na, ami műfaján belül simán bekerülhet a kedvencek közé. És ezért még csak a pokolba sem kell alászállnunk, sőt fényhozóként elég lámpát gyújtanunk, ha az asztalon már minden készen áll a kalandhoz.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Delta Visionnek!)
