Jamey Stegmaier szépen építi tovább a saját kis univerzumát és birodalmát, aminek egyik legjelentősebb alapköve a Viticulture. A számos kiegészítő és a játékmenetet elmélyítő modulok után sokan érezhették úgy, hogy ennél több már nincs a témában és a játékban, ám az alkotó ezúttal is meglepetést okozott: a világpremierrel szinte együtt hozzánk is megérkezett a Viticulture Világ: Kooperatív kiegészítő, ami egy egészen új irányba tereli a borászokat, de mielőtt erre vetnénk egy pillantást, nézzük meg a Toszkána esszenciális kiadását.
Viticulture: Toszkána – Esszenciális kiadás (Viticulture: Tuscany Essential Edition)
- Hazai partner/kiadó: Delta Vision
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-6
- Játékidő: átlagosan 60-150 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 3,26/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából akciósan 10 791 forint
Merthogy a Delta Visiontől ezt is megkaptuk, és bizony a Viticulture: Toszkána – Esszenciális kiadás van annyira fontos kiegészítő, hogy ne hagyjuk ki a felhozatalból. Bár jelenléte sem az alapjátékhoz, sem a Világhoz nem szükséges, mégis egyértelműen azt tudom mondani, hogy vétek kihagyni. Mert bár az esszenciális Viticulture önmagában jó játék, kicsit hiányérzete támadhat az embernek, amikor a végére ér. Oké, tavasszal mindenki sávot választ, nyáron dolgozik, ősszel kártyát kap, télen megint dolgozik. Jó-jó, de ez nem sokáig tudja valódi izgalomban tartani a borkészítő mesterembereket. Ehhez képest azonban a Toszkána – Esszenciális kiadás számos módon dobja fel a játékmenetet. Egyfelől a legfontosabb az új tábla és az új rendszer. Ebben már nincs felkészülés és kártyahúzás, nem sunnyogunk el két évszakot is, ráadásul sikerült megkavarni az ébredési sávos rendszert is. Egyetlen táblázat van csupán, aminek az első mezőjére tesszük a kakast, utána pedig minden évszakban ebben az adott sorban haladunk tovább, begyűjtve csak azokat a javakat, amik azon a részen vannak. Ha elől állunk, a jó cuccokról le kell mondani, viszont hamarabb lépünk, mint a többiek, így mindennek ára van, döntésünket hosszabb távon, egész évben érezzük. Az meg önmagáért beszél, hogy serény kis munkásaink tavasszal, nyáron, ősszel és télen is dolgoznak, így még jobban át kell gondolni, hogy kit hova küldünk, mivel foglalkozunk.
De van még itt egy kis területfoglalás is, elvégre az új komponenst jelentő csillagok sem véletlenül kerültek a felhozatalba: ezekkel a játéktábla bal alsó részében látható Toszkána-térképen foglalhatjuk be a területeket, ezzel nemcsak extra javakat szerezve (csak lehelyezésnél, mozgatásnál már nem), de a játék végén számos győzelmi pontot is, már amennyiben többségünk van. És bizony egy-egy téli extra lépéssel alaposan megkavarhatjuk a dolgokat. És akkor még ott vannak az épület-lapok is, amik a megszokott egységeken felül további építményeket tesznek elérhetővé, persze a hagyományos építkezéssel, csak éppen egy új, a játékostáblához csatolt kisebb táblán (vagy akár egy üres dűlőn). Az így felhúzott épületek pedig újra és újra hozhatják az adott javakat, munkáslehelyezéssel vagy automatikusan. Legutoljára maradtak a betanított munkások, avagy a szakértők, akik közül mindig kettő szerepel a játékban, és ha jelen vannak, plusz képességekkel bírnak, ennek pedig csekély ára van: idénymunkás betanításánál egyetlen plusz líráért már bevethető a saját színű kis meeple, aki aztán valami módon szintén megkavarja a dolgokat.
És ez így együtt azért elég masszív új tartalom, már ha valaki korábban csak az alapjátékot ismerte. A modulokat simán be lehet vetni egyszerre, de lassan építkezve, egyenként hozzáadva is élmény megismerni az így teljessé váló játékot. Utóbbi pedig nem maszlag, tényleg kikerekedik és egységessé válik a történet, látszik rajta, hogy dolgoztak vele eleget, és ennek köszönhetően igazán igényes a végeredmény, ami számos lehetőséget kínál a korábbiak mellé, avagy számos oldalról megközelíthetjük borászatunk sikerre vitelét. És ami még apróságnak tűnhet, de nem az: ha valakinek megvan a GiftForge-os rendező, és esetleg az esszenciális Viticulture alapjátékot birtokolva azt tapasztalta, hogy függőlegesen tárolva a komponensek folyton kipotyognak a doboz belsejében, ezért mindig káosz alakul ki, akkor a Viticulture: Toszkána – Esszenciális kiadással erre a problémára is gyógyírre lel. A rendező ugyanis értelemszerűen (és a leírásnak megfelelően) a teljes csomag tárolására alkalmas, és ha a Toszkána is becsatlakozik, akkor olyan szépen passzol minden mindenhez (kezdve a játékostábláktól a két központi tábláig), hogy öröm nézni. Ezt követően pedig minden marad a helyén. Nem túlzás azt mondani, hogy a Toszkána a Viticulture koronája, a GiftForge-os rendező pedig a koronaékszer, így mindkettőnek megvan a biztos helye a gyűjteményben/felhozatalban. De nézzük, mit hoz a Világ, avagy a kooperatív kiegészítő!
Viticulture Világ: Kooperatív kiegészítő (Viticulture World: Cooperative Expansion)
- Hazai partner/kiadó: Delta Vision
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-6
- Játékidő: átlagosan 60-120 perc
- Korcsoport: 13+
- Nehézség: 3,05/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából akciósan 17 991 forint
A Viticulture Világ: Kooperatív kiegészítő egészen új irányból közelíti meg a borászat kérdését és magát az iparágat, avagy itt már nem egymás ellen dolgozunk, hanem abszolút együttműködve, míg el nem érjük a szükséges győzelmi és befolyás-pontokat, egyben pedig a játék végét. Eddig azonban számos dolog történik, és a helyzet az, hogy némiképpen az alap mechanikát is sikerült megváltoztatni. Másképpen vannak ugyanis az akcióhelyek, amiknek bónuszait sem vehetjük csak úgy fel. Nem véletlen például a kis gumi kalapok jelenléte. Kezdetben a főmunkásán túl mindenki két nyári és két téli munkással kezd, avagy az 5 munkásából egyet visszahelyez a dobozba, kettőre pedig sárga, megint kettőre kék kalapot tesz. A csel az egészben, hogy betanításnál a kalapot vesszük le valamelyik emberünkről, aki onnantól jóval kötetlenebbül mozoghat, bármelyik évszaknál aktívvá válhat, nem mellesleg bónuszokat is szerezhet. Emellett vannak innovációlapkák, két változatban, amik a játéktáblára kerülve könnyítik az akciók aktiválását, extra javakat biztosítanak, így építésük/megszerzésük igen fontossá válik, ha valóban hatékonyak akarunk lenni.
De a legfontosabb, hogy minden játék másik sztorit takar, másik kontinensen. Legalábbis az elején. Merthogy választásunknak megfelelően kapunk egy paklit, ami először felvezeti az aktuális kampányt, akár egyedi setupot megkívánva, majd egy fejezeteken át vezetett vonalon haladva jutunk az évek végére, amik minden esetben más eseményeket és hatásokat jelentenek. Európába térve egyébként is mindenki kap egyedi célkártyákat, amiket teljesíthet, de ha Ázsiába megyünk, akkor ott például az egész tábla átalakul, még az ébredési sáv is. Változatosság tehát bőven van, ahogy lehetőség is. Nem mellesleg bizonyos régebbi lapok kikerülnek a képből és a teljes játékból (vannak új, fekete keretes kártyák, amik innentől minden Viticulture-ban játszhatók, de egyértelműen jelzik, hogy a Világba nem valók). Sőt, kapunk új kezdőkártyákat is (Mama és Papa, mely megnevezéseket itt, vélhetőleg genderelméleti okokból elvetettek), avagy egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy a Világ visszafogottan bánna az új tartalommal. És hogy akkor mit lehet róla elmondani?
Ismét dűlőre jutottunk
Jamey Stegmaier és a Stonemaier Games egy igazán izgalmas és különleges módon állt neki a Viticulture-univerzum bővítésének, ami ismét kellően új ízt ad a már ismert mechanika és koncepció mellé. Nem mondom, hogy ugyanúgy kötelezőnek tartom, mint a Toszkánát (amit ezért is akartam a cikkben szintén bemutatni, miközben a hazai kiadás kellően igényes lett), hiszen eleve nem mindenki van oda a kooperatív játékokért, de ha mégis, és a Viticulture eleve fontos darabja a játékos-felhozatalnak, akkor szerintem nyugodt szívvel ajánlható megjelenésről van szó. Nem könnyű, így meg kell dolgozni a sikerért, avagy a kihívás ezúttal nem a többiek legyőzésében van, hanem abban, hogy összedolgozva elérjük céljainkat. Kellően képes újítani a már bevált recepten, anyagminősége kimondottan jó (egy jó kis inzertet is kapunk), a kontinensek jelenléte pedig abszolút érdekes, a köztük lévő különbségek minden játékot feldobnak, sőt a kártyákat később akár keverhetjük is.
Ami rossz, abból nincs olyan sok, ráadásul nem is nagy gondokról van szó. Bár a hazai változat összességében jó, a szabályfüzetbe itt-ott bele tudnék kötni, avagy elsőre nem minden világos, néha csak a logika segít a kérdéses részek tisztázásánál, illetve a példáknál, avagy a képes illusztrációknál előfordul, hogy angol verzió maradt bent, ami messze nem jelent nagy problémát, elvégre a képeknek hála az is könnyen beazonosíthat mindent, aki nem beszél angolul, így ez szimplán csak figyelmetlenség. Ami viszont várható volt az idei dömping mellett. A másik, az a kiadó alkalmazkodása a trendekhez és elvárásokhoz, aminek megítélése azonban mindenkinél más, így nem mondható hibának vagy kifejezetten problémának. Számomra azonban furcsa, hogy történelmi személyek jelenlétét és jelentőségét elvitatjuk/kizárjuk egyes tetteik miatt (vannak lecserélendő/lecserélhető karakterek az egyik pakliban), illetve hogy már meglévő kártyatípusok “nemét” eltöröljük. Ha valaki ezt támogatja, az még örülhet is neki, aki pedig ellenzi, annak sem okoz hatalmas problémát, mivel inkább elvi változtatásokról van szó, aminek lehetőségével vagy élünk, vagy nem. Így tehát elmondható, hogy a pozitívumok döntő többségben vannak, a negatívumok pedig nem olyan erősek, hogy komolyabban bárki is foglalkozzon velük. Ezzel együtt aztán pláne nyugodtan kijelenthető, hogy akinek a Viticulture ott van a kedvencei között, emellett nem idegenkedik a kooperatív játéktól sem, annak a Viticulture Világ: Kooperatív kiegészítő nyugodtan ajánlható. Ha más nem, kicsit jobban összekovácsolja a korábban versengéssel elidegenedő csapatot, akik innentől már együtt taposhatják a szőlőt és erjeszthetik kedvencüket.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Delta Visionnek!)
