A Fergeteges elegyeknél pont arra tértem ki, hogy mennyire jó az a Delta Vision idei dömpingjében, hogy nemcsak új és drága társasokat hoznak be. Nos, azzal ellentétben A Nagy Fal új is és drága is, legalábbis a minis változat mindenképpen, elvégre míg a fa meeple-ös verzió 32 391 forint a kiadótól, addig a műanyagos változat már 50 391 a honlapról rendelve. És hogy ez baj? Dehogy! Már ha valaki bírja anyagilag, merthogy a lengyel Awaken Realms a Nemesis után ismét egy igazi nagyágyút álmodott az asztalra, amiért pár játékot követően már egy forintot sem sajnálunk, bármelyik verzióra ruháztunk be.
A Nagy Fal (The Great Wall)
- Hazai partner/kiadó: Delta Vision
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív/kooperatív
- Játékosok száma: 1-4
- Játékidő: átlagosan 120-180 perc
- Korcsoport: 13+
- Nehézség: 3,76/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából akciósan 32 391 vagy 50 391 forint
De mielőtt máris elspoilerezném teljesen a konklúziót, inkább kitérek a részletekre. Hozzám a nagyobb, műanyag figurás változat jutott el, aminek eléggé nagy doboz ad otthont, de szükség is van rá, mert elég sok mindent találni benne. Egyfelől ott van a négy gárda, a piros-sárga-kék-zöld csapat, mindegyiknél 2 lovassal, 4 íjásszal, 8 hivatalnokkal és 10 lándzsással, valamint a műanyag jelölőkkel, amik a dicsőség- és teasávra kerülnek. Emellett ott a meglehetősen nagy, 2 oldalas játéktábla, a külön összetákolható, összesen 9 darab falrészlet, amikkel megépíthetjük saját védvonalunkat, illetve kapunk még a csomagban 9 darab, szintén összepattintható barikádot, nyersanyagot (fa, kő, arany, chi), sérülés- és szégyen-jelzőket, egy kétoldalas időjelzőt, dicsőségszámlálókat, no és persze egy nagy halom kártyát. Utóbbiból vannak a kooperatív és az egyszemélyes játékhoz is, de amik alapból a legfontosabbak, azok az ereklyekártyák, taktikakártyák, parancskártyák, hordakártyák, tanácsadókártyák, tábornokkártyák – és mivel van még más is a játék tarsolyában, joggal feltételezhetjük, hogy A Nagy Fal nem egy könnyed, délutáni filler, ami való igaz.
Támadnak a mongol hordák
A koncepció az, hogy a játékosok, akár teljesen összedolgoznak a kooperatív mód segítségével, akár csak megtűrik egymást a felségterületükön, tábornokok szerepét töltik be, akik a nagy falat védelmezik a mongol hordákkal szemben. És bár a legtöbb karakter, esemény és hadászati fejlesztés történelmi eredetű, ezek egy része módosításra került, hogy jobban illeszkedjen a társas tematikájához és dinamikájához. Ezt leginkább az szűrte le egyből, aki mondjuk, már a korai Kickstarter-kampánynál is részt vett a játék támogatásában (szörnyek!!). Ha a játéktábla a rendszernek megfelelően felépült (hordakártyákkal és alap felkészüléssel), éveken, avagy fordulókon keresztül zajlik a játékmenet, amik minden esetben évszakokra tagolódnak. És míg a tavasz és a nyár a megtisztulás, újrarendeződés és felkészülés időszaka, az ősz és a tél során rengeteg akció és lehetőség nyílik a fegyverkezésre és az ellenállás megerősítésére.
Mert bizony a hordakártyák nem pihennek, folyamatosan, vagyis minden tavasszal, az időjelző mellett jelölt értéknek megfelelően kerülnek fel a fal előtti területekre, ahol aztán nemcsak egy támadóértékkel rendelkeznek, de sokszor elég komoly hatásokat is aktiválnak (gyengítik a védelmet, kizárnak egy bizonyos védekező egységet és a többi). Nyáron aztán némi bevételre tehetünk szert (de csak a felügyelők által), megszabadulhatunk a szégyentől, ami csapatunkat érinti, valamint eldobjuk az előző évben kijátszott parancskártyákat, illetve dönthetünk úgy, hogy az addig eldobott saját kártyáinkat vissza is vesszük a kezünkbe. Ami azonban fontosabb, az az őszi szakasz. Ekkor ugyanis mindenki letesz egy saját, lefelé fordított parancskártyát, majd a teasávban foglalt pozíciója szerinti sorrendben minden játékos végre is hajtja az adott feladatot/feladatokat. Ilyenkor lehet toborozni, harcosokat küldeni a hordakártyákra, amin ott is maradnak, sőt egyből valamit kapunk is, mikor letakarjuk a kártyák mezőit a harcosokkal. De a parancskártyákkal küldünk ki hivatalnokokat is bizonyos területekre, és az egyből meg is történik az aktivációnál. Ennek hála további katonákat/hivatalnokokat hozhatunk játékba a készletünkből, építkezhetünk, kártyákat szerezhetünk, illetve nemcsak a nyersanyag-lelőhelyekre küldhetünk embereket, hogy onnan szerezzenek aranyat, fát, követ vagy éppen chi-t, de katonáinkból felügyelőt is faraghatunk, amivel aztán több lesz a bevételünk. A jó hír, hogy majdnem minden kártyának van valami nagyon jó hatása a többi játékosra is, így soha nem ül le a játék, mert valaki éppen a saját parancsait osztogatja, hiszen azokból jut a többieknek is. A rossz hír viszont az, hogy bizonyos helyeket, ha azokra más nem tesz saját embert, akkor hiába aktiváljuk a pozitív hozamért, egyből szégyenhez is jutunk, ami a játék végén pontlevonást eredményez.
Addig azonban sok minden történik még, többek között télen megindul a támadás. Vagyis először íjászaink sebzik a falról az üresen maradt mezőket a hordakártyákon (ezért nem jár bónusz), majd ha még marad életben maradt horda, akkor annak támadási erejét (a hatások beszámításával) össze kell vetni az aktuális falszakasz védelmi értékével. Amennyiben utóbbi alacsonyabb, a horda áttöri védvonalunkat, a mongolok mindenkit megölnek, ha pedig valaki a saját katonáival nem is próbálta feltartani őket, annak fejére megintcsak szégyen száll. Sőt, ha sikerül megölni a mongol hordákat, akkor is automatikusan magukkal viszik néhány harcosunkat (az időjelzőnél lévő mennyiségnek megfelelően), bár őket némi chi beáldozásával meg lehet menteni. Ahogy aztán nyáron a szégyentől is meg lehet szabadulni. És muszáj is, mivel a játék végéig ezek a jelzők egy-egy katonánk alá kerülnek, így kizárva őket a fal védelméből, vagy pedig egy megszerzett hordakártyára, amivel elesünk annak dicsőségpontjaitól. Merthogy, ha adott szín többségben van egy letarolt hordakártyán, akkor annak gazdája megkapja a kártyát, ami a játék végén extra pontokat jelent, míg a többi résztvevő, aki szintén ott volt a csatában, csak pár ponttal gazdagodik. Így kerek a történet, hogy a normál játékmenetben, ha eljutunk a végjátékot aktiváló eseményekig (időjelzővel az utolsó év végéig is eljutottunk; mindhárom fal fel lett teljesen építve; elfogytak a szégyenjelzők), akkor kiszámoljuk, kinek mennyi pontja van, majd levonjuk a következtetéseket és kihiressük a győztest.
Ez a fal lesz a végső…
Az Awaken Realms éppen zajló kampánya, a Tainted Grail: Kings Of Ruin, jelenleg már nemhogy teljesítette a célt, de a 100 helyett több ezres százalékkal büszkélkedhet. És bizony úgy tűnik, hogy a lengyel kiadó nem képes hibázni, amit A Nagy Fal is bizonyít. A helyzet ugyanis az, hogy eredetileg nem tudtam, mire számítsak a játéktól, de a logó miatt bíztam benne, hogy nem lesz rossz. Aztán elkezdtem az első alkalomhoz tüzetesebben is átnézni a szabályfüzetet, és kellett három-négy este és több átolvasás, hogy nagyjából összeálljon a kép. Azután 3-an összeültünk, és bár kellett lapozgatni a füzetet, de összességében már az első évet követően olajozottan ment a parti, amit mindenki annyira élvezett, hogy ha nem 22:00-kor ért volna véget, és nem várt volna ránk még egy Cthulhu Wars is, akkor biztosan egyből nyomunk egy újabb kört. Merthogy a társas nagyszerűen működik. 3-4 fővel simán lehet 3-4 óra, illetve a kipakolás és elpakolás sem pár perc, de a játék maga abszolút meghálálja mind ezt az időráfordítást, mind az energiát, mind pedig a csomag árát.
Egy félkooperatív, ízig-vérig euróról van szó, ami rendkívül tematikus, emellett, van benne toronyvédelem, munkáslehelyezés, területfoglalás, számos karakterképesség és parancskártya, mindenféle segítség, mindezt úgy, hogy a kártyák mennyiségének köszönhetően a lehetőségek száma elképesztően nagy. És tényleg olyan a látvány, a hangulat és a téma, hogy az ember egyből állna neki a következő partinak, hiába égett le az agya, hiába ment el x óra. Mert nagyon élvezetes. Mindig van mit tenni, mindig lehet hova nyúlni, valahova letenni valakit, akivel vagy harcolunk, vagy csak begyűjtünk, hogy aztán harcolhassunk, vagy begyűjtsünk, vagy építkezzünk. És ha már látvány. A tábla, a kártyahalom, de úgy egészen a borítóképig minden elképesztően igényesen van összerakva, eladja magát, nagyon mutatós. Nem tudom, milyen érzés lehet a meeple-verzióval játszani, de biztos az is ugyanolyan élmény, viszont azt el kell mondani, hogy a minik szintén fantasztikusak. Egyfelől mindegyik klánban másképpen mutatnak az egységek, így nemcsak színben különböznek egymástól, másfelől pedig nagyon kidolgozottak, ami miatt a táblán is hihetetlenül mutatósak. Pláne, ha már a fal is elkezd épülni. Persze ez csak a külső, ettől még lehetne gyenge a “belső”, avagy a tartalom, de egyértelműen nem az. A félkooperatív ragyogó, de akár a kooperatív, akár az egyjátékos módban állunk neki, mindenképpen jól szórakozhatunk. Bőven van lehetőség, a parancskártyák mindenkinek adnak mozgásteret, a számos taktikakártyával, a tábornokokkal, tanácsadókkal pedig alaposan meg lehet bolondítani a kialakuló helyzetet. Nálam az év játékai közé már biztosan bekerült, de simán felkerülhet még az örökös kedvencek közé is, miközben méltó ellenfele a magyar fejlesztésű Perseverance: Castaway Chronicles-nek. Legalábbis az első epizódnak, de hamarosan a második is sorra kerül. Nagy hála a Delta Visionnek, amiért ezt a társast is elhozta magyarul, és nagyon remélem, hogy sokan leülnek elé. Elsőre talán túl összetettnek tűnhet, ami sokaknak rémisztő, de nem kell aggódni, mert ha elvonul a homály, a szabályokat ellepő köd, akkor semmi más nem marad előttünk, csak a csatatér, a magasba nyúló falakkal és az azokon álló íjászokkal, valamint a hősökkel, akik az első sorban áldozzák életüket, a nagy falért. Nekünk csak egy kisebb-nagyobb összeget kell kiadnunk érte. Máris jobb üzlet, nem?
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Delta Visionnek!)
