Etimológiai szempontból nézve meglepően érdekes, hogy itthon a fordítás során miért pont a közösségi részre sikerült alapozni a "társasjáték" kifejezést, miközben mind az angol, mind a német fogalmak magára a játéktáblára utalnak. Az mondjuk tény, hogy gyökereit tekintve logikus a döntés, hiszen már az emberiség történelmének első (hivatalosan is elismert) társasa, az időszámításunk előtt 3500-ból származó Szenet is kétfős volt. Az elmúlt évtizedek – de főleg az elmúlt évek – során azonban ez a hatalmasra nyitott esernyő egyre több és több alműfajt, stílust vont maga alá, hiszen a társas kategóriába egyaránt beletartoznak a kártya- és kockajátékok is – vagy épp az olyan alkotások, melyekhez minden kell, csak épp társ nem.
Ellenállás!
- Hazai partner/kiadó: Vagabund
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: egyszemélyes
- Játékosok száma: 1
- Játékidő: átlagosan 20-40 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,10/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából 10 790 forint
Az eredetileg tavaly megjelent Ellenállás! az utóbbi kategóriába esik, hiszen műfaját tekintve egy száz százalékosan egyszemélyes stratégia, melyben az 1936 után, Franco tábornok irányításával kiépült spanyolországi diktatúra ellen kell felvenni a harcot. Méghozzá a "Maquis" néven híressé vált partizáncsapatok élén, ellenállva a hadsereg, a polgárőrség és a csendőrség könyörtelenségének, gerillaharcok sorozatával próbálva meg visszaszerezni a hatalmat a népnek. Az Ellenállás! ezt kártyavezérelt játékként tálalja, amelyben egyre nehezedő küldetések során kell összeszedni a győzelmi pontokat. A feladat semmiképp sem egyszerű, hiszen a sikertelen missziók és a tábornok beszivárgó erői is szabotálni tudják a célt, így nemcsak rajtad és a rátermettségeden, de egy kicsit a szerencsén is múlik, hogy meddig tart ki az ellenállás.
Maga a játék több fordulón át tart (lényegében addig, amíg önként fel nem adjuk az ellenállást, vagy végleg el nem veszítjük a játékot, továbbá el nem érünk annyi pontot, amennyivel már sikeresnek minősül a küldetés), és mindegyik négy fázisból áll. Az első szakasz maga a tervezés, melynek során a kézben tartott Partizánkártyák közül tudunk kijátszani tetszőleges számú darabot. Ezek széles, két részre osztott lapok, melyeken egy-egy ellenálló található: rejtett módban titokban marad az identitásuk, cserébe képességeik is gyengébbek, ugyanakkor, ha felfedett módban kerülnek a játékba, a forduló végén mindenképp a felfedett pakliba is kerülnek. Ezt követően kiválasztunk egy küldetéskártyát – az asztalon ebből négy található, melyek három érára oszlanak –, amit aztán meg is kell támadnunk. Minden küldetéshez több ellenfélkártya tartozik, amik sok esetben csak ezen alkalmakkor kerülnek felfedésre, így eddig a pontig nem lehet biztosan tudni, hogy mennyire erős szembenállók várnak a partizánokra.
A Támadás fázis során aktiválódnak a kiválasztott küldetéskártyán, és az ahhoz kapcsolódó ellenségkártyákon található védelem-hatások, melyek általában nem jelentenek jót (például megritkítják a rendelkezésre álló lapokat), ezt követően kell kijátszani a megmaradt partizánkártyákat. Fontos megjegyezni, hogy egy ellenálló sem vihető tovább a következő fordulóra, tehát muszáj aktiválni a kézben tartott lapokat. Ezek mindegyike egy specifikus támadási értékkel rendelkezik, ennek segítségével tudjuk legyőzni az ellenségkártyákat, valamint teljesíteni a kiválasztott küldetést. Sok esetében viszont a puszta támadóerő kevésnek bizonyul ahhoz, hogy mindenkin felülkerekedjünk, így néha célszerűbb csak olyan célpontokat kiválasztani, akiknek létfontosságú az eliminálása. A dolgot nehezíti, hogy sok ellenfél vereség-hatással is rendelkezik, ami győzelem esetén aktiválódik, és fájdalmas bosszút hoz magával.
Ezt a szegmenset az Utóhatás fázis követi, melynek során ellenőrizni kell, hogy az esetlegesen elszenvedett civil veszteség (néhány küldetés- és ellenségkártya hatása civilek kivégzésével jár) elérte-e a maximális szintet (ha igen, a játéknak azonnal vége), a sort pedig – értelemszerűen – a kiértékelés zárja. Siker esetén egy új küldetéslap kerül a játéktérre, a kudarc pedig azzal jár, hogy a játék végéig eggyel kevesebb feladatot kell teljesíteni – a második elbukott misszió viszont azonnali vereséget von maga után. Végezetül el kell dönteni, hogy folytatódik-e az ellenállás, vagy lezárul a Franco ellen vívott harc. A folytatást több tényező is nehezíti (például azok a kémkártyák, melyek egyre nagyobb számban szivárognak be a partizánkártyák közé), és ahogy telik az idő, úgy kerülnek elő az egyre nagyobb kihívást tartogató küldetéskártyák is.
Ezt a kötélhúzós játékmenetet az Ellenállás! teljes áramvonalassággal és eleganciával tálalja – több szempontból is. A hordozhatóságot is biztosító, aprócska doboz igazából csak egy kisebb mennyiségű kártyát tartogat, azonban ez a kevés komponens is hatalmas mélységgel (de nem komplex szabályrendszerrel!) ruházza fel a társast. A magas újrajátszhatóságára különösen ráerősít a kampányfüzet, amely nyolc, önállóan is játszható forgatókönyvet tartalmaz. Ez az adalék küldetéskártyák, esetenként pontosan meghatározott partizánkártyák segítségével kínál tervezett és kihívásban bővelkedő missziókat, melyeket a történelmi forgatókönyv koronáz meg, hátteret biztosítva a három korszaknak. Az i-re a pontot mégis Albert Monteys lenyűgöző ábrái teszik fel: a spanyol illusztrátor tökéletesen eltalálta azt a belga alkotókat idéző stílust, amely nem karikaturizálja a végletekig ezt a komor és nyomasztó korszakot, de valamennyire azért élét veszi a témának.
A témának, amelyről nagyon kevés társasjáték született eddig. Az Ellenállás! viszont kellő tisztelettel és alázattal dolgozza fel az érát, egy olyan egyedi, tartalomban bővelkedő, de a komplex szabályrendszert nélkülöző élményt nyújtva, ami számos más környezetbe is könnyedén beilleszthető. Éppen ezért nem lenne meglepő, ha a jövőben akár egy olyan kis minifranchise-á duzzadna, mint amilyenné az Undaunted vált.
(A játékot partnerünk, a Vagabund biztosította – köszönjük!)
