Kifejezetten szeretem a természet témáját, ha az érdekesen vagy látványosan kerül tálalásra a társasjátékok világában, a korábban a szintén a Vagabundtól kapott Parks és annak kiegészítője (Nightfall) pedig egy különleges színfoltja volt ennek az alzsánernek. Már csak azért is, mert a Keymaster Games tényleg mindent beleadott a komponensek és a kis dobozban lévő tároló minőségi kialakításába, amivel egyfajta új etalon született, mialatt a társas maga egy stratégiával is rendelkező, de azért könnyedebb műfaji darabként rabolta el az erdőjárók és parklátogatók szívét. Éppen ezért voltam nagyon kíváncsi, hogy az “egyszerűsített” és áramvonalasított “kistestvér” hogyan remekel.
Trails
- Hazai partner: Vagabund
- Kiadó: Keymaster Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 20-40 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 1,83/5
- Ajánlott ár: a Vagabund webshopjából 7490 forint, magyar szabályfüzet is jár mellé
Maga az alap itt is hasonló, avagy túrázók vagyunk, akik megindulunk az ösvényeken, melyek hegyek és völgyek, erdők és mezők között vezetnek át, hogy felfedezzük a természetet. A kis túrázókat, avagy a játékosokat egyedi kis fafigurák jelölik, van még egy medvénk, 7 ösvénylapkánk, egy rakás kitűző- és fényképkártyánk, három adagnyi erőforrás-kockánk, illetve néhány apróságunk, ami előrejelzi, hogy már maga a setup sem lesz túl bonyolult, hogy magáról a játékmenetről ne is beszéljünk.
Túrabakancsot fel!
A Trails lényege hasonló, mint amit a Parksnál már tapasztaltunk, avagy alapesetben a startlapról indulva megyünk a céllapka felé, majd vissza, közben pedig erőforrásokat gyűjtünk, vásárolunk, próbálunk behúzni minél több győzelmi pontot. Azért alapesetben, mert négyszemélyes játéknál már ketten indulnak a starttól, ketten pedig a céltól, ezzel is egyszerűsítve a helyzetet. Mert míg a normál lapkákon egyszerűen begyűjtjük az azokon jelzett anyagokat, addig a céllapkát elérve nemcsak megfordulunk, mint a startlapkánál, de egyben a lapkák felett jobbról balra haladó napjelzőt is mozgatjuk, illetve kihasználjuk az azzal elért hatást. Ez a napjelző fogja a startlapkát és annak legszélső pontját elérve elhozni a végjátékot, addig azonban rengeteg a tennivaló.
Embereink ugyanis csak adott mennyiségben léphetnek, kiválasztva, hogy éppen mire van szükségük, ha pedig esetleg összetalálkoznak a medvével, dobnak a vadvilágkockával, a medvét a dobott oldalnak megfelelő lapkára helyezik, majd érvényesítik annak hatását. A kulacs egyszer használható, ezzel egy irányba bármennyit léphetünk, majd a startlapkán újratölthetjük, ahol és a céllapkán egyaránt vásárolhatunk kitűző-kártyákat, amiket a megfelelő nyersanyagok beadásával aktiválva győzelmi pontként könyvelünk el. Emellett fontos még a fényképezés, mely akció bármely nyersanyagért egy képet ad, ami további győzelmi pont. Sőt, aki a legtöbb madaras kártyát gyűjti be (mindkét csoportból), az még megkapja a 4 pontot érő madártrófeát. És még egy fontos tényező: ahogy a napjelölő áthalad a lapkákon, azokat átfordítja, ezzel nemcsak a végjátékhoz közeledve, de új, kedvezőbb hatásokat megteremtve. Például a fényképező lapkán áthaladva ingyenessé válik a fotók készítése, ami mindenképpen könnyítés.
Kis doboznyi kikapcsolódás
A legjobb lenne, ha csak annyit kéne ismét közölni, mint a Parks esetében. Avagy azt, hogy ha szereted a természetet, a könnyed társasjátékokat, ne habozz, mert mind a kialakítás, mind a mechanika nagyon jó. A Parks ugyanis tényleg egy cukorka a szemnek, mind a kis faelemekkel, mind a fantasztikus képekkel, amik illusztrációként a parkokat elevenítik meg, mind pedig a remek tárolókkal, amik mindennek hagynak helyet, mindent nagyszerűen elrendeznek. Nos, a Trails esetében azért vannak eltérések, bár azt egyből hozzá kell tenni, hogy a nagyobb testvérhez képest maga a játék is féláron kapható, így várható volt, hogy mindenben nem sikerült tartani a minőséget. És mielőtt bárki félreértene, itt nem arról van szó, hogy a Trails gagyi, esetleg gyenge minőségű komponenseket tartalmaz, hanem inkább csak annyit, hogy nagytestvére túl magasra helyezte azt a bizonyos lécet.
Hozzá kell tennem, hogy igazából a különböző színű fakockák éppen úgy elvégzik a dolgukat, mint a formára vágott nyersanyag-jelölők, illetve a mostani kártyák is nagyon szépek, még ha nem is olyan változatosak, mint a teljesen eltérő parkokat bemutató, valamivel nagyobb társaik. Magyarul egyáltalán nincs gond a játékkal, a koncepció hasonló, itt-ott mégis eltér, miközben a napjelölő mozgása új mechanikát hoz be a képletbe, ezzel is legitimálva a Parks mellett a Trails beszerzését. Értelemszerűen, ha előbbi nem tetszett, utóbbi sem jön be, de ha azt szeretted, akkor a Keymaster Games újabb játéka sem okozhat különösebb csalódást. Egyszerű, könnyen magyarázható, de némi stratégiát azért tartalmazó játékról van szó, ami ajánlott mindenkinek, aki könnyed, a természettel kapcsolatos társasra vágyna. És bár ebben a szegmensben mostanában bőven van kínálat, a Trails éppen úgy megérdemli a figyelmet, ahogy a Parks is.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Vagabundnak!)
