Nem is olyan régen írtunk a rovatban a Thanos Risingról, ami a The Op Games produkciójaként az Asmodee UK-től jutott el hozzánk, egy egészen jópofa és sikeres széria részeként, mely ugyan a kockadobást állítja a mechanika középpontjába, seregtoborzós játékmenetével és franchise-alapú tematikájával mégis egészen megkapó összképpel rendelkezik. Thanos, avagy a Marvel-világ, Batman és Spongyabob, vagy éppen a Star Wars azonban még messze nem a lehetőségek teljes tárházát jelenti, elvégre itt van J. K. Rowling egykor elképesztően népszerű, de mind a mai napig közkedvelt univerzuma, melyben a halálfalók a brandnek megfelelően felemelkednek, ezzel nem kevés borsot törve a játékosok orra alá.

Harry Potter: A halálfalók felemelkedése (Harry Potter: Death Eaters Rising)

  • Hazai partner/kiadó: Reflexshop
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kooperatív
  • Játékosok száma: 2-4 fő
  • Játékidő: átlagosan 45-90 perc
  • Korcsoport: 11+
  • Nehézség: 2,14/5
  • Ajánlott fogyasztói ár: 16 990 forint

Esélyesen azok kapják fel a fejüket a játékra, akik egyébként is szeretik Harry Potter világát, ilyen szempontból pedig aranybánya vár rájuk. Merthogy az alapsztorik idejébe kerülve kell szembeszállni az éledező Sötét Nagyúrral, aki seregét maga köré véve veszélyezteti a Roxfortban élők testi épségét. A halálfalók felsorakoznak, hogy minden egyes körben gyengítsék a jó varázslók seregét, akiknek azonban idővel azzal is meg kell mérkőzniük, akinek a nevét nem mondjuk ki. Közben azonban a védőknek számos lehetőségük van a bukásra, így alaposan meg kell gondolni, hogy mikor melyik varázslatot vagy varázslót veszik igénybe, hiszen egy rossz lépés könnyen a teljes csapat vesztét okozhatja.  

Capitulatus!

Ahogyan a Thanos Rising esetében, úgy itt is van egy központi terület, amin Tudjukki helyezkedik el, egyetlen irányba mutatva a pálcájával, miközben maga a tábla három szegmensre oszlik. Ezekhez kerül 2-2 helyszín, melyenek a védelmét biztosítani kell, valamint 3-3 szereplő, akik véletlenszerűen kerülnek elő a karakterpakliból, így halálfalót és jó karaktert egyaránt kaphatunk. A játékosok választanak egy házat, ahhoz fő kezdőkaraktert, ezután pedig lényegében mehet is a mágikus csata, amelyben magát a nagyjából félúton előkerülő sötét mágust kell legyőznünk. Ehhez azonban minden játékos a saját körében a Sötét Nagyúr nevében dob, aki képes a körülötte lévő jó mágusokat sebezni, illetve a halálfalókat aktiválni, nem mellesleg a helyszínekre rontást hozni, így minden körben számos nehézséget okozva. Ha ez a kis bemelegítés megvolt a játékos a saját, meghatározott kockakészletét bedobva próbálja megsebezni a halálfalókat (majd urukat), begyűjteni a véletlenszerűen asztalra kerül karaktereket. 

Ez a két, számos játék során letisztult mechanika váltogatja egymást, miközben azért vannak tényezők, amik befolyásolják az aktuális helyzetet. Egyfelől maga a rontás, ami két helyszínt vihet el, mielőtt végleg betesz a játéknak (de arra is vigyázni kell, hogy a különböző elpusztított helyszínekből se legyen négy), másfelől pedig magukra a mágusokra is vigyázni kell, mert ha egy egy teljes házat sikerül elpusztítani, vagy a játékosszámnak megfelelő mennyiség hullott el, akkor is vége a játéknak. Hála az égnek, a különböző főhadiszállások és frakciók kapcsolódnak egymáshoz, így különféle extrákat adnak a lassan kialakuló csapatnak: extra kockával dobhatunk, sebzést távolíthatunk el valamelyik karakterről, sőt, az már eleve nagy segítség, hogy a besorozott mágusok a játékoshoz kerülve gyógyulnak. Ráadásul, ha sikeresen megtámadunk egy halálfalót, akkor magunkhoz vehetünk egy varázslatjelölő tokent, ami aztán szintén hoz valami pluszt. Emiatt csak a játék eleje nehézkes, a legnagyobb kihívással ott rendelkezik a kampány. Sőt, ha ott túlságosan szerencsétlenül járunk, az alapvetően kihatással lehet a teljes küzdelemre.   

Szerencse ková… varázslói

Bár eredetileg azt gondoltam, hogy a Thanos mellé más Risingra már nincs szükség a családban, azért a Reflexshopnak hála Harry Potterék kicsit rácáfoltak az elsietett elzárkózásra. Mert ugyan az alapok azonosak, avagy itt is a megfelelő kockákkal dobva azok eredményeit használjuk fel, hogy kártyákon lévő karaktereket sebezzünk vagy gyűjtsünk be valakit seregünkbe, mégis vannak apróbb eltérések, miközben maga a tematika rengeteget hozzáad az élményhez. Esetünkben ez utóbbi már csak azért is igaz, mert pont nekiálltunk a HP-filmek újranézésének, így az ezekből vett karakterek (nem rajzolt illusztrációkat kapunk) minden téren erősítik a hangulatot. A Sőtét Nagyúr ráadásul teljes valójában megjelenik a játékterületen, ami nem is a kimondottan méretes és igényes/mutatós szobrot jelenti, hanem a kártyás változatot, ami köré a legyőzött ellenfelek és csapattársak, elvesztett területek kerülnek, ezzel is mutatva, hogy bezony nem babra megy a játék. 

Galéria
Kattints a galéria megtekintéséhez!

És bizony a Harry Potter: A halálfalók felemelkedése az egyszerű játékmechanika ellenére sem könnyű. Nem az, mert a szerencse forgandó, így pedig könnyen amellé állhat, akinek a nevét nem mondjuk ki. Hogy a kezdésnél milyen lapokat sikerül húzni, hogy sikerül dobni, azt már akár az első körökben eldöntheti a teljes játék végeredményét, ez pedig természetesen nem biztos, hogy mindenkinek szimpatukussá teszi az egyébként viszont kiváló hatásokkal és atmoszférával rendelkező, műfajához képest igényes társast. A Rising-játékok a tömegeknek készülnek, a The Op Games pedig eleve nem az a kifejezetten a “gamer” közösségre építő vállalat, de a széria az ellenérzések mellett is megérdemli a figyelmet, miközben a legszimpatikusabb brandhez tartozó darabot (itt mindenki ízlése szerint válasszon) vesszük alaposabban szemügyre. Ha ez egyébként pont Rowling univerzuma, akkor A halálfalók felemelkedése több, mint ajánlott. Hibáival viszont érdemes tisztában lenni, ahogy pozitívumaival is. Előbbiek közé tartozik a szerencsefaktor, az egyszerű mechanika és az a védőborítás, ami úgy szorul az alapvetően gyönyörű dobozon, hogy levenni sem egyszerű, de sérülés nélkül visszatenni rá az igazi kihívás. Mindezt azonban nagyon is képes feledtetni az autentikus légkör, az egyre feszültebbé váló harc, illetve a számos ismert szereplő és a komponensek minősége, amiket a gyári inzert is tökéletesen megtart a dobozban. Harry Potter-rajongók előnyben, ezt a játékot leginkább nekik, a családnak és a könnyedebb szórakozást kedvelő baráti társaságoknak találták ki!

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát