A Prospero Hall csapata nagyon beletalált a tutiba, mikor 2019-ben megalkotta a Horrifiedot, amire a Ravensburger ügyesen le is csapott, hogy a kiadó később még más társasjátékoknál is alkalmazza a játék receptjét (Alien: Fate of the Nostromo). És hogy mi ez a recept? Végtelenül egyszerű képlettel állunk szemben: egy kooperatív játékkal, melyben a több elérhető főellenség, avagy szörnyeteg közül alapesetben kettőt kell legyőzniük a játékosoknak, miközben összedolgozva tárgyakat gyűjtenek, túlélőket mentenek meg, speciális képességeket használnak, és igyekeznek mindezt olyan gyorsan lerendezni, amennyire csak szükséges, különben idővel a horrorfilmekből és mondákból érkezett monstrumok mindenképpen nyernek. Az első és nagyon tuti befutó a klasszikus Universal-szörnyekre építő epizód volt, majd ezt követte az amerikai legendákból táplálkozó American Monsters. Most pedig, mindenki legnagyobb meglepetésére, a kiadó és a fejlesztő egy jó nagyot ugrott az időben, hogy immáron az ókori görög kultúra legismertebb fenegyerekeit fogja egy csapatba, amivel azt gondolom, sokak ízlésébe sikerült ismét beletrafálni.
Horrified: Greek Monsters
- Kiadó/Partner: Ravensburger
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-5 fő
- Játékidő: átlagosan 60 perc játékosonként
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: ?/5
- Ára: egyelőre nem kapható, a Horrified-játékok átlagára 16 000 forint
Szóval akkor utazzunk vissza az időben, egy olyan korba, amiről csak a történelemkönyvekben olvashattunk, és amit a filmek és fantáziaregények, valamint a videójátékok meglehetősen szabadosan értelmeztek és dolgoztak fel. Jelentem, mindig is imádtam az ókort, legyen szó a romantizált vagy a realisztikusabb változatról, de ezzel esélyesen nem csak én voltam így, ha a God of War-sorozat sikereiből, vagy éppen az (egyébként kimondottan jól sikerült) Assassin’s Creed Odyssey értékeléseiből indulunk ki. És bizony a Prospero Hall-t nem kell félteni, ha témáról van szó, hiszen az alap Horrified után az American Monsters is maximum nekem nem okozott akkora örömöt, de a célzott vásárlói réteg (aka USA) kellően nagy ahhoz, hogy panaszkodni esélyesen ne kelljen az eladások miatt. A Greek Monsters pedig ismét telitalálat, hogy egy kicsit elébe menjek a konklúziónak. De van itt olyan, aki valami másra számított?
Az alvilág őrzői
A felkészülés a megszokott, avagy a fő játéktáblán, a megfelelő helyeken elhelyezünk 12 tárgyat (minden tokenre oda van írva, hogy hova tartozik), mindenki megkapja a maga tábláját és a karakterét ábrázoló kartonfigurát, valamint egy extra perk kártyát, ami egy egyszer használatos extra képesség, és általában elég ütős. A játéktérre kerülnek még a választott szörnyek, méghozzá a saját táblájukon szerepeltetett indulási helyszínre, majd lényegében kezdődhet is a kaland, aminél a saját körében mindenkinek annyi akciója van, amennyi a karakter játéktábláján szerepel. Akció minden egyes mozgás az összekötött helyszínek között, a tárgyak felvétele, a csere, a szörnyek rejtekhelyének megtalálása, vagy éppen a harc. Utóbbiakhoz megfelelő színű és mennyiségű tárgy is szükséges, erről mindig a szörnyek játéklapja tartalmazza az információt. Ha pedig az aktív játékos megtette a saját lépéseit, minden esetben (kivétel egy-egy perk, aminél kihagyjuk a fázist) a szörnyek köre következik. És általában itt kezdődnek a gondok.
Mert ahogy mindig, ezúttal is felcsapunk egy kártyát a szörnyek paklijából, ami ritkán eredményez szerencsés pillanatokat. Jobb esetben tárgyat teszünk le, vagy éppen egy legendát (most ők a civilek, akiket aztán biztonságos helyre kell juttatni), rosszabb esetben valamelyik szörny tesz valami csúnyaságot. Ezután pedig még aktiválunk is szörnyeket, akik mozognak, azután kockadobással támadnak. Ha valakit megsebeznek és az illető nem tud tárgyat eldobni a sebződések után, a játékos a gyógyulási helyszínre kerül, de a terror-szint ilyenkor is emelkedik, pont úgy, mint a legendák halálakor, akik viszont végleg kiesnek a játékból. Ha pedig a terror-szint a maximumra ér, vagy kifogy a szörnypakli, a játéknak vége, a játékosok vesztettek. Pozitívabb fejlemény, ha sikerül elintézni a szörnyeket, méghozzá az előre megszabott kondíciók szerint, ilyenkor ugyanis a játékosok nyernek, avagy lehet ünnepelni és áldozni az Olümposz isteneinek.
A kor szerelmeseinek
No, hát most mondhatjuk, hogy ez egy újabb rókabőr, minimális változtatással, vagy mondhatjuk azt is, hogy egy nagyszerű koncepció és rendszer átemelése egy legalább ennyire nagyszerű korszakba. Hiszen ezúttal olyan monstrumokkal küzdhetünk meg, mint a tükrökkel elverhető Medúza, a Minótaurosz, a pokoli Kerberosz, a Baziliszkusz, a Kiméra, vagy éppen a Szirén, közben pedig akár Daidalosz, Hippolüté, vagy Midász életét is megmenthetjük. A főellenfeleknél alkalmazandó technika nagyon jól ki van építve, mindegyik ellen más stratégiára van szükség, persze az alapvető és a játék során egyébként is létfontosságú tennivaló a tárgyak gyűjtögetése, valamint a minél több perk-kártya megszerzése, amihez pedig a legendák pesztrálása szükséges. De mindez nagyszerűen működik, nagyon élvezetes, és még ha sikerül is bukni a küldetést, akkor sem állunk fel keserű szájízzel az asztaltól.
A Prospero Halltól megszokott minőségű dizájnt is megkapjuk a csomaggal, avagy a kártyák éppen olyan jól hozzák a stílust és a korszakra jellemző jegyeket, mint a játéktábla, ami egy nagyon szépen felépített ókori világot tár elénk. Persze továbbra is lehetne mindenhez és mindenkihez mini, meg lapok helyett szörny-táblákat is pakolhatnának a dobozba, de ezek már esélyesen kiadói döntések, amik logikusan a költségvetést és a bevételt célozzák, próbálják jó irányba terelni. Ami nagy kérdés, hogy a sorozat merre tart tovább? Merthogy persze, lehet még ugyanolyan játékokat kiadni, hiszen ezt is kimondottan élveztük, de lassan nem ártana némi csavar a játékmenetben, vagy valami teljesen új kezdet, egy új koncepció mentén. Amit ezután sokan várnának, az egy egyiptomi vagy római korszak, hasonló mitológiai alapokon, de szerintem egy ázsiai vonal is telitalálat volna, aminek ugyan nem én lennék a célközönsége, de a hiedelmekből táplálkozó szörnyekkel és rémekkel sok ázsia-kedvelőből és helyi lakosból lehetne egy masszív vásárlói réteget kitermelni. Mindenesetre meglátjuk, talán két év múlva, ha az eddigi megjelenési hagyományból indulunk ki. Addig azonban számos kaland vár ránk az ókori Hellászban, nagyjából októbertől, mikor a társasjáték hivatalosan is megjelenik.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Ravensburgernak! A Horrified: Greek Monsters nem nyelvfüggetlen, kártyáinak és szabályainak megértéséhez nyelvtudás szükséges. Publikus rajongói fordításról nem tudunk, de a korábbi epizódok ismeretében bátran neki lehet állni.)
