Két éve már, hogy először asztalunkra került a Prospero Hall nagyszerű fejlesztése, a Ravensburger kiadványa, amely fantasztikus dizájn és rendkívül eltalált játékmenet mellett keltette életre a Universal-szörnyverzum monstrumait, avagy a harmincas évek legismertebb horrorfilmes alakjait. Drakula, Frankenstein szörnyetege, a Fekete-lagúna szörnye éppen olyan telitalálat lett, mint a Múmia vagy éppen a Farkasember, így a téma iránt fogékonyak a külsőben biztosan megtalálták a számításaikat, de a játékmenet is kifejezetten szerethető köröket eredményezett, legyen szó szóló vagy éppen egy többjátékos, kooperatív élményről. És most már itt a folytatás, vagy inkább az 1.5-ös verzió, mely a Társasjátékponttól kapott Horrified: American Monsters képében új helyszínekkel, új szörnyekkel, új karakterekkel hozza el a már ismert hatást.
Horrified: American Monsters
- Hazai partner: Társasjátékpont
- Kiadó: Ravensburger
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-5 fő
- Játékidő: átlagosan 60 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,23/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a Társasjátékpontnál 16 990 forint
Ez pedig már az első dobozbontás után nyilvánvalóvá válik, hiszen bár az artwork új, ahogy a monstrumok fizimiskája is, a tábla felépítése már ismerős, miközben szinte minden egyes komponensnél azt látni, hogy az új dizájn és forma ellenére ismerős megoldásokkal találkozunk. Megvannak a helyszínhez kötött tárgytokenek, a normál lakosok, a kockák, a szörnyminik, a játékosok karakterei és azok kis információs táblái, a szörny- és perk-kártyák… tényleg azonos a felhozatal, még ha a monstrumokhoz kapcsolódó, új mechanikák más apró kiegészítőket is hoztak a csomagba. És hogy ez hogy jön át a játék alatt?
Városi legendák
Ahogy az eredeti játéknál, úgy a Horrified: American Monstersnél is kedvünkre kombinálhatjuk a szörnyetegeket, akármilyen elosztásban, miközben mindegyik egyedi nehézséggel és hatásokkal rendelkezik. A két legkönnyebb, a Banshee of the Badlands és a Chupacabra például a farmon és a temetőben talált otthonra, utóbbi onnan vadássza le a tárgytokenek között lévő kecskéket, míg előbbi hegedűszóval kergeti őrületbe és halálba az embereket. De ellensége válogatja, Bigfootnál például a lábnyomokat keressük, amikkel aztán egy képelrendezgetős módszerrel leplezhetjük le ellenfelünket.
És lényegében ez a legfőbb változás, hiszen a játékosok ugyanúgy a karakterük képességeihez mért akciómennyiséggel rendelkeznek, eközben mozoghatnak, tárgyakat vehetnek fel, lakosokat vihetnek magukkal, illetve a speciális, egyedi akciójuk mellett perk-kártyát is kijátszhatnak, amivel számos igen pozitív hatás érhető el, mondjuk, a szörnyfázis kihagyása. Utóbbi ezúttal is kellően szemétkedős dolog, mert hát nemcsak tárgyak kerülnek a városba (ha kerülnek), vagy éppen lakosok, akiket ki kell menekíteni, de a szörnyek maguk is akciózhatnak, nem utolsó sorban haladnak és támadnak, ha valakit elérnek. És bár tárgyeldobással ki lehet védeni a csapásokat, azokból egy sikeres is elég egy lakos halálához, esetleg egy játékos kórházba kerüléséhez, ami ezúttal is növeli a terrorszintet. Utóbbi pedig, ha eléri a maximumot, azzal el is hozza a játékosok vereségét, éppen úgy, mint az, ha a szörnypakli kifogy. Ha azonban sikerül elverni a szörnyeket, az emberek győznek, végre béke és nyugalom honolhat a vidéken.
Amerikai kooperáció
Ahogy már írtam, nagy meglepetések nem érik azokat, akik az eredeti Horrifiedot már ismerik, esetleg többször is nekiálltak, kipróbálva a szörnyek felhozatalát és a lehetőségeket. A koncepció változatlan, leginkább csak a dizájn változott egy-egy apróbb játékelem mellett. Ami viszont játékelemben új, az lényegében ügyesen dobja fel a korábbi partikat. Jók a szörnyek is, és ugyan ezt a folklóros, városi legendákba szőtt felhozatalt annyira nem élem, avagy sem Mothman, sem a Jersey Devil nem tartozik a kedvenc szörnytípusaim közé, a játékba abszolút illenek, ahogy az amerikai horrorfilmes karakterek is, akik egy az egyben hozzák a megszokott archetípusokat. Mindehhez illeszkednek a feladatok, a tokenek, a kártyák is, ráadásul egészen jó összhatással.
Elsőre ugyanis féltem a Horrified: American Monsters-t a kezembe véve, mert nálam az eredeti játék egyedi vizuális hatása nagyon betalált, elvégre egy az egyben hozta a korai horrorfilmek hangulatát és stílusát. Ehhez képest az új verzió talán kevésbé egyedi, kevésbé különleges, másfelől viszont maximálisan hozza azt, amit ettől a korszaktól és vonaltól elvárnánk. A spirálos karaktertáblák és szörny-adatlapok alaposabban megfigyelve nagyon is ötletesek, ahogy a tárgyak is, emellett a kártyadizájnra, az illusztrációkra sem lehet panaszunk. A Horrified: American Monsters két nagy hibája lényegében annyi, hogy az eredeti játék túl magasra tette a lécet, ez pedig nem tér el attól annyiban, hogy ezt feledtetni tudja. Minden más téren viszont éppen úgy remekel, mind formai és látványvilág, mind játékmenet tekintetében, avagy maximálisan javasolt minden horrorkedvelőnek, aki az elsőt nem ismeri, esetleg annak dizájnját annyira nem értékeli, vagy csak akkora fan, hogy simán polcra teszi mindkét változatot. Nálam speciel utóbbi a végeredmény, így a továbbiakban kedvünk szerint vesszük elő valamelyik verziót, mellette pedig reménykedünk, hogy a későbbiekben lesz majd egy ténylegesen átdolgozott Horrified, ami egészen új lehetőségeket hoz az elképzelésbe. A Társasjátékpontnál addig is elérhető mindkét fajta játék, érdemes lecsapni valamelyikre, vagy akár mindkettőre, mert élményben és felépítésben, dizájnban, asztalképben a Prospero Hall alkotása nagyon ott van a könnyedebb, kooperatív horrorisztikus játékok élvonalában.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Társasjátékpontnak! A Horrified: American Monsters igényli az angol nyelvtudást, rajongói fordításról egyelőre nem tudunk.)
