Nehéz úgy írni egy társasjátékról, hogy annak fix szabályrendszere sincs, és igazából nem is a „klasszikus” értelemben vett társasjáték. Persze láttunk már a The Emerald Flame-hez hasonlót, a különféle Escape the Room-játékok, az Exit-, vagy éppen az Unlock-sorozat képében, úgyhogy egyáltalán nem arról van szó, hogy a PostCurious feltalálta volna a spanyolviaszt. Akik játszottak a nevezett játékok valamelyikével, azok már nagyjából (de csak nagyjából) tudják, hogy cikkünk alanyától mire számíthatnak, aki viszont még nem, annak lehet, hogy kicsit furcsa lesz úgy olvasni valamiről, hogy „nem olvas róla”. A látszólagos paradoxont feloldandó, lehet úgy is írni valamiről, hogy „nem írunk róla”, és mégis sikerül átadni a játék lényegét, élményét – alant éppen valami hasonlót kísérlünk meg.
The Emerald Flame
- Partner/kiadó: PostCurious
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: 5-9 óra
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 3,0/5
- Ára: a kiadó honlapjáról 75 dollár, nagyjából 27 500 forint
Talán kezdjük ott, hogy miért kell úgy írnom a The Emerald Flame-ről, hogy igazából nem írok róla. A társasjáték lelke kettős: az első a fejtörők sokasága, a második pedig maga a történet – ha ezek bármelyikéről mélyrehatóbban nyilatkoznék, akkor éppen a lényegét lőném le, jövevényszóval elspoilerezném (valahol felsírt egy helyesírási szótár). Úgyhogy ehelyett lássuk inkább, hogy miről ismerszik meg egy jó fejtörő. A jó feladványok egyik ismérve, hogy nem egyetlen megoldóképlettel kell őket feltörni, hanem több ajtót rejtenek önmagukban, melyekhez külön-külön kell megkeresnünk a kulcsot. Például első ránézésre lehet, még az sem teljesen egyértelmű, hogy mi is a feladvány – az elejtett nyomokból, szövegrészletekből kell rájönnünk arra, hogy mit kell csinálni a megoldáshoz. De emellett nem lehet se túl nehéz, se túl könnyű, hogy az ember tényleg okosnak érezze magát, ha rájön a megoldásra. És a The Emerald Flame tele van ilyen típusú rejtvényekkel.
A feladványok három borítékra, azaz három hónapra osztva, külön lecsomagolva lapulnak a játék dobozában. Az esetleg összefirkálásra kerülő lapok helyett az utántöltő pakk gondoskodik arról, hogy a kaland ne csak egyszer legyen élvezhető (persze egy jegyzetfüzet vagy fénymásoló is csodákra képes). Emellett akad még egy epilógus, ami a történetet zárja le, melyben egy titokzatos elixír (nevezhetnénk a Bölcsek Kövének is) után nyomozunk, mely állítólag gyógyulást hoz minden nyavalyára, fiatalságot és szellemi frissességet ad annak, aki él vele. Első utunk Prágába vezet, ahol első körben az összetevőket és az alkímista laboratóriumát keressük, de ennél többet nem árulhatok el.
Egyedül, mégis együtt
Na, de hogyan is lesz ebből társas-játék? Egy-egy borítékban több feladvány is lapul, vagyis párhuzamosan is lehet dolgozni, de egyes feladványok esetén a „több szem többet lát” elve érvényesül; mert nem biztos, hogy olyan bonyolult, vagy annyira nehéz, mint amilyennek elsőre tűnik. Ugyanakkor ez az első olyan játék, melyet kifejezetten élveztem szóló módban is. Bár tény, hogy az ember sokkal büszkébb magára, ha másoknak mondhatja el, hogyan oldotta meg ezt vagy azt a feladatot.
A megoldásokat egy webes felületen, egy chat-botnak adhatjuk meg, ily módon győződhetünk meg arról, hogy valóban jó csináltunk-e mindent. Ugyancsak online kérhetünk segítséget is, mely nem egyből mondja meg, hogy mit csinálj, eleinte inkább csak terelget a jó útra, szóval véglegesnek tűnő elakadás esetén is kijuthatunk a veremből.
Működik a varázslat
Mindebben pedig olyan fantasztikus kivitelezésű és minőségű játékelemek állnak a segítségünkre, amilyeneket egyetlen másik „szabadulós” játékban sem látni. A teljesség igénye nélkül számos „antik” levél, gravírozott akril-lap, egy nyaklánc, szövettérkép, de még egy rózsafüzér is a segítségünkre lesz, ezeken kívül pedig már csak ceruza, radír és egy vonalzó (vagy valami, amivel egyenes vonalat lehet húzni) kell a játékhoz. No meg a mobiltelefon vagy egyéb eszköz, melyen elérhetjük az internetes felületet is – a koscheisociety.org egy valódi társaság weblapjának álcája alatt úgy szippant magába, akár egy ARG (alternate reality game, avagy alternatív valóság játék).
Tény, hogy „egyszer használatos” játék, nulla újrajátszhatósággal, ami sokak szemében egyből negatív előjel, de legalább a mellékelt tartalék elemeknek hála, könnyen továbbadható, semmit sem kell benne megsemmisíteni. Másik akadály lehet az erős nyelvfüggőség, hiszen a hosszas levelek, kézzel írott üzenetek és nyomok mellett a vonatkozó weboldal is teljesen angol nyelvű. A hossza teljesen egyén- vagy társaságfüggő, számunkra több estés elfoglaltságnak bizonyult, és mostanra talán nyilvánvaló, hogy engem egészen elvarázsolt a The Emerald Flame. Tényleg csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretik a hasonszőrű játékokat, vagy a jól összerakott fejtörőket.
(A játékot partnerünk, a PostCurious biztosította – köszönjük! A The Emerald Flame erősen nyelvfüggő, rajongói fordításról nincs tudomásunk)
