Sokaknak már az hívószó, hogy fel van tüntetve Richard Garfield neve. Ami valahol érthető, hiszen a Magic: The Gathering abszolút modern klasszikus, ami a TCG-ket egy egészen új szintre emelte, közben még a digitális világban is alaposan megvetve a lábát (volt időszak, amikor még konzolon sem lehetett megkerülni a Gatheringet, mert folyamatosan felbukkant az újabb, frissített tartalommal). Bár itthon jóformán mindenki HKK-lázban égett, azért a Magic akkor is Magic volt. Ennek a műfajnak az egyetlen komoly (és sok mindent eldöntő) hátulütője az, hogy ha nem tartod a lépést, nem veszed az újabb paklikat, lemaradsz és kimaradsz. Én meg 30 éves korom környékére úgy döntöttem, hogy nem veszek ritka lapokat alapcsomag (+) áron, nem veszek folyton új sorokat és hasonlók, ezért a zsáner el is húzott mellettem, mint a déli gyors. Kapkodtam is a fejem a múltkor, mikor a Flesh and Blood hozzánk került, mint az egyik legizgalmasabb trónkövetelő. No, de lezárva a hosszúra nyúlt merengést, térjünk vissza Richard Garfieldhoz, aki azóta már számos kártya- és társasjátékhoz adta a nevét, ezúttal pedig a kis, német Nerdlab Games környékezte meg, hogy a kiadóval közösen egy új, egymás elleni kártyajátékot tegyen le az asztalra. És kérem, letette!
Mindbug: First Contact
- Partner/Kiadó: Nerdlab Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 15-25 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 1,93/5
- Ajánlott fogyasztói ár: Kickstarteren 15 euró (nagyjából 6100 forint) volt az alap verzió
Ezúttal nincs nagy háttérsztori, de vannak földönkívüliek, akik összecsapnak, ehhez különféle hibrid mutánsokat vetnek be, különleges képességekkel, sőt minden esetben megbújik a háttérben egy irányító, avagy a “mindbug”, hogy elorozza a másik egységét, majd az irányítása alá vonva ellenfelével szemben fordítsa. Jó, ilyen kisdobozos, gyors játék mellé talán nem is kell nagy dráma, világvége és egyéb, elég annyi, ha a játékosok egymással szemben elhelyezkednek, (kevesebb mint) 5 perc alatt felépítik a díszletet, majd egy nagyjából 10 perces villámháború során legyőzik egymást. Ez a Mindbug, avagy ahogy a KS-kampány hirdette: a gyűjtögetős kártyajátékok izgalma egyetlen dobozba szűkítve.
Te bugos vagy!
No, no! Kérem, álljunk csak meg! Ez itt most nem videójátékos szitokszó, ugyanis a bugzás ebben az esetben jó dolog, legalábbis az egyik félnek. A másiknak már nem annyira. De haladjunk sorjában, hiszen először is van egy setup, ami minimális. Minden játékos kap 2 mindbug kártyát, 10 lapot az összekevert pakliból, majd a pakli maradékából 3 lefordított lapot, ami az életerejét szimbolizálja (de erre akár kocka vagy egyéb jelző is használható). Másra nincs szükség. Ezután 5 lapot a kezébe vesz, a maradék a húzópakli, és lényegében ennyi, innentől mehet az adok-kapok. Vagyis a rakok-adok. Vagy mi.
Merthogy a saját körében mindenki két akció közül dönthet, hogy melyikkel él. Vagy kijátszik maga elé egy lapot, vagy aktiválja az előtte lévő egyik lényt, hogy vele támadjon. Ami ezt az egészet igazán izgalmassá teszi, az a mindbug jelenléte. A kijátszásnál ugyanis dönthet úgy az ellenfél, hogy felhasználja a két mindbugjának egyikét, ezzel átvéve az irányítást a kijátszott lap felett, áttéve a saját oldalára, támadó lapként, illetve érvényesítve a hatását, ha van. Ezzel együtt persze egyik mindbugját átfordítja, ezzel jelezve, hogy elhasználta, majd megint az lesz az aktív játékos, akitől lopta a kártyát. A másik opció a támadás, amikor pedig a támadó fél vagy sebez egyet a másik játékoson, vagy ha az a saját térfelén lévő aktív lények közül valamelyikkel véd, akkor az kivédi a támadást.
A szép még az egészben, hogy a különböző lények mind más-más hatásokkal és reakciókkal bírnak. Vannak a keménykötésű legények, akik első sebzésre nem kiesnek a játékból, hanem elfordulnak, így még egy lehetőséget kapnak gazdájuk védelmére. Másnak bizonyos hatásokra nő az életereje. Megint más hiába megy a sírba, megmérgezi ellenfelét, így viszi magával őt is. Merthogy a harc egyébként úgy zajlik, hogy a nagyobb erővel rendelkező egység üti a másikat, a sebesítés pedig alapból halált jelent. Nos, ez az, ami itt ritkán egyértelmű, nem mindig látható előre, hogy a következő körben mi fog történni. Van, aki simán odalopakodik a túloldalra, majd odacsap; más erősödik, ahogy említettem; van, aki kétszer támad; és van, akivel a támadó választja ki a védőt… mert egy vadász mindig jól jön. Ha pedig valaki elvesztette a három életerejét, nos, vége a játéknak, és a győztes, avagy az igazi agyturkász, megnyerte a csatát.
Ne agyalj annyit!
Nem egy bonyolult játék, annyi szent, így felesleges is túlagyalni. És az a jó benne, hogy igazából fejenként 10 lap elég is hozzá, nem kellenek nagy paklik, nincsen hosszú gyűjtögetés, majd pakli-összeállítás, hogy most mit kéne valaki ellen vinni, hogy jó legyen. Helyette van némi véletlen-faktor, hogy mit húzunk, de mivel mindenki random kapja a mindössze 10 lapos leosztást, ráadásul minden egység jó valamire/valamiben, nagyon nem alakulhat ki igazán esélytelen küzdelem, avagy minden azon múlik, hogy élünk a kínált lehetőségekkel. Mikor és mi ellen vetjük be a mindbugokat. Melyik egységet melyik másik lényhez társítjuk, hogy így esetleg erősítsék egymást, vagy elvonják a másikról a figyelmet. Mikro-menedzselés és -taktikázás az egész, de nagyon stílusosan és jó érzékkel előadva.
Annyira jó érzékkel, hogy az ukrán Denis Martynets (Divinity Derby, Catacombs Cubes) illusztrációinak köszönhetően a fura hibridek mind életre kelnek a kezünkben és az asztalon, minden egyes esetben valamiféle különleges egyéniséget életre hívva a szemünk előtt. Ráadásul maximum kettő van egy fajtából, de sok teljesen egyedi, aminek hála már az is élmény, ahogy átnézzük a kapott harcosokat, akiket aztán csatába küldünk. Viccesek, jópofák, mutatósak. És akkor ott van a New Creations upgrade pack, ami az alap 48 lap mellé 30 újat is bedob, illetve 4 további mindbuggal bővíti a kínálatot, amivel már a 4 játékos mód is elérhető. Sőt, akik a legnagyobb csomagra csaptak (vagy csapnak, hiszen 25 000 forintért még elérhető a webshopból) le, azok még 2 playmattel és egy nagy dobozzal is gazdagabban ülhetnek neki a kártyajátéknak. Persze, ennek az ára már kicsit húzósabb, de már az is nagyon jól jár, akinek elég az alap vagy a bővített verzió. Mert bizony mindenki jól szórakozhat. Egyszerű, gyors, ötletes, mutatós, a lapok minősége pedig pontosan olyan, amilyennek várnánk a kampány után. Ha nem is ez lesz a jövő kártyajátéka, amit mindenki ismer, de egy kellemes és nagyon is szerethető, üde színfoltja a piacnak, aminél Richard Garfield ezúttal sem hazudtolta meg önmagát.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Nerdlab Games-nek! A játék szabályai és bizonyos kártyái megértéséhez egy alapfokú angol nyelvtudás szükséges, magyar fordításról nem tudunk.)
