A Horrible Guildtől már számos játék megfordult nálunk: az Alone aszimmetrikus túlélőkalandjának, a Unicorn Fever kissé fogyatékos egyszarvúinak, a Railroad Ink vasútpálya-tervezésének és a Dungeon Fighter kockadobálós artistamutatványainak egyetlen közös vonása (a kiadón kívül), hogy nincs bennük semmi közös. Nagyjából ehhez a sorhoz csatlakozik a Tiny Turbo Cars is, mely sem témaválasztásában, sem mechanikáiban nem mutat hasonlóságot az elődökkel. Persze, ha nagyon akarom, akkor a könnyed családi játékok igencsak tágas kategóriájába a többségük beleillik, méghozzá a legújabb autóversenyzős kalanddal együtt. Ahogyan oly sok játék, ez is Kickstarteren kezdte a pályafutását, nálunk a kiegészítőkkel gyakorlatilag gyűjtői kiadásra bővített csomag járt (mínusz fa tokenek és 6 játékos kiegészítő), mely négy további modullal dobja fel az alapjátékot.
Tiny Turbo Cars
- Kiadó/Partner: Horrible Guild
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő (kiegészítővel 6)
- Játékidő: átlagosan 30-45 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 1,5/5
- Ára: itthon 14 000 forint körül található meg, a kiadó webshopjából is nagyjából ennyi
Kölyökkorom egyik kis-nagy játéka volt a Micro Machines, mely nevéhez hűen sok pici autót, tankot, repülőt és Isten tudja még micsodát gyártott, és baromi jókat lehetett velük versenyezni a dohányzóasztalon felállított könyveken, illetve közöttük. Vagy anyám legnagyobb örömére a konyhapulton sorakozó, főzéshez kipakolt cuccokat kerülgetve. Ezt később, „felnőtt” gyerekként, a monitoron is átélhettem, megannyi más játék formájában, és most úgy tűnik, hogy a Tiny Turbo Cars formájában a kör bezárult, miközben társasjátékként éleszti fel az ötletet, egy roppant egyszerű és kézenfekvő programozás-mechanikával.
Rajthoz
A játéktér négy pályrészből áll, ezeket tetszőlegesen válogathatjuk össze, csak két szabály van: értelemszerűen van rajtrács és célvonal, ezek szerepét és helyét gondolom, nem kell magyarázni; illetve meghatározott a pálya jobb- és bal oldala is, ezeket a kétoldalas táblák szélein kék és piros szín jelöli. Ezen kívül a különféle kiegészítők birtokában további extra, rövidebb szakaszokat építhetünk be a nagy táblák közé, nehezítés vagy változatosság céljából, csapdákkal, robotokkal és miegymással. Hasonló akadályok a fő pályaelemeken is vannak, szakadékok, csúszós felületek, lassító vagy éppen gyorsító mezők, hogy csak egy párat említsek a felhozatalból. Ha összeállítottuk álmaink versenyét, már csak egy szimpatikus járgányt kell választanunk megjelenés vagy különleges képesség alapján, és indulhat is a verseny.
Autónk irányításához egy „kontrollert” kapunk, melyen egy 4×4-es, tologatós kirakóshoz hasonlóan 15 kis négyzetet rendezgetünk. Mindegyik négyzet egy-egy paranccsal bír, mely autónk irányításában segít, a középső két sorban balról jobbra haladva adhatjuk meg tervünket. A parancsok segítségével a négyzetrácsos pályán átlósan, előre, hátra, ugratva haladhatunk, de lőhetünk rakétát, vagy éppen feltölthetjük elemeinket is. Ez utóbbi különösen fontos, mert az elemek szolgálnak életerőként is, és ha mindet elveszítjük, akkor három parancsot arra kell fordítanunk, hogy „talpraállítsuk” autónkat. Márpedig, ha nem vagyunk elég ügyesek, a tárgyaknak vagy egymásnak ütközve bizony veszítünk belőlük, illetve még akkor is, ha nem vagyunk elég gyorsak a programozással.
Mert bizony nem dolgozhatunk az ideális útvonalon a végtelenségig. Amint jónak látjuk a tervet, azonnal be kell jelenteni, hogy készen állunk. Az utolsónak maradó játékosnak már csak tíz másodperce (vagy amilyen gyorsan leszámolunk) jut arra, hogy befejezze a tervet, és büntetésül még az utolsónak járó szomorú emojit is megkapja, ami a kör végén egyúttal egy elem elvesztését jelenti. De előtte elkészülési sorrend szerint kell a programnak megfelelően lefuttatnunk az útvonalat, sorban végrehajtanunk az akciókat, és számolni a környezet hatásaival is. Az első után minden körben előttünk levő játékosért kapunk egy pajzs-tokent, amelyből minden darab egy elem elvesztését akadályozza meg a következő körre, de annál tovább már nem vihetjük. Végül lefordítjuk és megkeverjük a kontrollert, és átadjuk a mellettünk ülőnek, jöhet a következő kör. Ezt mindaddig folytatjuk míg valaki a célba nem ér – ahol több játékos egy körben való beérkezése esetén az nyer, aki a legtávolabb jut a célvonal után.
Kicsi, de nagy
A Tiny Turbo Cars kiegészítők nélküli alapdobozában fellelhető inzert alkalmatlan a további extrák tárolására, ám annak eltávolítása után egy kis ügyeskedéssel és néhány zip-lock zacsi átcsoportosításával mindent bele lehet passzírozni. Nem a legszebb megoldás, az igaz, de így nem kell még egy sor kisebb dobozt tologatnunk a polcon, és nem minden játékról lehet elmondani, hogy kiegészítőit bezsúfolhatjuk az alapdobozba is (ami eleve nem túl nagy). A kicsi autók színre, formára és nyomtatásra is különböznek egymástól, az egyéb illusztrációk pedig nagyjából annyira komolyak, mint maga a játék. A komponensek minőségre pedig egy közösségi finanszírozáson átfutott játék elvárható szintjét hozzák, magyarán a jó és kiemelkedő között ingadoznak – mindezt egy, a megszokottnál visszafogottabb ár mellett, így a mérleg nyelve mindenképpen pozitív irányba lendül.
És mindez magára a játékra is igaz, mert bár nincs benne semmi forradalmi, de azért a kirakós táblát programozásra felhasználni más játékban még nem láttam, pedig egy roppant kézenfekvő választás, ami szórakoztató és gondolkoztató is egyben. A játék a szimultán elemeknek hála egész gyorsan zajlik, egy-egy verseny három-öt kör alatt lezavarható, így a kisebbek sem unják el a végére. A különböző kihívásokat rejtő szakaszokkal és elemekkel a pálya felépítésének kombinációi is tetemesek, és akkor még nem is beszéltünk a tizenhárom (kiegészítőkkel tizenkilenc) versenyzőről. Egy könnyed, szórakoztató családi hétvégére bárkinek bátran ajánlom a Tiny Turbo Cars-t, bár beszerzése már csak másodkézből, és itt-ott fellelhető raktárkészletről lehetséges, egy esetleges Kickstarteres folytatásig vagy újranyomásig.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Horrible Guildnek! A Tiny Turbo Cars többnyire ikonokkal kommunikál, azonban az autók lapkáinak és a játék szabályainak megértéséhez nyelvtudás szükséges. Rajongói fordításról nem tudunk.)
