10 év után támadt fel a Dungeon Fighter, hogy partijátékként hozza el a dungeon crawlerek mechanikáját, ami már eleve érdekes fúzió, és akkor még nem is vettük számításba az olasz Horrible Guild meglehetősen vegyes kínálatát. A horror Alone-tól a vicces Unicorn Feverön át a kockás Vasút vonalig (Railroad Ink), a komoly A király dillemájáig (King’s Dilemma) és a fantasztikus mókaként definiálható Fergeteges elegyekig sok minden van a milánói kiadó tarsolyában, így pláne kíváncsi voltam, mikor kiderült, hogy második kiadás készül a Dungeon Fighterből, aminél a kockadobás nem éppen átlagos módon zajlik, sőt inkább dobálássá alakul – mindezt pedig egyből négy kiegészítő fejeli meg. “Hát, a kocka mellett az agyam is mingyá’ eldobom…” – mondta a nem annyira kultúr-lény barlangi troll, majd kecsesen arrébb vándorolt a játéktér felé.
Dungeon Fighter: Second Edition
- Kiadó/Partner: Horrible Guild
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-6 fő
- Játékidő: átlagosan 45-60 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 2/5
- Ára: itthon 18 000 forint körül található meg, a kiadó webshopjából is nagyjából ennyi
Réges régen, valahol Középvalahol-akárhol eljött az ideje annak, hogy már nem voltak igazi hősök. Egy szál sem. A fogatlan fajankók és iskolázatlan sudribunkók mindennapos munkájává vált a dungeonök megtisztogatása, hogy a kalandból fizessék be tartozásukat. Vagy csak megigyanak utána egy jó pofa mézsört. Valaki azért újra és újra túlélte a harcokat, míg mások belebuktak. Újra és újra. Akármennyire is keményen küzdöttek. Aztán új gonosz emelkedett fel, hogy leigázza a vidéket, és ekkor, akik már-már hősökként tűntek ki a mocsokban dagonyázók társaságából, ismét leereszkedtek a sikolyok és szörnyűségek mélységébe, hogy kiérdemeljék a Dungeon Fighter elnevezést.
Parti a szörnyek között
Nem túl komoly, de azért lelkesítő kezdés ez a játékhoz, ami aztán egy céltábla/darts tábla jellegű, négy darabból összeállítható központi tábla képében kerül asztalra, legalábbis ami a fő elemet illeti. Emellé megy egy rakás kártya (dungeon, szörny, shop, boss), kocka (három egyedi, színes, a többi fehér), jelölő, valamint mindenkinek egy karakterlap, választás szerint vagy véletlenszerűen. Van még egy kezdőjátékos-jelölő, néhány extra token, ha valakinek olyan képessége van, továbbá egy kincsesládát is kapunk, amire a jól megérdemelt anyagi támogatás kerül, no meg ezen van alapból két extra fehér kocka.
Maga a játék lényegében három fázisban zajlik. Először a kezdőjátékos húz két dungeon-lapot, majd titokban kiválasztja, hogy merre menjen a csapat. A választottat leteszi, a másikat visszarakja a pakli aljára. Ezután, ha van követelmény vagy hatás, azt végre kell hajtani. Ami fontos, hogy a kis shop-ikonok jelzik, mennyit kell még haladni. Ha megvagyunk, egy szörnyet húzunk a pakliból, akinek a jelzett életerejét le kell verni, amivel egyfelől pénzhez jutunk, másfelől, mehetünk tovább a bolt felé. Ha a 10 shop-ikon összejött, az aktuális lényt követően fáradt kalandoraink beesnek a boltba, ahol lepihenve gyógyulhatnak, extra kockát vehetnek, valamint felszerelést az ahhoz való pakliból. Ez a két fázis váltogatja egymást, egészen addig, míg el nem jutunk a harmadik boltig. No, ha az megvan, akkor jöhet a véletlenszerűen húzott boss és a végjáték, majd a nyertes hősök ünneplése vagy a sebek nyalogatása.
Na, de addig azért van bőven móka és kacagás is a kihívások mellett. Merthogy, ha kapunk valami extra feladatot, vagy éppen előbukkan egy szörnyeteg, akkor hőseink nemcsak meglengetik a pallost, a baltát, vagy éppen méretes orrukat, amit látva egy óriáspók is visítva menekül a mamájához. Nem bizony. A kockákat ugyanis az esetek jelentős többségében el kell dobni, méghozzá szabályok szerint: ez alapból az, hogy mielőtt a “céltáblára” esne a kocka, előbb pattannia kell az asztalon. Aztán ehhez jönnek a speciális esetek. Pöcköljük el az orrunkról. Tegyük a kezünkre, majd egy társunk azt megrázva hajítsa el a kockát. Hunyjuk le a szemünket. A két lábunk között hajítsuk át. Tegyünk egy 360 fokos kört, majd utána dobjunk. Ilyen és ehhez hasonló feladatok várnak ránk, amivel szembe kell néznünk, akár összeadva ilyen hatásokat, és bizony ez keményebben feladja a leckét, mint maguk a szörnyetegek. Mert ugye van, aki alapból nem szerencsés a kockadobásnál, na, de mi van akkor, ha azzal még célozni is kell? Jó, itt nem annyira a kocka oldala számít, mert a számokkal teli táblán a megfelelő helyre érkezve kapjuk meg a sebzést. Ami érdekesebb, az a kocka aktivációs oldala, amivel a hős különleges képességeit vethetjük be. Szín szerint, így az sem mindegy, mivel dobunk. És így előbb-utóbb bizony elfogynak a kockák, ezért vannak az egyszer használatos fehérek. Na, de hogyan szerezzük vissza eldobott kockáinkat? Egy extra akcióval, amikor a szörny automatikusan sebez rajtunk, viszont újra nekiállhatunk a támadásnak. És persze a bossnál ez már nem működik, így a három shopból alaposan be kell tárazni mindennel. Ki van ez találva.
Szerencsétlen dobálózás
Mondanám már, hogy ez az egész milyen élmény, de még nem tudom, mert van egy csomó minden más. Eleve 48 szörny-kártyával, ugyanennyi felszerelés-lappal, 21 dungeon-kártyával, 6 főellenféllel és 8 hőssel indítunk (+1 Metal Lady, avagy Betty Loudscream, mint KS-exkluzív tartalom, a fém kezdőjátékos-jelző mellett), de emellé van még 4 kiegészítő is, mindegyik más tematikával és számos egyéb tartalommal. Mindegyik csomagban van 24 új felszerelés, 21 szörny, 3 boss, 21 dungeon, 3 hős, valamint minden esetben eltérő kockákat kapunk, amik általában már nem is kockák. Legalábbis az alakjukat tekintve. Sőt extra terep-elemek és kiegészítők is érkeznek, mint például a jégfal, a vulkán, a kehely és a többi, amik mindig valamivel feldobják az élményt. A lények, hősök, lehetőségek többnyire a témához idomulnak, ami jeges, katakombás, lávás… zöld. És mint olyan, mindegyik új lehetőségeket jelent, új kalandokkal, új helyszínekkel és vicces összetevőkkel, feladatokkal. Merthogy egy csomó utalást kapunk filmekkel, játékokkal, mémekkel kapcsolatban, avagy az egész egy nagy poén, ami nagyjából működik az asztalon, méghozzá összesen öt csomagban, amik egymással is kompatibilisek, így bármikor szabadon keverhetők.
Nagyjából működik? Nos, ha nem vesszük komolyan. És hát ránézve a szörnyekre és hősökre, vagy akár belenézve a játékmenetbe, miért is vennénk komolyan? Szóval érdemes egy kis házszabályt bevetni, miszerint mindig van pár próba dobás, ami után jöhet az éles, vagy éppen három dobásból választjuk ki a legjobbat, mert ha mindig mindent elsőre kell teljesíteni, teljesen szabályosan, akkor könnyen frusztrálóvá válhat az egyébként laza játékmenet. Más nagy gondom nem volt a partik alatt, viszonylag gyorsan elérhető a limit, az ellenfeleket le lehet verni a bolondos mechanika ellenére is, a hangulat pedig remek a különböző feladatokkal. Pláne, ha esetleg eleve meg lett alapozva az a bizonyos hangulat (igen, ebben az esetben nem árt oldottabbá tenni). Olyasmi az egész, mint a Mountains of Madness, csak itt még lazább, már csak a témának hála is. A komponensek többsége kifejezetten jó, került nem kevés műanyag is a dobozokba, a kis pénztokenek is tökéletesen megfelelnek a célnak, miközben egy-egy extra kocka, az illusztrációk és az életerőt jelző szívek viszik a prímet.
Összességében tehát, ha nem is kiemelkedő vagy örök klasszikus, de azért jó kis játék lett a Dungeon Fighter: Second Edition, amit érdemes volt leporolni. A modernebb külső mellé modernebb belső is társul, már a rengeteg poén és ügyetlenkedés mellett. Illusztrációk terén verhetetlen a játék (külön kiemelném az olyan poénos kikacsintásokat, mint Indiana Bones vagy Skulletor), a teljes csomag pedig kimondottan tartalmas. Bár azt azért hozzáteszem, hogy hiába a sok extra lap és kocka, vagy mindenféle elvetemült kiegészítő, a feladat és a játékmenet maga marad, alapjait tekintve nem sokat változik, szóval inkább a társaság a fontos, és hogy mindenki értékelje ezt a debilséget. Úgy viszont már minden adott ahhoz, hogy újra és újra lemerészkedjünk a dungeonökbe, ott harcoljunk és fejlődjünk, majd mindezt a végtelenségig és akárhol, akármeddig folytassuk. Csak hogy rend legyen és béke. (Nem, nem a jutalomért, a jó nőkért és az italért, ugyan!) Még hogy a hősök ideje már lejárt.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Horrible Guildnek! A Dungeon Fighter: Second Edition többnyire ikonokkal kommunikál, azonban bizonyos kártyáinak és alapvetően szabályainak megértéséhez nyelvtudás szükséges. Rajongói fordításról nem tudunk.)
