"Ha egy üzlet beindul", szokták volt mondani, és bizony mennyire igaz a mondás, elég csak a Dice Throne-ra nézni. A viszonylag egyszerű alapokból lassan vár épül, aminek masszív falait simán a seasonök adják, hogy a bástyákat az Adventure Game és a legújabb variáció, a Marvel Dice Throne jelentse. Mert bizony, el lehet adni egy játékot akkor is, ha kitalált szereplők, változatos karakterek nyújtják a színes felhozatalt, de azt hiszem, nem kell részletezni, hogy a Marvel szuperhőseivel ez a siker a többszöröse is lehet annak, ami a sima Dice Throne-t érte. És bizony itt egy ilyen váltás történt, avagy a megszokott játékmenetet és stílust kapjuk, csak éppen Pókemberrel, Skarlát Boszival, Strange-dzsel és a többiekkel.
Marvel Dice Throne
- Kiadó: Roxley
- Partner: The OP
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-6 fő
- Játékidő: átlagosan 20-40 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 2,12/5
- Ára: Kickstarteren 84 USD (nagyjából 32 800 forint) volt a limitált Battle Chest, a normál most 109 USD (42 500 forint) a webshopból
Hozzánk a kiadónak hála a limitált Battle Chest jutott el, nem a Champion Edition, a különbség pedig a sorszámozott dobozban, a fémből készült Mjölnirben, néhány speciális anyagminőségű kártyában és az egyedi színű tálcákban keresendő, ami nem hatalmas eltérés, de a gyűjtőknek ugye fontos minden részlet. Egyébként léteznek külön csomagok is, amikkel már simán el lehet lenni, sőt próbának egy kétfős csomag bőven elég, aztán ha mégis a teljes pakkra ruháznál be, az ízelítőt még mindig el lehet passzolni. Merthogy a Battle Chest összesen nyolc hőst tartalmaz, név szerint a felhozatal része Spider-Man (Miles Morales), Scarlet Witch, Thor, Black Widow, Doctor Strange, Loki, Captain Marvel és Black Panther. Ha sikerült kiválasztani a legszimpatikusabb karaktert, már mehet is a harc, csak ki kell emelni a megfelelő tárolót a dobozból.
Erő, fejlesztés, támadás
A Dice Throne-széria egyik nagy pozitívuma a komponensek terén, hogy a dobozban kis fakkokba rendezve lapulnak a karakterekre bontott tárolók, amiken belül ott van a játékostábla, a status effects-lap, a két pontszámláló (életerő és combat), valamint minden kocka, token és kártya. Így csak kikapjuk a megfelelő hőst, leteszünk mindent az asztalra, és már játszhatunk is, méghozzá körökön át, amik különböző szegmensekre, fordulókra oszlanak. Ez lényegében azt jelenti, hogy az első fordulóban minden éppen fennálló status effectet meg kell oldani, de ez ugye a későbbiek folyamán számít. Ezután kapunk 1 combat pontot, valamint a már kezdő 4 lap mellé felhúzunk egy újabbat a megkevert paklinkból. Ekkor jön a főfázis, amikor egyfelől combat pontokat szerezhetünk a nem kívánt kártyák eladásával, másfelől a pontjainkat elkölthetjük fontosabb kártyák kijátszására, amik különböző módosításokat és fejlesztéseket hozhatnak a harchoz.
Mert ugye természetesen a harc a legfontosabb akció, amikor a táblánkon lévő támadásokra dobunk a kocka-készlettel. Utóbbiakat még kétszer, tetszőleges módon újradobhatjuk, így megszerezve a kívánt kombót, amit egyébként más hatásokkal, az elérhető kocka-manipulálással még megvariálhatunk – sőt az eredménybe az ellenfelek is belerondíthatnak a narancssárga vagy piros lapokkal. Amennyiben pedig a táblánkon lévő támadások, fejlesztett akciók valamelyikének feltételeit sikerült teljesíteni, indíthatjuk a csapást. Ha több ellenfelünk van, dobással megjelöljük a célpontot, illetve annak még van esélye a védekezésre is. Ekkor a védelmi akciót lehet aktiválni, de ez sem minden esetben érvényes, elvégre vannak különböző támadások: kivédeni például csak a teljesen normál sebzést lehet, a másik négy fajtát már nem, ezek közül az ultimate az, ami a legerősebb, és ami szimplán csak módosítható.
Természetesen, ha valaki megkapta a sebzését, annak le kell csökkentenie a tárcsája segítségével az életerejét. Ha ez megvolt, ismét a főfázis következik a kártyák eladásával és kijátszásával, ezt követően pedig érkezik a kör zárása, amikor a 6-os kézlimitet figyelembe véve el kell adni minden extra mennyiséget. Ha ezzel is végeztünk, jön a másik játékos fordulója, ismét a status effectekkel, amikor egyébként a tokenek és extrák ideje jön el, avagy a játék közben gyűjtögetett energiákat engedhetjük szabadon, mondjuk, egy-egy kivédhetetlen támadás képében. Nagyjából ennyi a játékmenet, persze mindenki más és más képességekkel rendelkezik, Thor például társként magával hordja pörölyét, amit el is dobhat, ezzel szintén kivédhetetlen sebzést okozva. Ha pedig a játékosok közül valakinek nullára csökken az életereje, elvesztette a játékot, és meg is van a győztes.
Szuperhősök... Gyülekező!
Ami jó volt az alap Dice Throne-ban, az természetesen itt is nagyszerűen működik. 1v1, 2v2, 1v1v1 – teljesen mindegy, hogyan játszunk, egy direkt konfrontatív játékról van szó, aminél mindenki azon igyekszik, hogy a saját akcióit erősítve minél több sebzést osszon ki az ellenfelének, és gátolja őt a támadásai során. Emiatt, aki nehezen viseli a konfliktusokat, az nem biztos, hogy élvezi majd a játékot, de aki az Unmatched, Ivion, Twisted Fables és Super Fantasy Brawl jellegű társasok mellett is jól érzi magát, az ebben az esetben is nagyon jól szórakozhat. Pláne, hogy az alkotók láthatóan tudják, mit és hova kell tenni, amihez a Marvel ezúttal egy masszív alapot biztosított.
Mert hát valljuk be, hogy jó móka teljesen saját, kitalált karakterekkel egymásnak esni, de amikor erre közismert és közkedvelt szuperhősök is rendelkezésre állnak, akiket esetleg évtizedek óta ismerünk, no, az az igazi harc. A népszerű szuperhősök tulajdonságai között jól ismert, egyedi képességekkel találkozunk, amik ráadásul nagyszerűen illeszkednek a játék keretébe is, mégis, azt is sikerült megoldani, hogy az erőfölény ne legyen olyan egyértelmű, aminek hála egy-egy meccs során azért a képregényekben kevésbé valószínű végeredményt is el lehet érni. Az egyensúly rendben van, a komponensek a megszokottan magas minőséget képviselik, és alapvetően a dizájn is elég igényes, így csak egy dolog miatt elégedetlenkedhetek. Természetesen ez bőven lehet egyéni probléma, de az illusztrációknál jobban örültem volna, ha a klasszikus, képregényes külsőket kapjuk, nem ezt a modern, rajzfilmes stílust, sőt még a filmes univerzum figuráit látva is őszintébb lenne a mosolyom. Másik meg, hogy értem én, hogy Miles Morales felkapott és sok szempontból kiszolgálja a tömegek igényeit, de ha már első alkalommal készült Marvel Dice Throne, akkor nem lehetett volna Peter Parker klasszikus Pókemberét beletenni a csomagba, esetlegesen egy extra kiegészítővel, ami némi változtatással lehetővé teszi Miles használatát is? Minthogy gyermekkorom egyik kedvence, akivel ráadásul Magyarországon lényegében elsőként találkozhattunk, kicsit fájlalom a változtatást. De ez legyen a legnagyobb bajom, szokták volt mondani, hiszen a Marvel Dice Throne így is remek játék, nagyon szilárd alapokkal, amikre lehet építeni. És biztosak lehetünk benne, hogy fognak is, elvégre mindössze “csak” olyan karakterek nem szerepelnek az első (?) csomagban, mint Amerika kapitány, Vasember, Hulk, Hangya vagy éppen Deadpool, szóval már csak velük is ki lehetne tölteni egy második season magját, betéve akár olyan hősöket is melléjük, akikre kevésbé számítanánk. Akkor pedig már az asztalon is jöhet a már jól ismert szólam, miközben a filmes főtéma dübörög a hangfalból, és valaki elkiáltja magát: Bosszúállók! Gyülekező!
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a The OP-nak! A Marvel Dice Throne az ikonok mellett elég sok szöveget is tartalmaz, így szabályainak megértéséhez midnenképpen nyelvtudás szükséges. Rajongói fordításról jelenleg nem tudunk.)
