Ahogyan az előző összefoglalóban már szó volt róla, mindenkinek nehéz ez a mostani helyzet, de a családokon belül különösen komplikálttá válhat, mikor huzamosabb ideig kell lekötni a gyerkőcö(ke)t. Ebben lesz a szülők részére nagy segítség a Reflexshop társasjáték-kínálata, elvégre a csapat a boltok bezárása után a webshopos rendeléseket gond nélkül teljesíti, sőt még az ingyenes kiszállítás összeghatárát is sikerült lecsökkenteni. Társasjátékból pedig van bőven, méghozzá nem kizárólag a teljes “worldwide” felhozatalból, hanem a saját kiadású, ezáltal minden esetben magyar szabályzattal és kiírásokkal, megnevezésekkel ellátott listából, ami kellően színes és változatos, nem mellesleg kimondottan minőségi.
Ezúttal, avagy aktuális összegzőnkben alapvetően a nagyobb gyerekekkel rendelkező családoknak ajánlunk játékhoz valót, lényegében 8-99-ig, hiszen az alábbi társasokhoz még az idősebbeket is be lehet venni. De természetesen csak akkor, ha egyértelmű, hogy senki nem fertőződhetett meg az elmúlt 10-12 napban, így mindenki biztonságban adhatja át magát a társasjátékok élvezetének.
Flamme Rouge
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4
- Játékidő: 30-60
- Korcsoport: 8+
- Ár: 9990 Ft
Ha van a társasjátékok világában első látásra szerelem, akkor a 2016-os Flamme Rouge nagyon közel jár hozzá. Kicsomagolásakor ugyanis az első, ami a kezünkbe akad, egy újságra emlékeztető szabályfüzet, ami mindent részletesen elmagyaráz és ábrákkal egyértelműsít. Egyszerű, de nagyszerű, mindehhez pedig nagyon dizájnos is. És bár az összetevőkre tekintve azt gondolhatnánk, hogy valami bonyolult versenyjátékkal van dolgunk, ez egyáltalán nincs így, hiszen az egyszerűség a teljes társason érezhető, éppen ezért ajánlható 8 éves kortól minden egyes korosztálynak.
A versenypályát rengeteg módon összeállíthatjuk, ehhez segédletet is kapunk a kis utasításkártyákkal, amik eltérő nehézségű és komplikáltságú lehetőségeket nyújtanak. A felépítés adja magát, csak össze kell illeszteni a részeket, majd jöhet a játékosok felállása. Van négy rouleur, négy sprinteur, mindegyik játékosnak színnel jelölve 1-1 miniként, akikhez szintén színnel és R-S betűkkel jelölve tartoznak a mozgáslapok, valamint a fáradtságlapok. Előbbiek a haladáshoz kellenek, ezek a legfontosabbak. A két (R+S) paklit mindenki elhelyezi a saját biciklis katonján, majd felsorakoznak a rajtvonalnál, innentől pedig lehet tekerni a célig, ahol az első beérkező vagy a legmesszebb haladó nyer.
Mivel a pályákon sávok vannak, amikből kettő jut egy négyzetre, leginkább ezekre vonatkoznak a szabályok. Így van ez a haladásnál, tehát mondjuk az, hogy az első érkező jobbra áll be; így van a felzárkózásnál; és így van a fáradásnál, elvégre aki előtt teljesen üres négyzet van, az nem tud felzárkózni, emiatt fárad. Játék közben igen gyorsan egyértelművé válnak a szabályok, jó ötlet a körkörös pedálozás a húzópaklinál, a kimerültségpakli is adja magát, ha pedig már mindenki keni-vágja a rendszert, jöhet a nehezítés az extra és bonyolultabb pályákkal, amik emelkedőkkel is rendelkeznek. Nagy dolgokra persze nem kell gondolni, logikus mechanikai elem azonban, hogy hegynek fel van egy maximum sebesség, lejtőn pedig egy minimum…
És ennyi. Kérem, a Flamme Rouge nem véletlenül olyan ismert és közkedvelt, nem véletlen, hogy kiegészítővel is rendelkezik. A doboztól és annak kialakításától a pillanatok alatt összepattintható pályákig és a minikig az egész egy szerelemprojektnek tűnik, amit az is imádni fog, aki egyébként nincs oda a kerékpározást. Itt marad a színtiszta játék és élvezet, a szorakozás, valamint egy egészséges versenyzés, amibe a csalás egyáltalán nem fér bele. Nagyszerű lehetőség kicsiknek és nagyoknak, a hazai kiadás pedig egyértelműen remek munka.
A Rettegés Éjszakája: Vérfarkas (One Night Ultimate Werewolf)
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 3-10
- Játékidő: átlagosan 5-10 perc
- Korcsoport: 8+
- Ár: 5490 Ft
Kíváncsi vagyok, hogy a jelenlévők közül hányan játszottak “gyilkosost” a táborokban, baráti összejöveteleken, bármilyen formában. Jómagam a Fangoria-táborok során ismertem meg a szimplán néhány papírfecnivel is elérhető “társast”, melynél mindenki húz egy összegyűrt lapot, melyek közül az egyik egyetlen jelzéssel mutatja, hogy az a gyilkos lapja. A mesélő aztán a körben álló csapatot szóban aludni küldi, mindenki lehajtott fejjel lehunyja a szemét, majd felébreszti a gyilkost, aki felnézve valakire rápillant. A következő pont már az ébredés, amikor a jelzett játékos holtan találják a többiek, a feladat pedig adott: megtalálni az elkövetőt, mielőtt eljön az újabb éjszaka, az újabb gyilkossággal. A játékosok szavazással megölhetnek valakit, a gyilkos feladata természetesen másra terelni a gyanút, az pedig, hogy a játékosok a megfelelő embert intézték-e el, akkor derül ki, ha megérik a következő reggelt.
Egyszerű, de nagyszerű móka ez, aminek lényegét tükrözi a Vérfarkas, a Bézier Games 2014-es játéka is. Ezúttal azonban sikerült kicsit megkavarni a dolgokat, ami már a kisméretű, de masszív falú kartondoboz kinyitásakor egyértelművé válik. Merthogy több vérfarkas és jóval változatosabb karakterfelhozatal érhető el, amelyben az alapot a falusi és a farkas mellett a bajkeverő, a látnok és a rabló jelenti. Ezek mindegyike saját képességgel bír (kivétel a falusi, neki némi szerencsével a túlélés a képessége), ráadásul vannak nem játékos karakterek is, akik statisztaként és extra opcióként a jelenlévők között helyezkednek el, a játéktér közepén. A mesélő vagy a mobilos app intézi az éjszaka/nappal váltást, plusz felhívja a karakterek figyelmét az akcióra, akik aztán, ha mind végeztek, reggel nekiállhatnak a blöffölésnek és gyanusítgatásnak.
A lényeg az, hogy mindenkinek van egy lefordított karakterlapja, amit csak a tulajdonosa ismer, továbbá középen a nem játékos karakterek mellett ott van mindenkinek a tokene, hogy látható legyen, kik vannak játékban. Az egész sava-borsa pedig a speciális képességek alkalmazása, elvégre a látnok megnézheti valaki identitását, a rabló át is veheti azt, a bajkeverő pedig bárkiét keverheti máséval. Így aztán hiába biztos bárki a saját személyiségét illetően, az éjszaka folyamán akárkivel cserélhetett, avagy kisebb-nagyobb kavarások szinte biztosan lesznek a reggeli ébredésig. Ezt fokozza még a nehezített változat a további extra karakterek bevonásával, akik még összetettebbé teszik a verbális párbajt, ami a kivégzést előzi meg. A kérdés csak az, hogy vajon valóban vérfarkast sikerül fogni, nem pedig ártatlant? Igen, emiatt is olyan élvezetes a játék, plusz a szópárbajok miatt, amik kialakulhatnak, ráadásul mind a hazai kiadás, mind pedig az app tökéletes, utóbbi remek szolgálatot tesz. Kimondottan ajánlott majdnem minden korosztálynak (én úgy 10 éves kortól lőném be a határt a téma miatt, még ha nincs is tényleges erőszak és az ábrák sem véresek), pláne, ha valaki korábban már “gyilkosozott”.
Nottingham Bírája (Sheriff of Nottingham)
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 3-5
- Játékidő: 30-60 perc
- Korcsoport: 8+
- Ár: 9990 Ft
“János herceg aranyéhsége már túl messzire ment! Nincs az a kereskedő, aki képes lenne az elmúlt idők adóterheit becsületes munkával megfizetni! Ráadásul azt a kapzsi nottinghami bírát is a nyakukra szabadította! Azóta minden szekeret, sőt, minden kosarat átnézet ‘csempészettnek’ titulált áru után kutatva. És az elkobzott tárgyakkal tudja mindenki, mi lesz: megy a magánvagyonba! Az egyetlen egy szerencse, hogy a város kereskedői jobban ismerik ezt a bírát, mint maga János herceg. Persze először ijesztőnek tűnhet, ahogy a város kapujában strázsál, de az igazat megvallva, a bíró úrnak sincs ellenére a földi hiúságokból álló béren kívüli juttatás, ha ezért csak kicsit félre kell néznie…” – kezdődik a 2014-es Nottingham Bírája szabálykönyve, ami egy érdekes és izgalmas keveréke a Vérfarkas és EmRickMások blöffölős befolyásolásának és a kereskedésre építő játékmenetnek. Néhány kör és ugyanennyi óra után pedig a teljes családnak egyértelművé válik, miért is imádják annyian ezt a társasjátékot.
Mert bizony a Bírával és szabadosan értelmezett piacműködésével nagyon jól lehet szórakozni. A mechanika lényegében elképesztően egyszerű, avagy mindenki egy kereskedőt alakít, aki hat lappal és 50 érmével kezd, majd minden körben maximum 5 árukártyát megpróbál a standjára csempészni. Valamit mindenképpen muszáj a kis személyes, színnel jelölt szütyőbe rejteni, de ez lehet legális és csempészáru is, ha pedig mindenki összepakolta a szállítmányt, jöhet a következő lépés, avagy a Bíra ellenőrző körútja. Ilyenkor először a játékosok jelentik be a zsákban lévő árukat és mennyiségüket (bármit lehet mondani), meg is vesztegethetik az uraságot, amikor pedig ez a lépés mindenkinél megvolt, jöhet a felügyelő döntése arról, megvizsgálja-e valakinek a lezárt portékáját. Amennyiben tévesen vizsgálódik vagy továbbengedi a szállítmányt, a játékos nyer, elhelyezheti az árut, sőt téves gyanúsítás esetén akár kárpótlást is kaphat, ha viszont illegális árucikkekkel sikerül elkapni, büntetést kell fizetnie. Természetesen az nyer, akinek a játék legvégén a legtöbb pontja van a standra vitt áruk értékéből és a saját pénzmennyiségéből.
A játék igazából addig tart, amíg nem bújt mindenki legalább kétszer vagy háromszor a Bíró szerepébe, merthogy bizony körönként változik a felügyelő személye, aki egyébként nem mindenható, így a játékosokhoz hasonlóan szabályok kötik. Kisebb komplikálásként extra lapokat kapunk, ha már legalább négyen játszunk, sőt külön vannak királyi árulapok, amiket a szabálykönyv inkább a haladóknak ajánl. Ehhez még vegyük hozzá, hogy az adott árun belül (pl. alma, mézsör, selyem, csirke és a többi), aki a legtöbbet birtokolja, az bónuszpontokhoz juthat (ahogy a második helyezett is), ebből pedig már nagyjából látszódik, mennyire változatossá tudjuk tenni az alapvetően nem túl bonyolult játékmenetet. Ami ráadásul kimondottan szórakoztató, a blöffölés-rajtakapás mechanikával nagyon vicces helyzeteket szül, pláne jó társaságban. Emellett a hazai kiadás is tökéletes, avagy a doboz kialakítása abszolút helyet biztosít mindennek még használat után is, a lapok és alapanyagok minőségiek, maga a dizájn pedig kimondottan szerethető. Mivel a csempészkedésnek igazi tétje nincs, inkább csak apróbb füllentéseken múlik a jutalmazás, tényleg bátran ajánlható már a 8-10 éves korosztálytól is.
Rick & Morty: EmRickMások (Rick and Morty: Total Rickall)
- Típus: kooperatív/kompetitív
- Játékosok száma: 2-5
- Játékidő: átlagosan 30 perc
- Korcsoport: 14+
- Ár: 4990 Ft
Rick és Morty sorozata jó eséllyel nem ismeretlen olvasóink számára, ahogy a világukban játszódó játékok létezése sem az. Ebben a témában, méghozzá fizikai verzióban újdonság most nálunk az EmRickMások, ami eredeti címének megfelelően egy szójátékból táplálkozik, méghozzá parazitákkal elárasztva az ismert univerzumot, ahogy azok valódi személyiséget lemásolva veszik át az adott illető személyazonosságát. Ebből bontakozik ki a kicsiny dobozban szimplán kártyákat tartalmazó társasjáték, amely kezdő fázisában egyfajta “gyilkos”- és Vérfarkas-alternatíva, hiszen a lehelyezett karakterkártyák (és alattuk lévő azonosságkártyák) kilétét kell megállapítani, amire részben a gyilkosság a megoldás.
Ezúttal is a játékosok számának megfelelően áll fel a játéktér, amin, ahogy említettem, a karakterlapok alatt helyezkednek el az azonosságkártyák, a résztvevők pedig három-három akciókártyával vágnak neki az első körnek, amiben egyet fel is fednek, majd a feladatok elvégzése után újabb akciólapot húznak, illetve feltöltik az esetleges kiesők helyét a karakterek között. Mivel rengeteg a parazita, lövés esetén jó eséllyel idegent kapunk el, ha mégsem, az persze büntetéssel jár, sőt ha sikerül több valós személyt elintézni, akár bukhatjuk is a másolatok elleni küzdelmet.
Nehezíti a dolgot, hogy jobb esetben csak utalhatunk esetleges felfedezéseinkre a karakterek identitását illetően, avagy, még ha be is lesünk a lapok mögé, tudásunkat nem feltétlenül oszthatjuk meg. És ha már nehezítés: ha az alapváltozatot már unjuk, sokkal izgalmasabbá tehetjük a játékot úgy, hogy nem kooperatív módon küzdünk a paraziták éltette másolatokkal, hanem mi magunk is beszállunk a karakterfelhozatalba, természetesen úgy, hogy köztünk is van parazita. Innentől lesz csak igazán izgalmas a móka, amiben most már ugyanúgy lehet intrikákkal élni és blöffölni, mint a cikk elején bemutatott Vérfarkasnál.
Természetesen minden lap, minden szabály és leírás magyar nyelvű, a kis doboz tényleg nem foglal sok helyet, maga a játék viszont nagyon szórakoztató, emellett kimondottan gyors meneteket is le lehet tudni. Nehezített verzióban pláne rengeteget lehet nevetni egymás reakcióin és a többiek játékán, itt ráadásul soha nem lehet tudni (vagyis lehet, ha jól ismerjük ellenfeleinket), ki az, akin a nyertes vagy vesztes lépés múlik. A korhatár-megjelölés mindenesetre nem véletlen, elvégre itt a grafikus erőszak is erőteljesebb, ráadásul a karakterek között is van egy-két olyan érdekesebb nevű fazon, akivel kapcsolatban én speciel nem szeretnék fiatalabb gyermekkel elbeszélgetni és magyarázkodni, ha nem muszáj. Maguk a rajzok autentikusak, rajongóknak így kötelező, ráadásul nem is drága, sok helyet sem foglal.
Igen tartalmas négyesről számolhattunk be, amik mind megérik a rájuk fordított pénzmennyiséget. Nem is tudnék kedvencet mondani, igazából mindegyik más valamiért, mindegyikben van valami extra, a hazai kiadások pedig egytől egyig nagyszerűek. Remélem, sikerült meghozni a kedveteket egy jó kis társasozáshoz, de ne feledjétek, következő héten még egy harmadik cikkel bővítjük a felhozatalt. Addig is vigyázzatok magatokra és egymásra! #maradjotthon #maradjjátékban
