Bárhogyan és bárhonnan is nézzük, azért a Kard és Korona Kiadó korai játékait és az utóbbi egy év termését egymás mellé téve felfedezhettünk némi szakadékot, ami elsőre úgy tűnt, hogy egyre nagyobbá válik, de én például bíztam benne, hogy az aktuális témákat és slágereket (Szilaj, oltás és koronavírus) kiaknázó, minden szempontból egyszerűbb darabokra azért is szükség van, hogy a kiadó előbb-utóbb visszatérhessen az akár komplexebb, akár csak igazán minőségi összetevőkkel rendelkező játékokhoz. Mint amilyen a Kard és Korona (főleg a harmadik) kiadása vagy éppen az A kockahegyen is túl volt. És igen, megérzéseim nem csaltak meg, miszerint itt direkt üzleti döntések is állnak a háttérben, aminek köszönhetően végül három év munkája is megvalósulhatott és a boltba kerülhetett, méghozzá az Újrajátszott Trianon képében, ami tanítja, hogyan érdemes ma Magyarországon saját, hazai fejlesztésű társasjátékot kiadni. A Hűség Napja alkalmából, Sopron felé pillantva nézzük is meg, mit tud Lenhardt Balázs új fejlesztése!
Újrajátszott Trianon
- Hazai partner/kiadó: KéKjáték
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 120 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: ?/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 19 200 forint
Ha kicsit spoileres is a bevezető, az nem véletlen. A dobozon lévő illusztráció eleve mutatós, ha pedig belenézünk a dobozba, ott aztán szintén igényes és nagyon látványos komponensekkel akadunk össze. A különböző nemzetek katonai egységeit jelölő minik mellett számos kártyát, játékostáblát kapunk, fa-, karton- és fémből készült elemekkel együtt, ami azért nem átlagos még a külföldi, nagyobb kiadások ismeretében sem. Maga a fő játéktábla is nagyon látványos, minőségi, majdnem mindennek megvan rajta a helye, így már állhatunk is neki a kissé terjengős, itt-ott talán csapongó, de összességében korrekt szabályfüzetnek, ami a számos lépést úgy foglalja össze, hogy azok között az ember a lehető legkevésbé tévedjen el. Lépés pedig van bőven a hét forduló során, amik egy-egy időszakot ölelnek fel, saját kártyapaklikkal és megtörtént, valós eseményekkel. Ennek megfelelően az előkészítés is részben erre vonatkozik, hiszen az őszirózsás forradalommal megkapjuk 1918 végének legfőbb pillanatát, amihez további, a megfelelő időszak paklijából véletlenszerűen húzott lapok társulnak, és lényegében az ebben foglaltakkal, a kommunista hatásokkal, illetve a három irányból is érkező, Magyarországot szorongató hatalmakkal kell a négy miniszternek (avagy a játékosnak vagy játékosoknak) megküzdenie.
Amikor minden ellened fordul
Tudod, van az a hétfői vagy akármilyen nap, mikor minden ellened van. Késik a járat, arra sem férsz fel, a következő meg lefröcsköl, hogy utána még a kávét is rád borítsa valaki. Aztán éppen nekiállnál valami fontos feladatnak, de 5 percenként piszkálnak mindenféle egyéb dologgal, ami elveszi az időt és az energiád, hogy végül egyáltalán ne tudj haladni, sőt még jól fel is húznak. Na, valami ilyesmi vár a történelmi Magyarország egyik véletlenszerűen vagy direkt módon választott vezetőjeként, akivel aztán egy vagy több miniszteri posztot elvállalva tudod egyengetni a nemzet sorsát. Ez azt jelenti, hogy a hét fordulóban egy direkt sorrendet tartva kell végigmenni a különböző fázisokon, kezdve a törvények és a vörös kártya megjelenésétől a bevételi fázisig és élelmezésig, illetve az asztalon lévő történelmi kártyák hatásainak megvalósításáig, amikre persze reagálni kell. Erre van is mód, méghozzá a miniszterek fázisában, akik akciókat költhetnek el, így kártyákat és saját képességeket kijátszva, hadi egységeket toborozva és/vagy mozgatva, csatába vonulva, hogy utána a különböző hatalmak is megtegyék a saját, automatizált lépéseiket, ezáltal is tovább szorongatva hazánkat és annak népét, vezetőit.
De vegyük át kicsit alaposabban is a rendelkezésre álló lehetőségeket. Egyfelől nem árt az alappal tisztában lenni: a korszakok elején, a hatások eredményeinek menedzselése mellett beszedjük a nyersanyagokat, amiket a saját kézben lévő vagy idegenek által még el nem foglalt helységek után kapjuk. Búza és szén üti a markunkat, előbbinek egy részét pedig egyből el is költjük (már ha van egyáltalán annyi, hogy mindenre és mindenkire jusson) élelmezésre, avagy minden második régió és minden egység után egyet visszaszolgáltatva a készletbe. A szén pedig majd a toborzáshoz, illetve az egységek mozgatásához kell, méghozzá az aktuális morálnak megfelelően, nem is kis mennyiségben. Az a szerencse, hogy minisztereink a kijátszott lapokkal és aktivált képességekkel befolyásolni tudják mind a különböző sávokat, így például a morált is, mind pedig a bevételt és a kiadást, avagy simán meg lehet tenni, hogy az egyébként borsos áron mért hadi fejlesztést egy körben ingyenessé tesszük. És ez a gazdálkodás és menedzsment nagyon fontos, mert ahogy egyre jobban szorongatják az országot, egyre jobban nehezítik el a nemzet mindennapjait, úgy nő a nyersanyagok értéke, avagy annál fontosabb, hogy minél több legyen a birtokunkban.
Ha pedig már ezzel tisztában vagyunk, akkor jöhet a miniszterek minden egyéb akciója. Mert mindenki rendelkezik saját képességekkel, amik három kártya formájában biztosítják az aktuális játékmenet és az esélyek manipulálását. Már amellett, hogy természetesen minden miniszternek van némi extra ráhatása a sajt szegmensére, amit pozitív irányba befolyásolhat. Emellett vannak még a normál akciókártyák, amikből mindenki hárommal rendelkezik az adott körre: ezek személyek és események képében nemcsak pozitív hatásokat hozhatnak a nyersanyagok, a kiadások, a menedzselés és hadászat kapcsán, de akár azonnali, villám akciókkal is segíthetik a kormányt, hogy a például a beszivárgó kémek hatásait semlegesítsék, vagy éppen a kommunisták törekvéseit akadályozzák meg. Merthogy a húzott akciókártyák sajnos fekete és piros, negatív hatású lapokat is jelenthetnek, amiket egyből ki kell játszani, ezzel érvényesítve hatásukat, erre pedig sok esetben azonnali válaszlépés szükséges. Közben nemcsak a diplomáciát erősíthetjük egy-egy országgal, ami segítségünkre lehet, de a direkt konfrontáció útjára is léphetünk – sőt, utóbbira mindenképpen szükség van, így háromféle egységet toborozhatunk, akikkel aztán megindulhatunk, hogy visszaszerezzük a támadó nemzetek seregei által elfoglalt területeket. A harc nagyon egyszerű, nem lép wargame-féle mélységbe, avagy mindig a nagyobb létszám támad és győz, majd kockadobással döntjük el a sebesültek, halottak és visszavonulók számát.
Kooperatív játszma
Esélyesen már a rövid, sok esetben csak a lényegre szorítkozó ismertetőből is átjön, hogy az Újrajátszott Trianon abszolút nem a kezdőknek készült, komoly rákészülés szükséges, nem árt, ha van már minimális tapasztalatunk a stratégiai játékok terén. Persze, elég egy fő is, aki már ismeri a mechanikát, átlátja a szabályrendszert, onnantól a kezdőbb játékosok is beszállhatnak, a játékidő maximum annak függvényében nő, hogy mennyit kell egyeztetni. Ezzel együtt, a terjengősebb szabályfüzet nagyjából mindenre kitér, és bár néhol kicsit változtatnék a struktúráján, nem gondolom, hogy alapos átolvasással valaki ne értené meg a lényeget és ne kerülne tisztába a társas felépítésével. Innentől pedig nincs más hátra, mint a történelmi pillanatok átélése.
Akár egyedül, akár többen, de mindenképpen négy minisztert irányítva szállunk szembe a támadókkal, és próbálunk egy olyan, már-már reménytelen helyzetből kijönni, ahol nagyon oda kell figyelnünk a megfelelő egyensúly elérésére. Minden oldalról érkeznek a csapások, minden oldalon állnak ellenségek, így minden egyes lépést alaposan át kell gondolni, pláne úgy, hogy az alapvető két akció meglehetősen kevésnek érződik, mikor a hullámok összecsapnak a fejünk felett. És itt nem az a fő cél, hogy valamilyen követelményt teljesítsünk, hiszen míg számtalan módon elbukhatjuk a játékot, a győzelem akkor a miénk, ha a bukást jelentő negatív hatások nem következnek be az utolsó korszak végéig, avagy túléljük a vérzivataros történelmi időszakot. Ha esetleg még javítunk, akár némileg a valóságot is megcsavarva, az már csak plusz pont.
De valahol pont ez adja meg a játék szépségét, hiszen nem túloz, nem olyan dolgokat követel meg, amik saját kútfőből pattantak ki, hanem a történelmi korszakot modellezi le, annak minden nehézségével és fájdalmával, minden áldozatával és mikro vagy nagyléptékű küzdelmével. Ha ráérősen állunk neki, alaposan átolvassuk a lapokat, nemcsak a hatásokat aktiváljuk, sőt még a laponként egyedi illusztrációkat, korabeli fotókat is megnézzük, akkor szépen lassan az asztalunkon kel életre a korszak, annak minden nehézségével és politikai kihívásával. Mindehhez fantasztikus körítés társul. El tudnám képzelni a miniszterek tábláját rétegelt, vastagabb anyagból, biztosan lehetnének a minik is részletesebbek, de már így is egy közel Kickstarter-gyűjtésből született minőséget hoz a társasjáték, ami a boltba kerülő alap kiadásoknál nem jellemző, pláne a hazai piacon. A fém komponensek, a kártyák, a tábla és úgy az egész csomag dizájnja és asztalképe példamutató hozzáállásról tanúsít, amit egyébként az alkotó interjúja is mutat, amit a Magyar Nemzetnek adott a társasjátékokról és azok fontosságáról, a család és a közösség számára.
Lenhardt Balázs ezzel visszaterelte a KéKjátékot, avagy a Kard és Korona Kiadót arra a vonalra, amivel anno indított és bevéste magát a magyar piaci szereplők közé. Remélem, hogy ha lesz is néha kitérő, a lendület és az elhivatottság mindig megmarad. Bár szerinte BGG-s átlagokhoz viszonyítva az Újrajátszott Trianon nagyjából 4-es nehézségű, és ezzel azt hiszem, nagyjából egyet is értek, avagy nem kifejezetten a családoknak, vagy éppen kezdő családoknak készült társasjátékról van szó. Az azonban biztos, hogy ez a legfrissebb kiadvány megérdemli és megéri az idő és energia ráfordítását, és nemcsak a hazai fejlesztések közül, de a történelmi témában is gond nélkül, büszkén foglalhat egy helyet a polcon. Sőt, talán a kiadó legjobb játéka is egyben.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a KéKjátéknak!)
