Az olasz Horrible Guild már többször bizonyította, hogy jó érzékkel tud bizonyos témákat vagy korábbi játékokat feldolgozni, így a Fergeteges elegyektől az Alone-on át a Dungeon Fighterig számos esetben maradandó élménnyel lepte meg a játékosokat. Az Evergreen pedig, bár a természet témáját alkalmazó és feldolgozó társasjátékok sora az utóbbi években meglehetősen kiapadhatatlan, már a borítóképével és promóciós fotóival is felkelti az ember érdeklődését. Cserjék, kisebb és nagyobb fák, egy kör alakú táblán, miközben kártyákat is bevetünk – a látvány és a felütés alapból a Photosynthesis-t juttathatja az eszünkbe. És bizony nem is véletlenül, mivel igen sok az egyezés, de ezúttal ez egyáltalán nem gond, hiszen Hjalmar Hach a saját művét tökéletesítette tovább, hogy törekvéseit a Wenyi Geng által életre keltett látvány formálja még izgalmasabbá. A végeredmény pedig? Nos, hamarosan arról is szó esik.
Evergreen
- Kiadó/Partner: Horrible Guild
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 45 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 2,08/5
- Ára: itthon 26 000 forint körül található meg, szállítással a kiadó webshopjából is nagyjából ennyi
Mondjuk, hogy erdőgazdálkodással foglalkozunk. Fakitermeléssel. Vagy Gaia Földanyát testesítjük meg, és a feladatunk az, hogy benépesítsük a nagy rengeteget, amit előtte meg is kell teremtenünk. A sztori igazából az emberre van bízva, már csak azért is, mert látványra az Evergreen kicsit absztrakt, így mindenki nyugodtan mellé képzelhet olyasmit, amivel jobban tud azonosulni. A lényeg, hogy négy évszak áll rendelkezésre, ami alatt a lehető legnagyobb és “legjövedelmezőbb” erdőt kell megteremteni. Ehhez mindenki kap egy saját játéktáblát, számos jelölőt, amivel a pontjait, az aktuális szezont és fejlődését tarthatja számon, továbbá egy napkorongot, amit először a tábla fölé kell helyezni, az erre szolgáló hézagba, majd minden szezonban egyet mozgatunk rajta, így jobbra elindulva, végül a bal oldali hézagba érve, a negyedik fordulóval fejezzük be a játékot. Addig azonban sok dolgunk van.
Kirakós
A játék legelején egyébként kiteszünk egy kezdő kínálatot a kártyalapokból, amiken van nap-jelzés, méghozzá úgy, hogy addig húzunk kártyákat a készletből, amíg öt vagy több ilyen kis ikonnal nem rendelkeznek a húzott lapok. A normál kártyákat visszakeverjük, az úgynevezett fertility-terepet (termékenység) az asztalon hagyjuk, és lényegében már indulhat is az első forduló. A fordulók, avagy az évszakok elején aztán játékosszám + 1 lapot húzunk, majd a kezdőjátékostól indulva mindenki választ egyet. A kezdőjátékos ilyenkor a megmaradt, bal oldali lapra helyezi a kezdőjátékos-jelölőt, így aki azt a kártyát veszi el, egyben a tisztséget is megkapja, onnantól ő kezd mindenben.
És hogy a kártyák mire jók? Nos, egyfelől egy bizonyos tereptípust is jelölnek, amit a saját táblán is megtalálhatunk. Ha például hegyvidéki lapot választunk, akkor a fő akciónk a hegyvidékre szól. Ha havas-jeges kártyát húztunk, akkor meg a kék területre. Van dzsóker lap is, azzal a fő akciót bárhol végrehajthatjuk. A lényeg, hogy ezzel négy lehetőséget kapunk, ezek közül kell választani: leteszünk tetszőleges helyre (terepnek megfelelően) három cserjét; két külön növesztést hajtunk végre; leteszünk egy cserjét és növesztünk egyet (nem lehet az éppen letett cserjét növeszteni); dzsókerként bármilyen területen leteszünk egy cserjét vagy növesztünk egyet. Ráadásul a kártyalapokon van még a bal sarokban egy bónusz akció is, ami mindig a teljes játékterületre szól, így dzsókerként működik, nem helyhez kötött: az ikon mindig mutatja, hogy mit tehetünk, avagy cserjét tehetünk le, növeszthetünk, pontot gyűjthetünk, tavat vagy bokrot rakhatunk le
Csavar a dologban, hogy ezek a bónusz akciók mind fejlettséghez kötöttek, avagy a saját táblánkon először lépünk a megfelelő jelölővel, majd a fejlettségi szintünknek megfelelően akár többször is végrehajtjuk a feladatot. Ha mindenki végzett, mindenki használta a lapját, a megmaradt egyetlen kártyát vagy eldobjuk, vagy ha van rajta ikon, akkor megy a fertility-készletbe, ott növelve az adott terep érzékét. Ezután jön a következő forduló, vagy éppen az évszak-végi pontozás, esetleg a negyedik évszak végén a végső eredmény kikalkulása.
Na, de mi alapján kapjuk a pontokat? Nos, elég sok minden számít. Kezdjük az alapvető mechanikákkal. A cserjét kis fává növesztjük, a kis fát nagy fává. Innen indul minden. Amikor egy forduló végére érünk, akkor a napfény által elért fákat pontozzuk, méghozzá egy a kis fáért, kettő pont a nagy fáért alapon. Természetesen mindig az aktuálisan helyezkedő nap irányából indulnak el a napsugarak. Csakhogy! A kis fa minden szomszédos mezőn kitakarja a kis fákat, míg a nagy fa kettőt mezőn mindent, avagy mellette összesen nyolc mező használhatatlan, ha olyan helyzetet veszünk alapul, ahol minden irányban van két hely. Emiatt aztán jól meg kell gondolni, hogy merre milyen fát telepítünk-növesztünk.
A fordulók végén emellett számít még a legnagyobb, egybefüggő erdőterületünk is, amibe a kis és nagy fák, valamint a bokrok számítanak bele, minden egyes, így foglalt mezőért egy-egy pontot behúzva. És akkor a játék vége: nem véletlenül gyűjtöttük külön a nap-ikonokat, ugyanis a negyedik évszak végén, a normál pontozást követően minden egyes nagy fáért annyi pontot kapunk, amennyi az adott terület ikon-mennyisége szorozva a nagy fák számával azon a terepen. Ha tehát, mondjuk, a hegyvidékre 6 kis nap-ikon lett húzva, és oda öt nagy fát növesztettünk, az bizony helyből 30 pont, így az utolsó etapban is jól megszedhetjük magunkat. Pláne, ha közben számoltunk a végjátékkal is.
Egy a cél?
Az a helyzet, hogy a kezdés és a négy forduló során játékba kerülő fertility-lapok alaposan megkavarhatják a dolgokat, pláne, ha figyelemmel kísérjük a jelenlétüket. Már csak azért is, mert a halálfejes, háromszöges változatok az utolsó, adott területen lévő ikonos lapot megfordítják, így csökkentve a játék végi jutalmat, avagy, ha azt bent hagyjuk, mást vagy magunkat is szívathatunk vele. Nem mellesleg direkt bent hagyhatunk olyan terepet, amin a táblánkon kifejezetten nagy fákat ültettünk, hogy ebből szedjük be sok pontot. Így van lehetőség a taktikázásra, és bár a játékosok közötti interakció nem túl nagy, ezen a területen lehet gátolni egymást. Egyébként viszont a saját játszmánkban teljesen eltérő stratégiával álltunk neki az Evergreennek, mégis szoros eredmény született, így az egyensúly jól kialakított, ebbe sem lehet belekötni. Ebbe sem?
Jó, biztosan van, akit zavar, mikor a játékosok között ennyire minimális az interakció, hiszen az lényegében csak a kártya kiválasztására korlátozódik, de azt gondolom, hogy amúgy nagyon jól működik a recept. Esetleg a játékostáblákba lehet még olyan szempontból belekötni, hogy az amúgy rétegelt táblák bemélyedései nem túl nagyok, így könnyű kilökni a jelölőket és a tereptárgyakat. De szerintem még ez sem olyan vészes, kis odafigyeléssel könnyen segíthetünk rajta, ráadásul a réteges táblák nagyon jól néznek ki, ahogy minden más összetevő is nagyon minőségi. A lapok igényesek, a kis fák és bokrok, cserjék, vízek nagyon jól mutatnak, illetve az egész Evergreennek van egy fantasztikus asztalképe. Nem mellesleg a játék maga is kimondottan élvezetes. Tartalma nem annyira erős, hogy minden nap ezzel játsszunk, avagy nem ez lesz a legtöbbet elővett társasjátékunk, de a kártyáknak hála így is kellően változatos, nem utolsó sorban Hjalmar Hach kiválóan javította a Photosynthesis általános hibáit, hogy egy még jobb és még szebb társast készítsen. Nagyon kellemes meglepetés, amit egyből megszerettünk és bérelt helyet szerzett magának a polcon.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Horrible Guildnek! Az Evergreen ikonokkal kommunikál, azonban szabályainak megértéséhez nyelvtudás szükséges. Rajongói fordításról nem tudunk.)
