Nem is olyan régen, a Tiny Turbo Cars kapcsán már fejtegettem, hogy a Horrible Guild játékai mennyire széles palettán mozognak, úgyhogy most nem sorolnám fel újból mindet, ami megfordult nálunk. Helyette legyen elég annyi, hogy a The Great Split is úgy folytatja a sort, hogy természetesen kilóg onnan: ezúttal műkincseket és drágaköveket osztunk el egymás között, mindig megfelezve és felajánlva saját készletünk egy részét, reménykedve abban, hogy jó üzletet kötünk egymással.
The Great Split
- Kiadó/Partner: Horrible Guild
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-7 fő
- Játékidő: átlagosan 45 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 2,0/5
- Ára: 45 euró, azaz nagyjából 18 500 forint
Kissé talán furcsa a játék végét emlegetve kezdeni a cikket, de nem tehetek mást, mert a The Great Split pontozása bonyolultabb és hosszabb, mint maga a játékmenet. Na, persze nem fogunk integrálni meg deriválni, de míg egy játékos körét alig három-négy mondatban le lehet írni, addig a szakaszos- és játék végi pontozás esélyesen tovább tart, mint egyetlen kör. Félreértés ne essék, ezt egyáltalán nem negatívumként hozom fel, csak előre bocsátom, hogy csak utóbbi ismeretében tudunk (remélhetőleg) jó döntéseket hozni a játék során.
Aukció okosba’
De még mielőtt idáig jutnánk, egy rövid előkészületre szükség van: a kincspaklikat jelölésük szerint három szinten rendezzük, az elsőből négy-négy lapot osztunk mindenkinek. A központi táblán elhelyezzük a piac- és az értékesítés-tokeneket, közelében pedig a második és a harmadik kincspaklit. A játékostáblánkon, mely a pontozótáblánk is egyben, a kapott (vagy választott) karakterlapkánkon feltüntetett értékre helyezzük a a nyersanyag-jelölőket.
A kör elején egy lapot kapunk a kezünkben levő kincsekhez, melyeket ezután tetszés szerint két csoportra bontunk, és az erre a célra fenntartott kártyával jelöljük azt, hogy javainkat hol feleznénk szomszédunkkal. Ha ez megvan, akkor az egészet a sorrend megváltoztatása nélkül elhelyezzük borítékunkban, melyet átadunk a jobbunkon ülőnek. Következő lépésben a balunkon ülőtől kézhez kapott készletből pedig kiválasztjuk, hogy az ő általa kettéosztott kincs mely felét vesszük ki magunknak. A maradékot balra visszaadjuk, a gazdájának, és persze ugyanígy visszakapjuk saját borítékunkat a tőlünk jobbra ülőtől, benne fél kincsünkkel. Az így kialakult új „kéz” kártyáinak megfelelően, a játékostáblánkon léptetjük a kincsek jelölőit. Ha időközben letakarunk egy bónuszt, akkor azt megkapjuk (extra lépés vagy lépések valamelyik sávon); illetve minden körben arrébb csúszik a műtárgyak értékjelölője, a körben felfedett érték mértékében. Továbbá a harmadik és a negyedik kör végén pontozzuk az ott elhelyezett értéktárgyakat, azok szabályai szerint.
Amire nem árt odafigyelni, mert a cél, hogy a különféle kincsek (kéziratok, drágakövek, műtárgyak) legmegfelelőbb kombinációjával a lehető legtöbb presztízst gyűjtsük a játék végére, ám a pontozásnál a felhalmozott kincsek különféle típusait mind-mind máshogy számoljuk. A könyvekért például egyenes arányban jár a pont; a drágaköveknél a kettő közül legkevesebb begyűjtöttnek a dupláját kapjuk; míg a műalkotások a menet közben vándorló értékjelölő alapján kerülnek elbírálásra. Mindez a játék végén még egyszer értékelésre kerül, és a teljesített szerződéseket is ekkor számoljuk el – ezek szintén az erőforrás-sávokon jelölt, túlhaladott és lefedett ikonok után adnak egy szorzót. Mindezek fényében kell megpróbálni úgy ügyeskedni, hogy a közösből a lehető legtöbbet tudjuk kivenni, ami bizony nem könnyű feladat, még ha csak két szomszéddal is kell ügyeskedni.
Felső tízezer
A The Great Split egy elképesztően igényes csomagban érkezik, ami már csak azzal is megvett kilóra, hogy az Art Deco művészeti irányzatának stílusjegyeit viseli, ami történetesen a gyengéim közé tartozik (az azt megelőző Art Nouveauval egyetemben). Persze a dobozon és a karaktereken túl ez aligha érhető tetten, de a finom vonások és a letisztult dizájn tökéletes, elegáns egységet alkot. A kétrétegű játékostáblák pedig csak tetézik az összhatást. Már csak egy inzert-szerűség, vagy a játékosok jelölői számára készült dobozka kellene, hogy maradéktalanul elégedett legyek, de annyi baj legyen.
A játékmenet amilyen egyszerű, épp olyan nagyszerű, a körönként meghatározott kézlimitnek köszönhetően garantáltan variálódnak a csomagok. A The Great Split a legjobban három-négy játékossal működik, de a szimultán és egyszerű lépések végett nagyobb létszámnál sem akad meg. Emellett minimális szabálymódosítással ketten is játszható, bár tény, hogy így kevésbé változatos, és a plusz húzott lap ellenére is könnyen kiszámítható marad. A játékmechanika nagyon jól megteremti a műkincsekkel barterező, okoskodó-trükköző hangulatot, még ha a valóságban ez valószínűleg nem is így zajlana. A magas interakciójú, de nem direkt konfrontatív játékmenet végső soron nagyon keveset bíz a szerencsére, ám annal többet játékostársainkra – jó szívvel tudom ajánlani gyakorlatilag bárkinek, akinek nincsenek ellenére ezek a tulajdonságai.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Horrible Guildnek! A The Great Split ikonokkal kommunikál, a játék szabályainak megértéséhez nyelvtudás szükséges. Rajongói fordításról nem tudunk.)
