A Nyugat-Bengál államban található Dardzsiling a Himalája déli, alacsonyabban fekvő részén található, nevét pedig világszerte ismerik a teaiparnak hála, amely 1841-ben vetette meg a lábát itt. Az első szárnypróbálgatásokat követően a brit kormány aktív közreműködésével a régió legmeghatározóbb iparává nőtte ki magát, egy teaültetvénytől eljutva közel százig. Az Alubari ennek történetét hivatott elmesélni, a játékosok közreműködésével.
ALUBARI: A NICE CUP OF TEA
- Partner: Gamewiz
- Kiadó: Studio H
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-5 fő
- Játékidő: átlagosan 45-120 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 3,08/5
- Ajánlott fogyasztói ára: a Gamewiznél 15 990 forint
Az Alubari: A Nice Cup of Tea keretében ugyanis minden résztvevő azon dolgozik, hogy kultiválja és learassa a teaültetvényeket, eközben pedig hozzájáruljon a Dardzsiling gazdagításához, valamint ahhoz a vasútvonalhoz, amely Siliguri városától egészen a csúcsig, azaz Dardzsilingig kígyózik. Amint a vasútvonal elkészül, a játék véget ér, és az nyer, aki a legaktívabban járult hozzá ehhez, a városok gyarapításához, valamint a teaültetvények kiaknázásához.
Mindezt egy olyan gazdasági stratégia formájában kapjuk meg, ahol a teának meglehetősen kevés szerep jut, a hangsúly sokkal inkább a vasútépítésen, illetve az ezáltal megnyitott területek fejlesztésén van. Fejleszteni mondjuk bőven van is mit, a gigantikus méretű játéktábla ugyanis összesen 9+1 (Dardzsiling egyfajta dzsóker) települést tudhat magáénak, és ezek szinte mindegyikén található legalább két épülethely is, amit a megfelelő nyersanyag befizetésével lehet fejleszteni. Nyersanyagból akad pár: elsődlegesen vasércet és követ kell megszerezni és hasznosítani, de emellett nagy szerep jut annak a kőtörmeléknek is, amit elsősorban a teaültetvényekről kell eltávolítani és később hasznosítani. Ebből a kőtörmelékből például kő készíthető, míg a vasércből a kohókban acél gyártható, hogy aztán az vasúti sínként végezze be sorsát.
Az Alubari ezt egy olyan munkáslehelyezős játékként tálalja, ahol alapvetően minden fél 2+1 munkással igyekszik elfoglalni az általában 1-2 főt befogadni képes akcióterületeket. Minden forduló öt fázisra oszlik, amiből az első három teljes egészében az adminisztrációról szól. Az elsőben a szerződéskártyák kínálatát kell frissíteni: ezek olyan kártyalapok, melyek egyszer használható bónuszt biztosítanak (extra nyersanyagot, ingyenes vagy csökkentett áru akciót), főbb feladatuk igazából az, hogy extra győzelmi pontszerzési lehetőséget adjanak a rajtuk szereplő feltételek teljesítésé révén. A második fázisban az időjárás kerül meghatározásra: a fordulók lehetnek esősek, ködösek és napsütésesek is. Az adott időjárás határozza meg, mennyire hatékony az adott fordulóban a földmunka, a sínépítés, valamint a tea betakarítás. A harmadik fázisban a központi játéktábla nyersanyagraktárai kerülnek feltöltésre, ami kizárólag vasércet és követ jelent, valamint chai teát. Előbbi kettő az építkezéshez szükséges, utóbbi pedig egy véges mennyiségű nyersanyag, amellyel az egyes akciók hatékonysága erősíthető meg, méghozzá drasztikusan, a különleges teával motiválva a munkásokat. A nyersanyagok feltöltése véletlenszerű, a nyersanyagkockák egy zsákból kerülnek kihúzásra.
A negyedik fázis a munkáslehelyezésé, ilyenkor kerülnek befoglalásra az akcióhelyek. Összesen hét akcióterület található a játékban, amiből egy (az ásatás) végleg lezárul, ha az összes kőtörmelék lekerült a játéktérről. Ezen akcióterületek 1-3 akcióhellyel rendelkeznek, és használatukra az ötödik fázisban kerül sor, sorrendben, balról jobbra haladva, így a lehelyezéskor erre is gondosan figyelni kell.
A sikeres munkához nem csak a tea (és az ezáltal megnyitható ideiglenes harmadik munkás) járulhat hozzá, de felszerelés is. Ez javarészt különleges vonatokat jelent, melyek permanensen a vásárlójához kerülnek, és nem csak egy passzív extrát, de a játék végén győzelmi pontot is biztosítanak. Azonban nem csak vásárlási-, de fenntartási költségük is lehet, és ha ezt nem sikerül kifizetni, sajnos búcsút kell inteni a gépesített segítségnek.
Ennek kiváltó eleme az eseményrondella. Ez a központi játéktáblán található, és akkor aktiválódik, amikor a nyersanyagraktárak feltöltésekor a zsákból eseménykocka kerül felhúzásra. Összesen hat esemény van a játékban, és ezek akár többször is előfordulhatnak. A teaszüretelés, a tealevelek növekedése még kifejezetten pozitív, de ezt követően már nem annyira kellemes a helyzet: például egy neutrális játékos elhappolja a felépítetlen vasúti sínmezőket és a teaültetvényeket, vagy épp lezárja az építési területet, számos győzelmi ponttól fosztva meg a többieket. A véletlenszerűsége, kiszámíthatatlansága ellenére mégis borzasztóan jól fel tudja dobni az alapvetően gépies játékmenetet, ahogy a csak pár fordulóra előre kiszámítható időjárás is.
Az Alubari ugyanis meglepően vegyes, ha a téma kihasználásáról van szó. Habár a tetszetős ábrák, a tea nyersanyagként való használata remek hangulatot tud teremteni, de az egyszerű fakockákból álló nyersanyagok, a borzasztóan sok üres térrel rendelkező és feleslegesen nagy játéktábla azért ki tud rántani ebből a képzeletbeli világból. Szerencsére nem túlzottan, mivel az Alubari még így is egy egészen lebilincselő, nagyon izgalmas, nagyon változatos, remek ötletekkel felruházott stratégia, ami két fővel is pazarul működik, de magasabb játékos számnál válik igazán intenzívvé az extrém szűkössége miatt. Néha kellemetlen szájízt hagy maga után, de ha pont jó az időjárás és az időzítés, egészen kellemes is tud lenni – pont, mint egy jó csésze tea!
(A játékot partnerünk, a Gamewiz biztosította – köszönjük! Az Alubari igényli a nyelvtudást. Magyar nyelvű szabálykönyvről nem tudunk.)
