A trappista sajt francia eredetű, tehéntejből készült félkemény sajt, amit a trappista szerzetesek készítettek. Az egyszerű receptúra és relatíve semleges íze miatt nem meglepő, hogy többek között hazánkban is ez a meghatározó sajtféle, hiszen nagyszerűsége egyszerűségében rejlik, elvégre nem kell hozzá sok alapanyag, ami pedig igen, az széles körben elérhető. Ha körül kellene írni a középkorias eurókat, nagyjából ugyanezen elv mentén gondolkozhatunk, hiszen ha egy átlagos stratégiai társas a 13-15. század környékén játszódik, szinte biztosra vehetjük, hogy a szerzeteseken felül van benne egy kolostorsáv és valami egyszerű étek. A receptúra működik, hiszen nincs olyan év, mikor ne érkezne egy ezen jellemzőkkel rendelkező euró, és a klasszikusok közül is bőven akad olyan, ami tökéletesen megfelel ennek a leírásnak.
ORLÉANS
- Hazai partner: Gamewiz
- Kiadó: dlp games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 90 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 3,04/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a Gamewiznél 15 990 forint
A 2014-es Orléans ezt a szerepet maradéktalanul betölti, hiszen egy modern klasszikus, ami az eurók műfaját erősíti, helyszíne a középkori Franciaország, szereplői között pedig megtalálhatóak a szerzetesek, világában pedig feltűnik a sajt is. A német szerző, az azóta már az Altiplanoról is ismert Reiner Stockhausen ugyanakkor nem a sajtkészítésnek szentelte játékát, hanem Orléans városának és az azt körülvevő vidékeknek. A játékosok ugyanis itt próbálják megszedni magukat, árucikkek és érmék megszerzésével, a kereskedelem fejlesztésével, valamint a helyi erőforrások hatékony felhasználásával.
Erőforrásnak az embereket is nevezhetjük, hiszen az Orléansban ők adják a felépítendő motor alapját. Szerzetesek, földművesek, kézművesek, kereskedők, lovagok, tudósok és tengerészek járulhatnak hozzá mind a saját boldoguláshoz, mind a terület sikeréhez, feltéve, hogy ügyesen használjuk fel őket, és a szerencse is nekünk kedvez. Az Orléans ugyanis, bár műfaját tekintve egyfajta gazdasági stratégia, ahol van egy jelentősebb mértékű tervezhetőség, mégis meglepő mód nagy szerep jut a szerencsének. Az egyes embereket ugyanis minden egyes fordulóban véletlenszerűen húzzuk ki egy zsákból, összesen 18 alkalommal, és ez alapjaiban határozza meg azt, hogy miből gazdálkodunk, és mit is tudunk tenni.
Röviden és tömören rengeteg mindent, hiszen alapvetően három nagy táblán zajlik a játék. Az egyik a központi térkép, ahol minden játékos egyedi kereskedőfigurája járja az utakat és a vizeket. A másik egy saját játékostábla, ahol a megfelelő emberek birtokában adott akciókat aktiválhatunk és használhatunk ki. A harmadik egy jótékonykodás tábla, ahol nagy kegyesen (végleg) lemondunk embereinkről, hogy cserébe némi pénz vagy más jutalom üsse markunkat. Ez persze igazából a zsák tartalmának ritkítását és a jobb tervezhetőséget teremti meg, de maradjunk inkább a jótékonykodás álcájánál.
Már csak azért is, mert ugyan a remekül festő Orléanst átitatja a középkori hangulat és eszköztár, azért alapvetően a mechanikára van kihegyezve, háttérbe szorítva a körítést. Elsődleges célunk ugyanis az, hogy felépítsünk egy jó motort, amely előteremti a szükséges javakat (azaz elsősorban megfelelő embereket), másodlagosan pedig az, hogy a zsákunkat is ehhez igazodva rakjuk össze. Fejlődési, fejlesztési lehetőség akad bőven, a saját játékostáblát bővítő lapkákkal lehet gazdagítani, melyek akciólehetőségeket nyitnak meg, feltéve, ha rendelkezünk az aktiválásukhoz szükséges specifikus karakterekkel.
Számos olyan akcióhely érhető el már alapból, amely specifikus karaktertípust kínál, ráadásul ebből legalább egy – a Falu és az Egyetem – hosszú távú hatással is rendelkezik. Amikor ugyanis ezeket használjuk, nemcsak emberhez jutunk, de a jelölőnket is mozgatni kell a központi játéktábla hozzájuk tartozó karaktersávján. Miért jó ez? Mert ez minden esetben fejlődéssel jár: érmét, dzsókerként is funkcionáló technológia-jelzőt, városbővítés-lapkát szerezhetünk, amely a későbbi lehetőségeket bővíti ki. Ha az egyetem-sávon mozgunk, akkor fejlődéspontot szerezhetünk, ami a végső győzelmi pont kiszámításánál jut nagy szerephez, mivel nemcsak a megszerzett érmék és árucikkek érnek pontot, de a térképen lerakott kereskedelmi állomások is, a megszerzett polgárjelzők számát pedig még a fejlettség aktuális szintjével is meg kell szorozni, ezáltal tetemes mennyiségű pont zsebelhető be.
Bár ebbe sajnos bele tud rondítani a szerencse, az Orléans így is számos tervezhetőséget biztosít, egy olyan, a témájával annyira szoros kapcsolatot nem ápoló játékmenettel, amely még 8 év távlatából is állja a sarat. Nagyon elegánsan kombinálja a zsáképítést a munkáslehelyezéssel, és nem tékozolja el meglepően hosszú játékidejét sem.
(A játékot partnerünk, a Gamewiz biztosította – köszönjük! Az Orléans angol nyelvű, de magyar nyelvű szabálykönyv is elérhető hozzá.)
