Te mit tennél, ha a sors úgy hozná, hogy nem emberként, hanem koboldként kell leélned az életed, de a mindennapok unalmát megtöri egy (vagy több) hős, amint rejtekhelyedre berobbanva igyekeznek a testeden át megszerezni azt a maroknyi tapasztalati pontot, amely számukra a huszadik szint eléréshez szükséges? Sokat nem kell gondolkoznod rajta, cselekedned viszont érdemes annál hamarabb, hiszen a Pathfinder: Level 20 pontosan ezen helyzet elé állít.
PATHFINDER: LEVEL 20
- Partner/kiadó: Gale Force Nine
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: fél-kooperatív
- Játékosok száma: 2-6
- Játékidő: átlagosan 20-30 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: nem ismert (Maximum 1,5)
- Ára: a kiadó oldalán 30 euró, nagyjából 12 100 forint, de itthon is kapható
A Dungeons & Dragons-t a megjelenését követő éveiben erőteljesen megszorongató asztali szerepjáték, a Pathfinder világában játszódó Level 20 ezt a kalamajkát egy félig kooperatív játék formájában meséli el. A játékosok azokat a koboldokat alakítják, akik nemcsak az életükért küzdenek az egy vagy két hős (legalább négy játékos esetén jelenik meg a második kalandor) jelenlétében, de igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy az ellenfél annyi büszkeséget veszítsen, hogy inkább üres kézzel (vagy legalábbis a szintlépéshez kevés tapasztalati ponttal) távozzon, ne pedig goblin skalpokkal.
Az ehhez megálmodott, számos négyszögre osztott játéktér így alapvetően egy macska-egér párharcnak ágyaz meg, ahol a koboldok halmokat átkutatva igyekeznek kincskártyákat találni, melyek segítségével megakadályozhatják a harcos mozgását, vagy olyan baj felé terelhetik, amely a büszkeségét szimbolizáló jelölők elvesztésével jár. A fordulók három fázisra oszlanak, melyek során a koboldok mozgáspontokat felhasználva mozognak (alapesetben mindenki csak kettővel rendelkezik), akár átlósan is galoppozva a négyszögek között. Ez alatt olyan mezőre is ráléphetnek, ahol halomjelölő található: ezek véletlenszerűen adnak úgynevezett kobold kincskártyát, melyből maximum három birtokolható, vagy választható helyette vadság-jelölő, amely extra mozgáspontot adhat, vagy egyszeri fedezékként funkcionálhat.
Ezt követően jön a hősök fázisa, akik azonnal célba veszik a hozzájuk legkevesebb mozgáspont-távolságra levő koboldot, amely a látótávolságukba esik. 180 fokos körben látnak, azaz a hátuk mögé nem tudnak nézni, és ha megtalálták a célpontjukat, azonnal mozgásba lendülnek. Mivel nekik még forogniuk is kell, ami mozgáspontba kerül, túl sok lépést egy fázis alatt általában nem szoktak megtenni, de ahhoz sokszor pont eleget, hogy rácsapjanak egy koboldra. Ez pedig baj: egyrészt, mert közelebb kerülnek a győzelemhez, másrészt a kobold nemcsak meghal, de az őt irányító játékos végleg ki is esik a meccsből.
Ez ellen alapvetően tudatos mozgással, valamint a kincskártyákkal lehet tenni, melyekből négy típusú található a játékban. A függőcsepkő (Stalactite) alapvetően azt a célt szolgálja, hogy egy hős fejére essen, aki ettől megsérül, és büszkeség-jelölőt veszít; alternatív esetben a mozgását akadályozza. A rohadt kaja azonnal megszakítja a harcos körét, aki ekkor szintén veszít a büszkeségéből, a következő fordulóban pedig csak két mozgáspontból gazdálkodhat. A moha csúszóssá teszi a talajt, és ha egy harcos rálép, két mezővel tovább csúszik, ez ráadásul kombózható is, így egy harcos egészen addig csúszkálhat, míg falnak nem ütközik. A sort záró kőbarlang a menekülést szolgálja: a kobold ezt a körén kívül is használhatja, eliszkolva a hős elől, ha az éppen elfogná.
Bár ez nagyon egyszerűnek hangzik – mert az is –, és meglehetősen vicces helyzeteket tud teremteni, de a Level 20 sajnos több sebből is vérzik. A győzelem kivívásához alapvetően semmi köze sincs a játékbeli teljesítménynek, hiszen alapesetben az a goblin a győztes, amelyik a végső csapást viszi be a hősnek, megfosztva az utolsó büszkeség-tokenjétől, hogy angolosan távozzon a koboldbarlangból. Tehát a győzelem független attól, hogy a meccs során mennyire volt aktív, vagy mennyit tett az ügy érdekében. A másik eshetőség, amikor a hősök győznek: ez akkor következik be, ha már csak egyetlen kobold marad talpon, azaz két fő esetén egy játékos halála is elég hozzá. Ráadásul alapvetően sok akciólehetőség sincs a játékban, hiszen a halmok átkutatásán túl igazából csak kobold kincskártyákkal lehet machinálni, azokból viszont mindössze csak négyfajta létezik, amely messze nem elég ahhoz, hogy hosszabb távon is változatosságot biztosítson. Mondhatnánk, hogy egy filler esetében erre persze annyira nincs is szükség, de a 30 perces játékidő miatt sokszor egyáltalán nem érződik annak, és jóval kevesebbet ad vissza, mint amit befektetésként kér. Ezt a csatát így igazából nem a hősök, és nem is a koboldok nyerik, hanem sokszor az unalom.
(A játékot partnerünk, a Gale Force Nine biztosította – köszönjük! A játék gyakorlatilag nyelvfüggetlen; magyar nyelvű szabálykönyvről nincs tudomásunk.)
