A Ki vagy, Doki?, avagy leánykori nevén, Doctor Who, egy kellően ismert sorozat, amely régebbi, mint a Star Trek, 1963-as születése óta pedig már többször is a “csúcson” volt. Újkori szereplése, bár a minőség terén nem indult zökkenőmentesen, kiváló szereposztásával (dokiként a remek Christopher Eccleston, segítőjeként Billie Piper) igen hamar belopta magát a nézők szívébe, hogy később David Tennant és társai csak emeljék a színvonalat. Ahogy egyre fejlődött a széria, drámaibbá váltak a történések, megnyílt a világ és a főbb szereplők személyisége, úgy lett technikailag is egyre korrektebb a sorozat, emiatt pedig, bár az elején kell párat nyelni, szemet hunyva a bénaságok miatt, akár most is érdemes nekiállni a pótlásnak. Én speciel korábban már a kilencedik és tizedik Doktorral elég jó viszonyt ápoltam, nemrégiben pedig pont nekiálltam újrázni és felvenni a fonalat, így nem is jöhetett jobbkor a Don’t Blink megjelenése, ami pont egy hónapja került elő a Gale Force Nine nyitotta idő-anomáliából, hogy a 16. doki érkezése előtt még egyszer nekiállhassunk a 13. dokival (Matt Smith) rendet tenni. Vagy éppen ellássuk a baját.
Doctor Who: Don’t Blink
- Kiadó/partner: Gale Force Nine
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív/kompetitív
- Játékosok száma: 2-5 fő
- Játékidő: átlagosan 30 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: ?/5
- Ára: a kiadó webshopjából 30 USD, nagyjából 11 100 forint, de hasonló áron itthon is kapható
A felállás egyszerű: a Doktor (aki fajtájából az utolsó, egy igazi idő úr, aki hatalmas csatákat és világok pusztulását látta), a Tardisszal, egy elhagyatott űrhajóba csapódik, és bár a járgányát (ami egy űrhajó és egyben időutazásra alkalmas eszköz, csak éppen az álcázó rendszere meghibásodott és egy régi fülke alakját őrizte meg) meg tudja javítani, ehhez különböző összetevőkre van szüksége. Ami a kisebbik gond, a nagyobb viszont az, amit a Doctor Who-rajongóknak nem ismeretlen: a fedélzeten síró angyalok vannak, ezek a lények pedig úgy táplálkoznak mások idő-energiájából, hogy jobb esetben visszaküldik őket az időben, hogy valahol máshol létezzenek, míg meg nem halnak, a jelenben hátralévő energiájukat pedig magukévá teszik. Nos, valaki ezeket az “angyali” gyilkosokat irányítja, míg mindenki más a jó Doktort és csapatát.
Menj, hozd! Ne pislogj! Soha! Ne! Pislogj!
A mechanika a jó öreg, megszokott, "egy mindenki ellen" játékot hozza, amelynél a szabadon forgatható, itt-ott ajtókkal és átjárókkal kapcsolódó moduláris táblák egy játékteret építenek fel, melynek közepén ott a Tardis. Innen indulnak a négy sarok felé a karakterek, hogy felszedjék és visszahordják a szükséges alkatrészeket. A játékosok a saját körükben mozognak, mozgatják az eszközöket, ha pedig mindet a Tardishoz vitték, azt megjavítva végre leléphetnek, ezzel megnyerve a játékot. Csakhogy ugye a hajón síró angyalok is vannak, akik nemcsak követik a játékosokat, de el is intézhetik őket, és itt jön képbe a másik oldalt képviselő játékos, valamint a pislogás.
A fordulók elején ugyanis ez a bizonyos játékos a nyolc, a játékterületen jelenlévő angyalhoz rendelt kártyák segítségével meghatározza, melyik négy fog aktiválódni, majd ezeket a lapokat leteszi az asztalra, úgy, hogy a többi játékos ne lássa a sorszámukat. Mikor a többiek mozognak és elvégzik a lehetséges akcióikat, lépéseik után valamilyen irányba nézve, ezzel egy bizonyos látószöget alkotva megállnak, illetve választanak, hogy pislogó vagy nem pislogó kártyát vetnek be a saját készletből. Ha valaki pislog, az visszakerül a pakliba, a nem pislogás viszont használat után eldobandó, így egyre szűkül a kínálat, ez pedig azért fontos, mert az angyalok egészen addig nem támadnak, míg valakinek a tekintetét magukon érzik. Éppen ezért lényeges, hogy merre nézünk, pislogunk-e vagy sem, sőt az is, hogy mozgásunkkal a minket követő angyalokat merre cibáljuk, hiszen ezek a kíméletes hóhérok nemcsak sajátunk vagy társaink látókörében dermednek mozdulatlanná, de egymás tekintetének tüzében is. Ráadásul vannak olyan speciális lapok, amik extra hatásokat hoznak, ezzel segítve a dolgunkat, de ahogyan mindig, ezeknek is ára van, mivel használatuk után az ellenséges játékoshoz kerülve az angyaloknak biztosítanak további hatásokat. De a lényeg, hogy ne pislogj! Soha… NE… pislogj!
What? Whaaat??!
Bár David Tennant a kedvencem, imádom a reakcióit és a stílusát, valamiért a társasjátékok elkerülik őt is és a Billie Piper-féle Rose Tylert is. De Matt Smith Doktorával és az Amy-Rory-Clara hármassal sincs semmi gond, pláne, hogy az igazi főszereplő itt a Tardis, amit rendbe kell hozni, miközben a rivaldafény fénycsóvájának további sugarait a síró angyalok élvezik. Maga a félig titkos játékmechanika jó, működik az egymás elleni mód is, miközben a téma adja magát. Az illusztráció jó, részben a sorozat alapján, noha a játékterületen lehetett volna még dolgozni, illetve a kártyák mintájára a kis angyal-kartonokat is egyedire lehetett volna szabni. Nem kevésbé fontos, hogy bár ezzel kapcsolatban a BGG-n egyelőre nincs eredmény, a Doctor Who: Don’t Blink messze nem kínál összetett játékélményt, sőt egy idő után hatalmas meglepetésekre sem képes, hiszen ugyanazokat a lapkákat és lehetőségeket variáljuk, miközben bizonyos pontok előre megvannak határozva.
Természetesen a játék ára sem magas, licencelt társasként az összeg nem vészes, és ugyan nincs is teletömve minikkel és mindenféle felesleges kütyüvel, ez így pont kellően szintben tartja az ár-érték mérleget. Egy viszonylag könnyed játékról van szó, ami kifejezetten a Doctor Who-rajongóknak szól, méghozzá egy igen emlékezetes ellenféllel, amely a Dalekek, cyborgok és oodok mellett biztos, hogy másoknak is megragadtak az emlékezetében. És ha már Dalekek, akik talán a Doki legikonikusabb ellenfelei, bizony, ők is szerepeltek már a Gale Force Nine társasjátékaiban, vagyis egészen pontosan a Time of the Daleks-ben, melynek második kiadásáról még oldalunkon is szó esik majd. Valamikor a jövőben, ha az idő ura is úgy akarja.
(A játékot partnerünk, a Gale Force Nine biztosította – köszönjük! A Doctor Who: Don’t Blink nyelvfüggő, szabályfüzetén felül a kártyákon is angol szövegeket tartalmaz, rajongói fordításról jelenleg nem tudunk.)
