Lance Hill és a Funhill Games játéka, a Kings of Israel kifejezetten pozitív meglepetésnek bizonyult, ráadásul a társas a vallásos téma mellett nagyon ügyesen kezelte a Pandemic-ből átvett mechanikát, hogy aztán mindezeket szépen keverje és egy egységes egészként tálalja. Éppen ezért a kiadó másik, hasonló tematikájú produkcióját, a Wisdom of Solomon-t is érdeklődve vettem a kezembe, mely azonban már nem kooperatív küzdelem a bűn ellen, hanem egy kompetitív euró, melyben Jeruzsálem felvirágoztatása a cél.
Wisdom of Solomon
- Partner/kiadó: Funhill Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-5 fő
- Játékidő: átlagosan 30-75 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,55/5
- Ára: a kiadó honlapjáról 42 dollár, nagyjából 14 300 forint
Míg a Kings of Israel a Krisztus előtti Egységes Izraeli Királyság (Kr. e. 1020 és 930 között), majd Izraeli Királyság (Kr. e. 930 és kb. 722 között) közel teljes történelmét tartalmazta, addig a Wisdom of Solomon a Krisztus előtti 960-as évekre korlátozódik, mikor is Salamon király nemcsak elhozta földjének arany korszakát, építve és fejlesztve a környező területeket, de az ókor egyik legfontosabb templomát is felépítette, mely a Frigyládának is otthonául szolgált. Ennek a korszaknak a lenyomata a társasjáték, melyben a játékosok Salamon helytartóit alakítják, akik munkásokat kiküldve gyűjtenek be nyersanyagot és építkeznek, hogy ezzel minél nagyobb támogatottságot szerezve nyerjék meg a játékot.
Arany és réz
A Kings of Israelhez hasonló méretű és formájú (az általánoshoz képest keskenyebb és alacsonyabb) doboz tartozékai talán még letisztultabb formát képviselnek, elvégre szimpla figurák jelzik a munkásokat, nincsenek bálványok, a nyersanyagok pedig különböző színű, teljesen alap fakockák formájában kerülnek az asztalra. Számos visszafogott kialakítású token is előkerül, egyfelől bizonyos hatásokat hozva a térképen, másfelől egy 50-es értéket nyújtva mindazoknak, akik elhúzva már túllépték a játéktáblán lévő Favor-szintet, harmadrészt pedig ezzel biztosítva az épülő templom területét, amiről minden építés során lekerül egy lapka, hogy győzelmi pontokat hozzon az adott játékosnak. De ha már játéktábla szóba került, akkor azt érdemes megjegyezni, hogy a játék letisztultsága ellenére az egyből látszik, mennyi mindenre van mód és lehetőség, ha valaki beáll Salamon zászlaja alá, hiszen jó (és nem túl összetett) euróhoz méltón akcióból bőven van, ami elsőre egy kezdőnek talán frusztráló lehet, de szerencsére gyorsan kialakul az egységes kép, mely egy szépen összerakott, jól felépített társast eredményez.
Ebben, ahogy mondtam, mindenki egy helytartót alakít, aki azon dolgozik, hogy Jeruzsálem felvirágozzon, illetve a templom felépüljön. Addig azonban hosszú út vezet, méghozzá szezonokkal, amik során mindenki felhasználja az összes munkását (fejenként hat darabot), akik különböző helyekre lehelyezve számos hatást tesznek elérhetővé. A játék legfontosabb eszközét a nyersanyagok biztosítják, avagy az étel, a fa, a kő, a réz, az arany, valamint a kék “egzotikum”, ami bármit helyettesít: ezeket kártyákkal és különféle hatásokkal is beszerezhetjük, de a legelső és legfontosabb módszer erre a piac, ahol változik a kereslet és kínálat, és ahol Favor-pontokkal vásárolhatunk bármit, sőt a szomszédban még cserélhetjük is a nálunk lévő összetevőket. A nyersanyagból beáldozva a munkavezetőknél építési kártyákat vehetünk el, amik egyfelől a rajtuk lévő, másfelől a helyüket díszítő értékben egyből Favor-pontokat adnak, ráadásul lehetővé teszik, hogy a játékos a saját színében egy házat építsen Jeruzsálem területén, a birtokot pedig összekösse egy másikkal, egy út lerakásával. A jó hír, hogy a munkásokat birtokokra, üres területekre is lehelyezhetjük, amivel hatásként a terület nyersanyagát megkapjuk, sőt minden olyan más területét is, amely úttal hálózatba van vele kötve, és nem mások kizárólagos birtokában található.
A legfontosabb azonban a templom építése, aminél a megfelelő nyersanyagok beadásával egy lapkát elveszünk a templom területéről. Ami lényeges, hogy a befizetendő összeg minden egyes újabb munkással növekedik, így néhány szorgos építőmester érkezése után kellően húzós árat fizethetünk be, ami értelemszerűen a következő évszak/forduló kezdetére csökken vissza alapállásba. Van még egy lehetőségünk, méghozzá a szent helyeké, melyekre megmaradt munkásainkat tehetjük le, ezzel befejezve az adott időszakot és passzolva a kört a többi játékosnak, viszont így olyan hatásokat aktiválva, amik megérik ezt az áldozatot: kapunk minden nyersanyagból egyet, esetleg Favor-pontokat és egzotikus nyersanyagot, vagy éppen 3 szerencsekártyát. Utóbbi pedig igencsak jól jöhet, hiszen ezek a lapok játék közben a kisebb kedvezményektől kezdve rengeteg más segítséget nyújthatnak, akár olyat is, amivel egy egyébként meddő terület javaival gazdálkodhatunk. Amennyiben a templom megépül, vagy valaki az összes házát Jeruzsálem földjére helyezte, a játék véget ér, jön a pontszámlálás, aminél a Favor-pontokhoz hozzáadódik minden extra pont, ami a megépített és megszerzett templom-lapkák hátoldalán áll, illetve a fel nem használt szerencsekártyák is növelik az eredményt.
Halleluja!
Jeruzsálem temploma megépült, Salamon földje felvirágzott, és bizony az ehhez vezető út is kellőképpen izgalmas, változatos, szórakoztató volt. Mert ahogyan a Kings of Israelnél, úgy a Wisdom of Solomonnál is nagyjából a pozitívumok azok, amik az emberben megmaradnak. Itt még kevésbé kerülünk úgymond vallásos közegbe, ami esetleg valakit zavarhat, inkább egy történelmi időszakot élhetünk át kereskedői és építkezési szempontokból, nem kifejezetten konfrontatív módon, de azért időnként rendesen megpiszkálva a másik dolgát. Hiszen egyfelől minden munkással nehezítjük a többiek munkáját, pláne a templom építésekor, másfelől viszont maga az egyik szent hely is arra megy rá, hogy a gazdagot megsarcolja, avagy akinek sok a nyersanyaga, az átadjon a másiknak. Nem kötelező tehát másokkal kekeckedni, de megvan rá a lehetőség. Ahogy még egy csomó minden másra, ezzel elhozva a játék egyik legnagyobb pozitívumát: számos módon építhetjük a birodalmat, sütögethetjük saját pecsenyénket, csak azt érdemes figyelni, mennyi van még hátra a végjátékig.
És mindehhez megint nagyszerű külső jár. Mármint, ahogy a Kings of Israelnél, úgy itt sincs csicsa, nincsenek különleges, nagy elemek, minik, maga a dizájn pedig talán még visszafogottabb, de ez ezúttal is nagyon jól áll a játéknak. Sőt, a kis faházak különösen mutatósak, és az utaknál sincs többre szükség, mint a kis barna faelemek, amik jól láthatóan összekötik a különböző területeket. A kártyák illusztrációi jók, az anyagminőség rendben van, avagy minőségi játékról van szó, ami ízig-vérig euró. Van egyszemélyes mód, külön elemekkel és szabályokkal, amiknek hála az “ellenfél” a zsákból húzott ikonok szerint mozog és gazdálkodik, de az alap, többszemélyes játék is nagyon izgalmas, és egy csomó dolog van még benne, amiről helyhiány miatt nem esett szó, például minden játéknál lekerül néhány lapka a térképre, ami kihúzza egy-egy helyszín anyagtermelését. A Funhill Games ezzel a játékkal is bizonyította, hogy nagyon ért a téma kiaknázásához, amit nem tolakodó, hanem rendkívül szórakoztató és szépen felépített módon közelít meg, hogy az bárki számára elérhető legyen. Reméljük, lesz még ilyen kiadványa a kiadónak, bár a legnagyobb hír az lenne, ha a Genius Games mellett ezek is megjelennének Magyarországon, hogy a játékkal eltöltött idő mellett oktassanak is, akár az iskolákban, akár otthon.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Funhill Games-nek! A játék a szabályfüzeten felül a kártyákon is tartalmaz angol szöveget, rajongói fordításról sajnos nem tudunk. De valamelyik kiadó/bolt igazán bevállalhatná az árusítását és fordítását.)
