Három dolog biztos az életben: a halál, az adók, és hogy civilizációépítős társas az idők végezetéig érkezni fog. A Hadara a 2019-es kínálatot erősíti, és gyors, kompakt, a civilizációépítés témáját pedig igazából csak minimálisan használó ministratégiaként kínál kompetitív családi élményt.
Hadara
- Hazai kiadó: Piatnik
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-5 fő
- Játékidő: átlagosan 45-60 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,19/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 11 290 Ft
A fülszöveg szerint a Hadarában három korszakon át tapasztalható meg, miként válik az általatok irányított település egy magasan fejlett kultúrává, különböző kontinensekről és korszakokból származó emberekkel benépesülve. Ez részben igaz is, mechanikailag ugyanis tényleg így működik a Hadara, tematikailag viszont egyáltalán nem: a civilizációkon való átívelés csak az ábrákkal van jelen, a temérdek kártyalap ismert ősi kultúrák harcosait, lakosait ábrázolja, de egyéb szerepük nincs, és menet közben a látványra sem nagyon lehet fókuszálni – ahhoz túlságosan pörgős és túlságosan jó a játékmenet.
Tervezett fejlődés
Minden korszak egy A és egy B szakaszra oszlik: ezek menetét egy remekül összerakott, átlátható, minden játékosnak kiosztott segédlap foglalja össze, így mindig egyértelmű, épp melyik fázis aktív, és mit is kell tenni. És lesz is mit: az adott korban 4+1 fázis pörög le egymás után. Elsőként mindig a kártyahúzást kell letudni, melynek során a játékosok aukciószerűen szétosztják egymás között a lapokat, mindegyik esetében döntve arról, hogy az illető megveszi vagy eladja-e azokat. A kártyák több kategóriára oszlanak, rajtuk pedig általában értékek találhatók. Ez mutatja meg, hogy az adott kategória termelése mennyivel fog nőni. A termelés négy csoportra osztható: erősítenünk kell a kincstárat, a haderőt, a kultúrát és a mezőgazdaságot.
Az egyes lapokon található értékek lapról lapra és korról korra változnak, ahogy azok ára is, így mérlegelni kell, megéri-e esetleg kevesebbet költeni a rövidtávú hátrányt bevállalva, vagy mindent beáldozni egy mutató megerősítése érdekében egy méregdrága kártya megszerzésével. Például a hatékonyabb pénztermeléssel könnyebb lesz a költekezés, de aki elfelejtkezik a kultúráról, az komoly extra pontoktól vághatja el magát, és ugyanez igaz a haderőre is. És akkor még nem is esett szó arról, hogy az élelmezés mennyire fontos, hiszen ha nincs elég étel kiszolgálni a megvásárolt lapokat, nem csak a fölös emberektől, de az általuk hozott plusz termelésnek is búcsút kell inteni. Ez pedig még a legjobban felépített gépezetet is komolyan meg tudja rogyasztani.
A jó stratéga
Ennek viszont az ellenkezője is igaz, ügyes taktikázással, egy hosszú távú stratégia felépítésével elég gyorsan eszkalálódni tud a termelési ráta, legyen szó bármelyik kategóriáról. Extra pontot pedig minden korban bőven lehet szerezni, mellszobrok faragásával (egy szabadon választott termelési ráta összértékének megsokszorozásával lehet a végső kiértékeléskor rengeteg ponthoz jutni), úgynevezett pecsétek megvásárlásával (ezek szintén a termelési rátát jutalmazzák), kolónialapkák megszerzésével (ezek ki lehet fosztani kevés pénzért, vagy annexálni további termelésért és győzelmi pontért). A pecsétek esetében azonban nem árt sietni: egyrészt az ezüst és az arany között már alapból van egy árkülönbség, másrészt ezek előállítási költsége a második, majd a harmadik korban drasztikusan megnő, így aki későn kap észbe, nemcsak a bónuszpontjai, de a pénze után is futhat. De valamit valamiért!
Ezt a soknak tűnő, valójában meglepően kevés elemet pedig egy rendkívül igényes játékostábla fogja össze, amin fajelölők mozgatásával látjuk mindig az aktuális termelési rátánkat, karton ikonokkal válthatjuk ki a bónuszpontok megszerzésének lehetőségét, a lapokat pedig ezen játékostábla alá, külön oszlopokba rendezve tárolhatjuk, pont, mint a 7 Csoda esetében. Azonban nem ez az egyetlen áthallás a kultikus draftolós játékkal, a Hadara sok szempontból annak leegyszerűsített és lerövidített változata, amely a komplexitást és a játékosok közti komolyabb konfrontációt egy feszesebb tempóra, barátságosabb játékmenetre cserélte, és ez egy rendkívül szórakoztató családiasabb játékot eredményezett.
Fogást igazából csak a tálalásban, illetve a téma kihasználtságában lehet találni. A moduláris játéktérnek a lapok tárolásán, illetve a húzási sorrend megállapításán túl (ezt a közepén található, a játékosikonokkal felvértezett pörgettyű reprezentálja) szinte semmi szerep nem jut, meg lehetett volna oldani egy kisebb helyigényű táblával is, de ennél fájóbb, hogy a kártyákon található karakterek is csak kirakatszerepet töltenek be. A korokon való átívelést a játék egyáltalán nem adja vissza, ahogy azt sem, hogy itt az emberi civilizáció történetének legfontosabb kultúrái kerülnek az asztalra: a figyelmet túlságosan elvonják a lapokon szereplő számok, melyek a játékmenet fő mozgatórugói. Egyébként viszont a Hadara álomszép, a játéktér, a lapok fantasztikusan lettek megalkotva, és az anyaghasználatra sem lehet panasz. A kartonelemek kellőképp strapabíróak, az apró kártyák fogása kiváló, a dobozban található, fakkokra osztott műanyag inzert pedig nagyszerűen ellátja a dolgát, és rendkívül meggyorsítja mind a ki-, mind az elpakolás folyamatát.
A Hadara egyáltalán nem monumentális, a civilizációépítést egy rendkívül gyors tempójú, játékosszámtól függetlenül pörgés és izgalmas keretbe sikerült foglalni, amely a véletlenszerű kártyahúzás és az aukciós mechanika miatt nem fog egyhamar unalomba vagy önismétlésbe fulladni, de az biztos, hogy már egy kiegészítő nélkül is nehéz lesz visszarakni a polcra – ahhoz túlságosan szórakoztató!
