14 hosszú esztendő után nehéz újat mutatni, pláne akkor, mikor valaki újra és újra visszatér egy már körbejárt és szeretett témához. Márpedig a kártyákkal indult, a Piatnik által gondozott Aranyásók-sorozat esetében úgy tűnt, hogy Fréderic Moyersoen alaposan kivesézte a témát, amit 2004-ben indított útjára a kincskereső törpékkel. Legalábbis 2018-ig így tűnt, ezt gondolhattuk, elvégre az Aranyásók: Az elfeledett bányák új formába öntötte az eredeti koncepciót, új utat adva és mutatva az összefogásban és versengésben is kiváló törpe kincskeresőknek.
Aranyásók: Az elfeledett bányák (Saboteur: The Lost Mines)
- Hazai kiadó: Piatnik
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív/kooperatív
- Játékosok száma: 3-9 fő
- Játékidő: átlagosan 30-60 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,22/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 5490 forint
Az Aranyásók: Az elfeledett bányák története szerint az öreg erdőn túl, lent a mélyben húzódnak az elfeledett bányák, melyek mesés kincseket rejtenek, a törpék klánjai pedig ezeket akarják megszerezni, hol maguknak, hol csapatuknak, hol árulóként az ellenséges frakciónak. Az véletlenül, húzással alakul ki, hogy ki milyen célt szolgál, elvégre a tábla és a “harcvonal” két oldalán csak annyit látni, hogy két szín, a sárga és a kék képviselői felsorakoznak, hogy a lehető legtávolabb jussanak el két körük alatt, miközben a lehető legtöbb kincset halmozzák fel.
A móka a Piatnik játékában az, hogy a kisebb, ám vaskosabb dobozból előkerülő tábla csak egy alap, amit ki is kell tölteni. Megvan az elején a két klán kiinduló pontja, helyet kapnak a bányák is, szintén random elhelyezett, lefordított lapokkal, azután mindenki kap 4-5 lapot a húzópakliból, játékosszámtól függően, majd a kártyákat kijátszva, akciókat végrehajtva lehet felépíteni a környezetet, amin aztán a törpék áthaladhatnak. Vagyis az utakat, amik többféle irányba is mehetnek, de ezeknek mindig össze kell érniük, miközben csapdákat és akadályokat is jelenthetnek a kincskeresőknek. Ezeket az akadályokat az akciólapokkal lehet érvényteleníteni, ezért is szükséges a csapatmunka, amivel aztán mihamarabb el lehet jutni a célpont bányákig, azokból begyűjtve minden értéket, amit szintén kártyalapok jeleznek.
Természetesen vannak még a játékmenetet és az állóvizet kicsit felkavaró tényezők, így például az utakat vigyázó trollok is megjelennek, a bányákban sárkánnyal is összefuthatunk, de egy nagyobb zivatar akár egy teljesen utat is megtépázhat, eltüntetve azt véglegesen. A játék első köre egyébként akkor ér véget, mikor a húzópakli elfogy vagy sikerült begyűjteni minden kincset, ekkor pedig fény derül a szerepekre, így arra is, melyik klán hány kincset gyűjtött be ténylegesen, amit aztán a lojális törpök osztanak szét maguk között. Ha mindez megvan, új szereposztással és új táblával kezdődhet a második kör, aminek vége a végső értékelést hozza, ezzel együtt pedig (hacsak nem akarják a játékosok kitoldani a körök számát) a lezárást.
A fiúk a bányában dolgoznak
Nem mondhatni, hogy az Aranyásók: Az elfeledett bányák új, netán igazán egyedi, elvégre sokat hoz az alapjátékból, majd annak kiegészítőiből és egyéb változataiból is, de mindenképpen jól és szórakoztató módon felépített egyvelegről van szó, amit már az iskolás korúak is élvezhetnek, így összehozva a családot. Majd jól egymás ellen is fordítva a különböző célokért küzdőket. A látvány nagyon visszafogott, minimálisan színes, de nem harsány, nincsenek kiemelkedő illusztrációk, viszont minden a helyén van ezen a letisztult terepen, ami az összetevők terén is rendben van. Mindehhez vegyük a Piatniktól megszokott alacsony árat, ami szinte már garantálja a vásárlást az útlehelyezős és kincsszerzős játékok kedvelőinek. Kellemes és könnyed kikapcsolódás egy őszi estére, amikor együtt a család vagy a baráti társaság, ennél többet nem is érdemes várni tőle.
