Marosi Z. Tamással már interjúztunk, illetve a Trefl kiadásában megjelent Irány a Kincses sziget! is bemutatkozott a Társalgó keretein belül – most pedig itt az Underground Panic, ami hazai fejlesztésként tökéletesen illeszkedik a Piatnik gyerek- és családi társasait bemutató rovatunkba. Nemcsak megvalósítása, de témája miatt is, hiszen melyik gyermek ne kedvelné a kis emlősöket/rágcsálókat, akikből ezúttal akár 4 is jut a táblára, hogy utána a játékosok összefogva haladjanak a cél felé, ahol aztán egyéni eredményeiknek megfelelően válhatnak győztessé.
Underground Panic
- Hazai kiadó: Piatnik
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív/kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 45-60 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 2/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 9190 forint
A nagyobb dobozba jutott mindenből, ami csak kellhet egy társasnál: komolyabb méretű tábla, 4 darab dobókocka (színeket és irányokat jelölve), hat kártyapakli, kisebb és nagyobb tokenek, az ürgéket jelentő fafigurák. A táblán nagyon logikusan van jelölve az ürgejárat, amin keresztül szegény rágcsálókhoz beömlik a víz, így egyértelműen látszik, merre és hogyan kell kivezetni a kedves kis állatokat úgy, hogy egyiküknek se essen baja. Vagyis a merre még nagyjából egyértelmű, a hogyan már nem annyira, hiszen a mechanika ügyesen meg lett keverve ahhoz, hogy alaposabban is átgondoljuk lépéseinket.
A járatok ugyanis színekkel és egyéb ábrákkal vannak jelölve, ilyenkor pedig teljesíteni kell a megkövetelt igényt, hogy az adott ürge végig mehessen az előtte álló útszakaszon. Ilyenkor a kezdetekben simán a kártyalapok kellenek (héttel indítunk, ezeket véletlenszerűen dobjuk, illetve mindig ennyi lehet a kezünkben), majd a szimbólumokat is figyelni kell, mert sikerül alaposan megkavarni és megnehezíteni a dolgot. Minden kisebb “szobába” érve jutalom üti markunkat, választható vagy meghatározott lapokkal, a külön elhelyezett kincsekkel, így van miből gazdálkodni. Ráadásul a játékosok nem egyetlen saját ürgét irányítanak, hanem bárki előre mozdíthatja bármelyik figurát, miközben lapjaikat beáldozva, a közjó érdekében mentik a kis emlősöket az egyre tóduló víztől (minden kör végén nő a szint), elkerülve a sérülést. Csakhogy van itt egy kis csavar… a győzelem ugyanis pontokon múlik, méghozzá az egyénileg begyűjtött pontokon.
A makkal és a bogyóval jelölt kártyák például pontokat érnek, ezeket pedig a játékosok a pofazacskójukba elrejtve tárolhatják. Innentől ezek kiesnek a játékból, a kijáratig várják, hogy előkerülve pontokra számítatóvá váljanak. Ezzel addig nincs is gond, amíg lapjaink száma meghaladja a hetet, hiszen a plusz kártyákat el kellene dobni, így legalább jó helyre kerülnek. Amikor viszont eleve kevés lappal rendelkezünk, nagyban megnehezítheti a csapat életét a saját szakállra spájzolás, amivel lehet, hogy bukjuk a következő mozgási fázist, ezzel veszélyt hozva a kis ürgék fejére. Avagy kicsit előre is kell gondolkozni, hogy ha X személy Y ürgét viszi tovább, a másik játékos meg amazt, akkor a további irányokat elnézve mi Z ürgével tudunk csak haladni, ahhoz viszont meg kell tartani az egyik színt, hiába zsebelhetnénk be vele 2 pontot is. Szóval az ürgék védelme némi áldozattal jár, muszáj odafigyelni a kooperációra, miközben a végén mindenki a saját érdemeinek megfelelően jut a dobogóra, nem az alapján, hogy mit tett a közös cél érdekében.
Ez ad egy plusz izgalmat a játéknak, keverve a kompetitív és kooperatív fogalmakat, elvégre éppen olyan fontos a közös cél, mint a személyes érdek, csak éppen van, amikor az egyiket, máskor pedig a másikat kell kicsit a háttérbe szorítani. Aztán a kijáratnál még jön egy kis extra fűszer a jutalomlapok képében, amik ráadás pontokkal gazdagítják a játékosokat, függően a kezükben tartott lapoktól, illetve attól, hogy a játék elején melyik került fel véletlenszerűen a tábla tetejére.
Ezt az ürgét kedvelem
Az Underground Panic egy jópofa, kicsit bespeedezett családi társas, aminél a szimpla haladós, kártyafelhasználós mechanikát ügyesen feldobja némi stratégiázás, taktikázás, ami a szerepeket is megbolondítja. Nagy mélységet ettől sem kell várni, de az tény, hogy többet kell gondolkodni, nem elég csak pakolni és húzni a lapokat, aztán majd lesz valami. Ráadásul az sem mindig egyértelmű, hogy a csapat érdekeit nézzük, vagy inkább a saját malmunkra hajtsuk a vizet. Jóllehet, a kisebb gyerekeknél pont ez a vízválasztó, méghozzá szó szerint, elvégre ők inkább az ürgéket mentenék, a pontokkal nem annyira foglalkoznak. Nem mellesleg nekik a szimbólumokból is sok lehet, mert a (vastag, de csak a több nyelv miatt) szabályfüzet ugyan mindent megmagyaráz, elsőre azért tanulni kell, mi mit jelöl.
Ha viszont a tanulási folyamat lezajlott, nagyon már semmi sem akadályozhatja meg a családot abban, hogy nagyszerűen szórakozzon. A témaválasztás remek, a külső kellően színes és mindenféle részletekkel van tele, miközben az egyértelmű, hogy a gyerekek imádják majd a rágcsálók mentését és kijuttatását. Azzal együtt tehát, hogy Pierrot játékaira jellemzően a tábla kicsit nagyobb az ideálisnák, a szabály- és szimbólumrendszer pedig igényel egy kis ismerkedést, ahogy a taktikai látásmód elsajátítása is, az Underground Panic kellemes kikapcsolódás lehet a teljes család számára, ami nemcsak a gyerekeknek okoz jó hangulatot.
