Ha játéktervező legendák bútoroznak össze, abból nagy eséllyel jó dolgok szoktak kisülni – Michael Kiesling és Wolfgang Kramer pedig mindketten a legenda definícióját jelentik. Kiesling nevéhez olyan alapművek köthetők, mint napjaink egyik szeretett családi sorozata, az Azul, a kiváló Heaven & Ale, Kramer pedig igazi pionír, hiszen minden idők egyik legrégebbi aktív társasjáték-alkotója majd’ féltucat alkalommal távozhatott Spiel des Jahres-díjjal, 1999-es El Grandéja pedig egy komplett műfaj meghatározó alapműve. Amikor pedig a kilencvenes évek végén összeálltak, megalkották azt a Tikalt, amely 1999-ben Spiel des Jahres díjat vívott ki, és egy kiváló sorozat alapjául szolgált, amely utoljára 2018-ban bővült, de a duónak közben volt ideje arra is, hogy a csillagok felé tekintsen.
REWORLD
- Hazai kiadó: Piatnik
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 50-90 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 2.5/5
- Ára: 11.990 Ft
A Reworld ugyanis a távoli jövőben játszódik: az emberiség nemcsak, hogy megtalálta következő otthonát, de kénytelen is azonnal odasietni, hogy az Eurybia bolygót lakhatóvá téve ágyazzanak meg az emberiség túlélésének, és a felfedezőket követő telepes flotta érkezésének. Minden játékos egy admirálist alakít, aki saját szállítóhajóval rendelkezik. Ennek hajófalát kell telepakolni a lehető legtöbb modullal, és azzal az Eurybiára hajózni, majd a rakományt ott lepakolni.
A Reworld mindezt egészen egyedi módon tálalja, hiszen ezen stratégiai játék gyakorlatilag két élesen elkülönülő részből áll. Az első fejezet a Földön, egésze pontosan a Colossus állomás szárazdokkjában játszódik, ahol versenyt kell futni mind az idővel – öt fordulón át zajlik a bepakolás –, mind a rivális hajóparancsnokokkal, hiszen egymás orra elől kell elhappolni az értékes modulokat: a szatelliteket, az űrsiklókat, az építőegységeket és a terrabotokat.
COLOSSUS ÁLLOMÁS
Ehhez az állomást reprezentáló, központi játéktábla asszisztál, amit minden egyes forduló során 20 lapkával kell feltölteni, véletlenszerűen húzva egy zsákból. Minden játékos a saját körében ezen modulok közül szerezhet meg egyet. A folyamathoz úgynevezett tisztkártyákat kell használni: ezek véletlenszerűen kiosztott, 1-től 5-ig számozott lapok. Minden modul egy saját kártyahelyhez csatlakozik: ide kell helyezni egy vagy több tisztkártyát az adott modul megszerzéséhez. Ha a modullal szomszédos 2 mezőn (balra és jobbra) nem található másik kártya, akkor bármelyik lap használható; ha a szomszédos kártyahelyek egyikén legalább egy kártya van, akkor vagy annak értékével megegyező lapot kell használni, vagy 2 szabadon választott kártyát. A helyzet akkor bonyolódik, ha mind a két szomszédos kártyahely el lett már foglalva, ilyenkor ugyanis vagy 1 kártyát kell lehelyezni (aminek az értéke megegyezik a két szomszédos kártya összértékével), vagy 2 kártyát (melyek megegyeznek a szomszédosakkal), vagy 3 kártyát (a két szomszédos lap közül az egyikkel egyezni kell), vagy 4 szabadon választott lapot.
Ebből már könnyedén kitalálható, hogy elég rövid időn belül (főleg 4 játékos esetén) kiélezett harc folyik a modulokért, és közben egy kézmenedzsment is zajlik, hiszen muszáj előre gondolkozni, és nem ajánlott rögtön elégetni az összes lapot. Már csak azért sem, mert a rajtuk szereplő érték nemcsak a vásárlás esetében jut fontos szerephez, de ez határozza meg azt is, hogy a saját űrhajó melyik modulsorába (1-től 5-ig) helyezhető le a megszerzett modul. Ennek ugyanis nagyon komoly szerepe van a játék második fázisában, a Letelepedés szakaszában.
A LETELEPEDÉS
Amikor ugyanis az állomás fázis véget ér (azaz 5 alkalommal lemegy a modulvásárlás), a hajók nekivágnak az útnak, melynek végeztével az Eurybián találják magukat: ekkor veszi kezdetét a Földi költözés során sem éppen maceramentes kipakolás. A játékosok a saját körükben pontosan 1 modult kapcsolnak le valamelyik modulsorukból, mindig annak balszélső oszlopából.
Modultípusból nincs kevés, és az egyes típusok nagyon szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Az első és legfontosabb a terrabot-lapka: ezeken egy betű található (A-tól E-ig), és ha ez az első az adott fajtából, akkor azzal automatikusan egy új várost lehet alapítani. Ha nem ez az első terrabot az adott betűből, akkor egy már korában alapított város területét növeli.
A város pedig mindennek az alapja, és e nélkül bizony a megvásárolt építőegységekkel sem lehetne mit kezdeni, hiszen az csak egy konténer, ami nem tud repülni – az űrsiklónak kell leszállítania. Az űrsiklónak van viszont egy alternatív felhasználási módja is: képes egy védelmi vonalhoz is csatlakozni. A védelmi vonalban betöltött ereje a rajta szereplő pajzsok számától függ – ez a játék végén fog győzelmi pontot érni. Az építőegységek leszállítása során egy űrsikló maximum csak 2 egységet tud szállítani. Ehhez az úgynevezett összekapcsolási manőver során kell elvenni építőegységet valamelyik modulsor végéről (azaz bal oldaláról), és azt a városokhoz kell szállítani, bővítve azok kapacitását.
Maguk az építőegységek két kategóriába sorolhatók. A mezőgazdasági üzemlapka tetszőlegesen építhető be, viszont az 5 különböző színnel jelölt építőipari lapkák esetében ügyelni kell arra, hogy minden városban csak egy adott színű építőegység lapka lehet. Azaz ha mondjuk az „A” jelű városba lekerült egy piros építőipari lapka, oda már nem mehet lila, kék, barna vagy sárga.
Ennek szerepet alapvetően a szatellit-modullapka ad, amely használható a védelmi vonal erősítésére, vagy eredeti funkciójának betöltésére: a pontszerzésre. Minden egyes szatellit lapka egy pontszerzési lehetőséget tartogat – lehet például pontot kapni adott színű építőegység-lapka után, a terrabotlapkákért, vagy mondjuk az egy városban található lapkák darabszáma után is!
Ráadásul ha ezzel sikerül teljesíteni az egyik globális célt, akkor úgynevezett telepeshajó-lapot is lehet szerezni, ami lényegében egy, a fentihez hasonló bónuszlapka, és adott feltétel teljesülése esetén ad (a játék végén) egészen masszív mennyiségű pontot. Például az egyes modulsorok kiürítéséért, a legnagyobb űrsikló flottáért, vagy adott mennyiségű győzelmi pont megszerzéséért.
A játék akkor ér véget, amikor mindenki dokkoló területe kiürül, és ekkor megkezdődik a végső kiértékelés, méghozzá több kategóriában: 2 játékos esetén mindig csak az első helyezett kaphat pontot, több résztvevőnél viszont van vigaszdíj is. Pont jár a legnagyobb védelmi vonalért, a legnagyobb városokért, és persze a megszerzett extra győzelmi pontokért is.
A Reworld egészen különleges társas: nagyon komoly előregondolkodást követel meg, hiszen a játék első fázisában nemcsak arra kell figyelni, hogy a választott stratégiának megfelelő lapokat sikerüljön megvásárolni (még mielőtt az ellenfél teszi azt meg), hanem arra is, hogy ez a megfelelő sorrendben történjen, mivel a második szakaszban, a modulok kipakolásakor mindig csak a balszélső oszlopból lehet választani, és ezzel elég könnyen sarokba tudja magát szorítani az ember. A szabályok szerencsére egyszerűek, már egy játék után a helyére kerül minden, de a játékmenet kiismeréséhez és a működőképes stratégiák megtalálásához ennél persze többre lesz szükség. De hát ilyen a telepesek élete!
