Mindannyian szamarak vagytok… – kezdi a szabályfüzet, csacsi-rajongó Kedvesem pedig egyből rávágta, hogy kell a játék, ami eredetileg bodakhoz ment volna. Hozzáteszem, hogy nagy gondot neki sem jelentett, mert éppen betemette a társas- és kártyajáték-halom, ami beérkezett, így örömmel csökkentette akár egyetlen darabbal a várakozók számát. Mi pedig boldogan szamárkodtunk a kimondottan egyszerű kártyajátékkal, amit társasjátékos összejöveteleinken, nagyobb létszám mellett is bevetettünk, két komolyabb mű között, fillerként, és bizony nem bántuk meg, hogy szamárnak álltunk.
Double Donkey
- Hazai kiadó: Piatnik
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-5 fő
- Játékidő: átlagosan 15-30 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 1/5
- Ajánlott fogyasztói ár: az angol verzió itthon 3-4000 forint, a magyar még nem került fel
Azt egyébként a leírás is közli, hogy szamárnak lenni nem is olyan rossz, pláne, hogy nem vagyunk egyedül. Ellenben a legnagyobb szamár megtisztelő címre kevesen pályáznak, és lényegében a Double Donkey játékmenete is arról szól, hogy ezt elkerüljük. Hogy hogyan, az elég gyorsan kiderül, elvégre a kis doboz nem tartalmaz mást, csak 59 kártyalapot, valamint 6 kockát. Ebből kell a hat kockát, a legnagyobb szamár és lerakókártya lapokat az asztal közepére tenni, majd a maradék kártyákat megkeverve játékosonként egy 10 darabos saját paklit húzni, amiből az adott szemé… szamár fel is húz hármat. És már indulhat is a móka.
Na, ki a szamár?
Tehát a saját 10 lapból 3 már a kezünkben, ekkor a 6 kockát felkapja a kezdőjátékos, dob velük, majd egy választott kockát a lerakóhelyre tesz, a maradékot pedig tovább adja a következő játékosnak. Az is dob a kockákkal, majd egy választottat ismét felrak a kitett kártyára, hogy a maradékot továbbadja. Így megy ez mindaddig, míg el nem fogynak a kockák. Mindössze egy fontos szabály van: olyan értékű kockát nem tehetünk a lerakóra, amilyen már van rajta, kivétel, ha csak olyan számokat kaptunk. Illetve az utolsó kockát ugye kötelező letenni, sőt azzal dobni sem muszáj, ha megfelel az érték, amivel megkaptuk az előző játékostól.
És akkor innentől jön a mókás rész, ugyanis, ha megvannak a színek és számok (mindegyik kocka más színű, ezek a színek köszönnek vissza a lapokon is), mindenki 1-3 lapot lefordítva kijátszik a kezéből, majd mindenki egyszerre megmutatja, mit tett az asztalra. Ekkor kiszámolják a lapok értékeit, méghozzá a kockák dobott oldala szerint. Tehát, ha lila és zöld szamár van a lapon, akkor az a lila és zöld kocka értékét adja össze, annyi a lap értéke. Ami felborogatja az eredményeket, az a 6 dühös szamár kártya, ugyanis, ha ezek közül valamelyiket kijátszotta az egyik játékos, az az adott színű kockát a túloldalára fordítja, ezzel megváltoztatva az értékét. Ez pedig igen kellemetlen lehet, ha például valaki éppen 1-esként számolta el azt a színt, ami így 6-os lesz. Végül, akinél a legmagasabb értékű lap van, az a legnagyobb szamár. Mindenki más eldobja a kijátszott kártyáit, majd a saját paklijából felhúz annyit, hogy három lap legyen a kezében, a legnagyobb szamár pedig az eldobott lapokból húz fel, így a saját paklijában lévő lapok száma nem csökken. Ezúttal a legnagyobb szamár kezdi a draftolást a kockákkal. Mindez addig tart, mígnem valaki meg nem szabadul minden saját kártyájától, ezzel megnyerve a játékot.
Csacsiság
Az a jó a Piatniknál, hogy bármilyen egyszerű játékról van szó, az esetek többségében egyáltalán nem kell csalódni, ha valami érkezik a kiadótól, merthogy valami biztos van benne, ami miatt szerethető és szórakoztató az adott játék. Így van ez a Double Donkey esetében is. A kis doboz egy kabátzsebben is elfér: mobilitás, logisztika pipa. A lapok és kockák átlagosak, az illusztrációk pedig, bár nem a legszebbek, teljesen jól funkcionálnak, nem lehet haragudni a különböző stílusú szamarakra, miközben még viccesek is: minőség pipa. Az ár, ha az angol kiadásból indulunk ki, meglehetősen alacsony: ár pipa. A mechanika pedig kellően jól átgondolt a 10 kártyával és a kocka-draftolással, ami nemcsak nagyszerűen működik, de kellőképpen fel is dobja az eredeti receptet, ami így új kártyajátékként éledhet újra és tündökölhet: játékélmény pipa.
Így összességében remek játékkal gazdagodhat, aki beruház a Double Donkey-ra, ami egyáltalán nem reformálja meg a kártyajátékok piacát, nem formabontó, nem egy vérbeli gamer darab, de nem is kell, hogy minden játék a komplexitása miatt kerüljön a gyűjteménybe. Néha az is elég, ha két komolyabb játék, esetleg egy utazás vagy némi várakozás alatt van valami, amivel 10-30 percet el lehet ütni, egy-két jó hangulatú meccs során. Ez a játék pedig erre a célra tökéletesen megfelel. Kihagyni nemcsak vétek, de szamárság is lenne.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Pianiknak!)
