A tudomány és a science fiction sok mindent elképzelt már a nem szénalapú életformáktól kezdve a teljes csillagok energiáját elnyelő erőműveken át a gyűrűvilágokig, így miért is ne létezhetne egy olyan bolygó, ami teljesen csendes? A Silent Planet, avagy a Piatnik játéka éppen egy ilyen égitesten játszódik, a közös feladatunk pedig az, hogy kis csapatokat állítsunk össze az életformákból.
Silent Planet
- Hazai kiadó/partner: Piatnik
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 2-6 fő
- Játékidő: 15 perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: -/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó webshopjából 2490 forint
Az űrlénytoborzás menete a következő: megkeverjük az egytől ötig számozott idegeneket (plusz dzsókereket) tartalmazó kártyapaklit, majd minden játékos kap belőle kilenc lapot. A kapott kártyákat utána tetszőleges logika alapján (például sorrendiség), képpel lefelé, egy sorba rendezzük magunk előtt. Ezután kiválasztunk annyi lapot (vagy akár egyet sem), amennyiről úgy gondoljuk, hogy kellő segítséget adhatunk velük a játékostársainknak, és megfordítjuk azokat – ám nem érdemes túl sokat felfedni, mert ezek már nem lesznek felhasználhatók a cél teljesítéséhez.
Pángalaktikus pantomim
A cél pedig annyi, csupa különböző, vagy csupa egyforma idegenből álló szett kialakítása, ahány játékos játszik. Itt jelentkezik a Silent Planet igazi csapatjáték volta: az aktív játékos valójában éppenhogy a legpasszívabb, a többiek együttes erővel választanak egyet az előtte levő lapok közül, ám eközben senki sem szólalhat meg. Az együtt dolgozó játékosok ugyan jelezhetnek egymásnak, de akitől vesznek, az ezt sem teheti. Ha esetleg egy idegen már nem felel meg a kitételeknek, az addigi csapat megy a dobópakliba, és egy új építésébe kell, hogy kezdjünk.
A Silent Planet a felszínen egy nagyon egyszerű játék, ám a pehelysúlyú szabályok ellenére nem árt lélekben felkészülni arra, hogy nem fogja minden próbálkozásunkat siker koronázni. Ami persze egyáltalán nem baj, mert ha mindig minden sikerülne, az ember könnyen elunná magát, főleg, ha kooperatív játékról van szó. Nehézségét részben az adja, hogy a látszólag sok lap eloszlása csak nagy ritkán nevezhető egyenletesnek, így a lehetőségek jóval korlátozottabbak, mint ahogy az elsőre tűnhet. A lapok gyorsan fogynak, és elég lehet egy-két hiba is, hogy már a matematikai esélyek is elússzanak.
42
A Silent Planet éppen a fent említett valószínűség-eloszlás miatt nagyobb létszámmal működik a legjobban, hiszen minél kevesebb lap marad bent a pakliban, annál kevesebb hiányzik az asztalról is, és annál teljesebb a készletünk. Persze ettől könnyebb még nem lesz, mert öt játékosnak öt szettet kell megépíteni, és semmivel sem hibázhatunk többet, mint kevesebb játékos esetén. Ráadásul a hangos kommunikáció tiltott, és ugye a másik fejével kell gondolkozni, mikor választunk az előtte levő lapok közül. Egy már összeszokott, egymás gondolatmenetét jól ismerő társasággal természetesen valamivel könnyebb a dolgunk.
A kis dobozban még kisebb karton inzertben meglapuló, mindössze 55 lapos kártyapakli illusztrációi jópofák, aranyosak; a kártyák anyagminősége nem a legmagasabb, de könnyen keverhetők, így nem kell komolyabb sérüléstől tartani. Szabályainak és játékmenetének egyszerűsége és gyorsasága okán pedig a Silent Planet nemcsak baráti összejöveteleken, hanem családoknak is jó filler lehet két kompetitív játék között.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Pianiknak!)
