Sagrada, csak nem kockákkal, Sunset Over Water, csak nem festményekkel, mondhatnánk, de a kép azért ennél árnyaltabb. A Coátl az azték hiedelmek világába kalauzolja a játékosokat, akik a főpapi pozícióért küzdve próféciákat teljesítenek be, szárnyas kígyókat, lényegében sárkányokat teremtve. Az utánuk elnevezett társas a kanadai Synapses Gamestől érkezett hozzánk, mint 2020 második felének egyik slágere, amit egyébként könnyű megérteni. Bár a műanyag összetevők elsőre bóvlinak tűnnek, mindez a játékmenet szempontjából lényegtelen, hiszen az több, mint szórakoztató. Tervezz, építs, aztán hódolj isteneidnek!
Coátl
- Kiadó és partner: Synapses Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 30-60 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 1,8/5
- Ára: átlagosan 30 USD, nagyjából 9200 forint
Ha szereted az összepakolható alkatrészeket, az absztrakt stratégiát, akkor a Coátl már első látásra és bontásra is nagy eséllyel hatással lesz rád. A mutatós, színes dobozban 150 darab összetevő várja, hogy egy kígyótest legyen belőlük, miközben kártyából 69-et kapunk, húzózsákból pedig hármat: minden egyes testrésznek dedikált helye van, legyen szó a fejről vagy farokról, esetleg a köztes testről. Ezek az összetevők az ellátó táblán véletlenszerűen kapnak helyet (kettő fej, kettő farok és számos normál darab kerül húzásra), a játékosok innen választanak maguknak egy fakkot, ahonnan begyűjtik a szükséges összetevőt, a megszerzett részek pedig a saját játéktáblára kerülnek. Így lesz mindenkinek számos testrésze, amikből aztán Frankensteinként rakják össze saját gyermeküket, hogy egy “It’s alive!” felkiáltással begyűjtsék a győzelmi pontokat.
Na, jó, azért ezekbe a kígyókba életet is kell lehelni, ehhez pedig ott vannak a kártyák és a tokenek. Merthogy a személyes játéktáblákon lévő részekből bármekkora hüllőket építhetünk, játékosonként hármat, ha pedig valakinél elkészült a harmadik szörnyeteg, mindenki kap még egy lehetőséget egy befejező akcióra, majd vége a játéknak, jöhet a pontszámlálás. Győzelmi pontot pedig kizárólag befejezett coátl hozhat a konyhára, avagy olyan példány, ami fejjel és farokkal is rendelkezik, közben bármennyi normál testrésszel. De nem elég csak úgy összeállítani egy szárnyas kígyót, merthogy a véletlenszerűen húzott, titkos templomkártyák személyes célokat adnak (pl. legyen ugyanannyi fekete és sárga testrészünk, de piros nem lehet az adott kígyóban), míg a normál próféciakártyák kisebb kihívásokért nyújtanak eltérő mennyiségű pontszámot.
Ez lehet egy adott sorminta (sárga után fekete, azután kék testrész), ami rosszabb esetben csak egyetlen egyszer érvényesíthető, jobb esetben pedig akár többször is berakhatjuk a kombinációt a lénybe, és minden egyes párosítással egyre több ponthoz jutunk. Így színes és meglehetősen hosszú lényeket kreálhatunk, miközben próféciakártyákból egy egész sornyi rendelkezésre áll, amit egyből láthatunk, de akár a húzópakliból is elvehetünk egyet, ha a random izgalmakat jobban szeretjük.
Azték építgetés
Az egyszerű mechanika ellenére a játék tartalmaz némi stratégiát, magát a tervezést pedig mind egy játékostárs, mind pedig a sors felboríthatja, megbolygathatja. Elvégre az ellátmány közös, előfordulhat, hogy ugyanarra van szükségünk, ráadásul a zsákokból húzott összetevők sem biztos, hogy pont a nekünk megfelelő színben érkeznek. Ilyenkor pedig nem árt felvenni a ritmust, kicsit sodródni az árral, és a lehető legjobb opcióval élni, legyen szó egy token bevetéséről, amivel megkavarhatjuk a kínálatot, vagy éppen egy újabb kígyó megépítéséről, amivel kihasználhatjuk a rendelkezésre álló eszközöket és kártyákat.
A Coátl nagyon szépen dizájnolt, az azték stílust életre keltő játék, melyben a kártyák kifejezetten jól mutatnak, míg a műanyag részek önmagukban nem túl látványosak, de egy nagyobb, változatos színű kígyó azért már felhívja magára a figyelmet. A játék már ketten is szórakoztató, de igazából többen játszva hozza el az igazi izgalmakat, míg egyéb szabályvariációval akár egyedül is nekiülhetünk, ha éppen nincs egy személy sem a közelben, aki a főpapi kinevezésre vágyik. Összességében tehát a Synapses Games játéka szórakoztató, a maga módján látványos, bizonyos elemeiben egyedi játék, ami így is bevált elemekre építkezve mutatja meg, hogy azért lehet még variálni ezt a műfajt, van benne potenciál. Hogy mindezt kezdő tervezők hozták össze, az emeli a végeredmény fényét, ami miatt a Coátl a téma és műfaj iránt érdeklődőknek ajánlott darab.
