Azt sajnos nem tudom, hogy K.C. Schrimpl filmes szemmel milyen munkát végez (Among Thieves), de társasjáték-fejlesztőként kellemes meglepetés ért, mikor a Lost Boy Entertainment cégnéven megjelentetett Plunder: A Pirate’s Life megérkezett hozzám. A tervező nem mellesleg a picit viszontagságos szállítás során is komoly segítséget nyújtott, így minden respekt jár neki. Majd a vaskos doboz kézbevételekor még az is feltűnt, hogy külső terén sincs miért szégyenkezni, avagy az alkotó láthatóan a minőséggel sem spórolt a segítőkészség és lelkesedés mellett. Kibontás után aztán jöttek az újabb meglepetések, hogy végül a játékmenetre is fény derüljön.
Plunder: A Pirate’s Life
- Kiadó: Lost Boy Entertainment
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív/kompetitív
- Játékosok száma: 2-6 fő
- Játékidő: átlagosan 40-120 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 1,83/5
- Ára: 50 USD, nagyjából 15 600 forint
Jómagam nem vagyok oda a hajózós, kincskeresős, kalózkodós témáért, de a Plundert megismerve azt gondolom, a játék egy aranybánya azoknak, akik kedvelik ezt a stílust és világot. Eleve, a külcsínt érintő minőség a doboz felnyitásakor is megmarad, sőt egészen érdekes megoldásokkal találkozunk. Eleve, a moduláris játéktábla egy számokra és betűkre bontott keretbe kerül bele (maga a térkép 6 db. kétoldalas darabkából, véletlenszerűen áll össze, így a változatosság is megvan), miközben a kerettel egyeztethető koordinátákat két pörgethető kerékkel kapjuk meg. Márpedig koordinátákra szükség van, hiszen ezeknek megfelelően kerülnek le az adott pontokra a kincsjelzők, így jelenik meg a vihar (a megadott hely a középpontját jelöli), avagy elég fontos tényezőnek számítanak. Ha mindez megvan, illetve a nyersanyagjelölő, kincsjelölő és pontjelölő kártyák asztalra kerültek, a játékosok pedig kiválasztottak egy-egy szigetet, illetve felépítették első hajójukat, indulhat is a kötetlen móka.
Kötetlen, mert bár a cél egyértelmű (összeszedni a győzelemhez szükséges pontszámot), hogy azt ki hogyan éri el, már egyéntől függ. Pontokat ugyanis sok mindenért lehet kapni. Egyfelől a szigetekért is kapunk, másfelől a hajókért, emellett kincsként is begyűjthetjük, de aranyért is megvásárolhatjuk, sőt, ha elsüllyesztünk egy rivális hajót, azért is pont jár. Csakhogy az újabb szigetek megszerzéséhez harcba kell bocsájtkoznunk, ahhoz pedig nem árt erősebbé tenni a hajónkat vagy hajóinkat. Minden új hajót vagy ahhoz kiegészítőt (vitorla, ágyú, esetleg életerőpótlás) a nyersanyagokból készíthetünk el, amikből kör elején automatikusan kapunk, emellett a szigeteket felfedezve is gyűjthetünk (illetve minden újabb saját sziget után többhöz jutunk), továbbá cserélgethetünk is a kereskedő helyeken.
És azért jó, ha minél nagyobb a flottánk, illetve minél erősebb is, mert a harcok során, legyen szó szigetfoglalásról vagy hajók közötti tengeri csatáról, egy támadó és egy védekező kockával dob a két játékos, a győzelmet pedig az ágyúk plusz pontszámmal jutalmazzák. Egyébként pedig majdnem minden megvan határozva, így például hajónkénti életerőnk maximum három lehet, amit pótolni azért képesek vagyunk, de ha valakinek minden hajója a tengerfenékre jut, akkor sem kell egyből a kieséssel számolni, elvégre amíg a játék tart, a nyersanyagokból új teknőt építve bármikor eljöhet a nagy visszatérés. Nem véletlenül, hiszen ez lényegében egy könnyed családi játék, miközben a mechanika és a többfajta lehetőség kaput nyithat az összetettebb, taktikusabb és még izgalmasabb nyitott világú vagy stratégiai társasok világába.
Pazar hangulat és tálalás
Igen, a Plunder: A Pirate’s Life egy meglehetősen egyszerű társas, ami megismerteti a játékosokkal annak a lehetőségét, hogy több opcióból választva növeljek esélyeiket, előre eltervezve győzelemre vezető útjukat. Ebbe ugyan a szerencse (kockadobás a mezőkön hajózáshoz, kártyahúzás a nyersanyagokért és kincsekért) éppen úgy beleszól, mint a többi játékos vagy éppen az állandóan jelenlévő és mozgásban lévő vihar (benne nehezebben mozoghatunk, nyersanyagokat kell eldobnunk), mégis kerek egész a játékmenet, ami bőven szerethető. Akár még a profibbak is leülhetnek mellé, hogy bevezessék a kezdőket a nehezebb játékokkal teli világba – sőt arra is lehetőséget nyújt, hogy esetleg csapatok forduljanak egymással szemben. Mindehhez ráadásul a jól átgondolt, szépen illusztrált, minden esetben példával szemléltetett szabályfüzet is hozzátesz, ahogy maga a megvalósítás és anyagminőség is.
Eleve, az inzertben mindennek megvan a helye, amit a szabályfüzet is mutat, emellett a keretbe foglalt térképre jó ránézni, bár azt hozzá kell tennem, hogy hellyel mindenki készüljön, mert egy nagyobb dohányzóasztalt simán beterít a teljes játékterület, ami kétszemélyes verzióban ugyan kicsit kisebb, de három főtől felfelé ezt is figyelembe kell venni. A kártyák is nagyon jól mutatnak (a pontokra viszont szerintem inkább tokenek illenének), ami pedig felteszi az i-re a pontot, az a masszív hajók megjelenése. Nem azért, mert annyira kidolgozottak, vagy gyönyörűek, de összességében nagyon jól festenek, felpimpelve pedig pláne mutatósak, ahogy megindulnak útjukra. Ezzel is hozzátéve a játékélményhez, ami pedig önmagában elég erős. Családnak, baráti társaságoknak egyaránt megfelelő szórakozás, főleg kezdőkkel, miközben tanítani sem nehéz, annyira logikus minden. Összességében ez egy jól felépített, belépő szintű társas, amely sokféle irányhoz mutathat utat, miközben az ára sem vészes.
