Persze, ízlések és pofonok, de nálam a Pencil First Gamesnél megjelent játék elsőre nagyon megtetszett. Megnéztem egy videót, amiben nagyjából képbe kerültem a stílusával és mechanikájával, és már írtam is alkotójának, Eduardo Barafnak, aki nagyon kedvesen és előzékenyen kommunikálva küldött egy példányt a Sunset Over Waterből és a hozzá járó promo packből. Kibontva a szerelem nem enyhült, néhány kör játék után pedig a tesztelő partnerrel együtt csak még jobban beleestünk az elég egyszerű, festői témát választó társasba.
Sunset Over Water
- Kiadó: Pencil First Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 20+ perc
- Korcsoport: 8+
- Nehézség: 1,68/5
- Ára: 30 USD, nagyjából 9050 forint
Festői téma, méghozzá szó szerint, elvégre a Sunset Over Waterben a játékosok festőket alakítanak, akik kora reggel felkelve kimennek terepre, megnézik, mit lehet megörökíteni az utókornak, majd eladva vagy végül megtartva művüket begyűjtik a járandóságukat, amivel aztán megnyerhetik a játékot. Mindehhez egy kis doboz és egy rakás kártya, valamint néhány, a megszokottól eltérő fafigura jár, tábla nincs, a játékterepet ugyanis a véletlenszerűen lehelyezett 5x5 lap jelenti, melyeken középről indul mindenki, aki beszáll a megmérettetésbe.
Miután mindenkihez tartozik egy 8 lapos alapkészlet a mozgásokhoz és akciókhoz, ebből gazdálkodnak a játékosok, minden körben egyet használva fel a személyre szabott készletből, egyszerre megmutatva a többieknek, hogy melyik lapot sikerült választani (a felső 3 lapot húzva dönthetünk az aznapi lehetőségeinkről). Ezek a lapok aztán több mindent meghatároznak. A legfontosabb, hogy azt, mikor kelünk aznap: az óra állásának megfelelően alakul ki a játékosok sorrendje, avagy aki korábban kel, hamarabb mehet elvégezni a lehetséges akciókat, azonban az sem biztos, hogy rosszul jár, aki sokáig alszik, mert a lépések és elkészíthető festmények száma akár magasabb is lehet.
A legfontosabb ugyanis az a lapokon, hogy hányat és merre léphetünk (például oldalra vagy átlósan nem, de akár 4-et is és a többi), illetve szabadon választott útvonalunk során hány festményt gyűjtünk be. Merthogy amin áthaladunk, azt vihetjük, kivétel, ha áll rajta valaki. A festmények pedig nemcsak mutatósak, de ikonográfiájukkal különböző szimbólumokkal rendelkeznek, ez pedig az eladásaink során fontos. A játéktér mellett ugyanis van még két pakli a további festménylapok húzópakliján túl: az egyik a közös feladatokra, a másik a napi teendőre. Előbbiből több van, mindegyik eltérő szimbólumot és képmennyiséget megkövetelve, adott győzelmi pontot jelentve, avagy ezekre tudjuk beváltani a körön belül festett műveket, míg a másik egy-egy extra feladattal nyújt további pontokat. Legyél az utolsó az egyik sarokban, ne adj el két festményt és hasonlók… ilyenkor pedig szintén előny lehet, ha később indul az ember, mint a többiek, persze a napi feladatok csak kevéske pontot nyújtanak, de a győzelemhez lehet, hogy pont 1-2 szükséges a 6. nap végén.
Márpedig 6 nap után vége a megmérettetésnek, összeadódnak a győzelmi pontok, persze minden kör avagy nap elején újraépül a tér, előkerülnek az újabb feladatok, így soha nem tudni, mit hoz a holnap. A múzsás promókártyákkal ezenkívül még azt is meghatározhatjuk, hogy egy játékosnak mely szimbólumokra kell rámennie (persze csak ő tudhatja a játék alatt), illetve vannak egyjátékos kiegészítések, amikkel akkor is el lehet ütni az időt, mikor nincs senki a kompetitív szórakozáshoz.
Kötelező filler?
Azt gondolom, hogy ha valakinek tetszik a dizájn, valakit érdekel a téma, illetve a játékmechanika az alapokat ismerve tetszetős, akkor mindenképpen. Lehetne még kicsit javítani az élményt, például azzal, ha minimális ismétlődés sem lenne a festmények között, de az összkép így is nagyon jó. Eddig a small box játékokkal hadilábon álltam, a legtöbb annyira nem fogott meg, de Eduardo Baraf ezzel a társassal bizonyította, hogy egy kis dobozba is sok jó dolgot bele lehet pakolni. A kártyalapok nagyon jól mutatnak, a minőségükkel sincs gond, a játékmenet pedig egyszerűségében zseniális ezzel a napi keléssel, lépésszámmal és festménybegyűjtéssel. Persze, pont annyi szerencse van benne, mint stratégia, de egy 20-30 perces játéknál szerintem nem is baj, hogy sikerült megtalálni ezt az arany középutat. Ha Tom Vasel lennék, most nagyot csapnék az asztalra az “Approved!” felkiáltás mellett, és mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a remek kis játékot, ami szerintem méltatlanul keveset szerepel a társasjátékos oldalakon és közösségekben.
