Vannak témák, melyek önmagukban elégnek bizonyulnak ahhoz, hogy felkeltsék az érdeklődésem. Az azték világ ilyen: a kultikus, idén 21 éves Tikal, a 2012-es Tzolk'in, a 2018-as Teotihuacan egyrészt ezért, másrészt zseniális, sok szempontból korszakalkotó játékmenetük okán tartoznak örökös kedvenceim közé. Arra azonban nem voltam felkészülve, hogy idén tavasszal az egyik leghangulatosabb azték témájú játék a magyar Vagabund istállójából fog érkezni, a Chachapoya ugyanis – számomra – a semmiből érkezett, ám kiélezett tempójú, kifejezetten szurkálós és rizikós játékmenetével, Rejtő-regényeket idéző univerzumával és az azték mitológia köré font álomszép ábráival legalább annyira megvett kilóra, mint kalandorait azon legendás kincsek, melyek beszerzéséről a játékmenet szól – és amely egyúttal a kaland végét is jelentheti. Éppen ezért is örömteli hát, hogy a Chachapoya máris bővült, még ha ezt csak babaléptekkel is teszi meg.
CHACHAPOYA: A YAPALOCTÉ EXPEDÍCIÓ
- Kiadó: Vagabund
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: 25-30 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 1,90/5
- Ára: 5490 Ft
Az alapvető játékmenet azonban mit sem változott, a játékosok továbbra is olyan kalandorokat alakítanak, akik értékes kincseket próbálnak bezsebelni. Minden körben kettő érhető el, ebből azonban csak egy kiléte biztos, a másik mindig rejtve van. Ezen két lapra kell licitálni, és az nyer, aki a legmagasabb licittel rendelkezik – ami sok esetben nem feltétlen adja magát, hiszen vannak olyan különleges lapok, melyek felül tudják írni ezen szabályt. És ha mindez még nem lenne elég, minden egyes kincs adott értékkel rendelkezik, az összeszedett darabszám függvényében díjazva vagy büntetve, hiszen nemcsak negatív pontot lehet begyűjteni, de bizonyos feltételek teljesülése esetén akár a játékból is ki lehet esni!
A Yapalocté Expedíció ugyanakkor nem ígért és nem is hozott forradalmi változásokat. Az alapjátékhoz képest lényegesen nagyobb dobozban (melybe így már az alap pakli is belefér) ugyanis alapvetően új kincskártyák szerepelnek, melyek szabadon keverhetők az alap pakli kincseivel, moduláris megvalósításban. Azaz először gondosan ki kell válogatni az elérhető kincskártyákat – azok értéke alapján – és kicserélni a kívánt szériát a kiegészítőben található változatra.
Ez a moduláris csere ugyanakkor a legkevésbé sem veszélytelen, hiszen minél több alap kártyaszett kerül kihajításra (minimum 1, maximum 5), annál inkább nehezül a kaland, amire a szabálykönyv külön fel is hívja a figyelmet. Az új lapok ugyanis elképesztően szadisták tudnak lenni: nemcsak, mert alapvetően nem lehet velük a megszokottnál több pontot bezsebelni, hanem azért is, mert a kiesés lehetőségének egy újabb változatát vezetik be.
Menekülés a halálba
Bizonyos lapok pontozótábláján nem az eddig megszokott fekete X szerepel (ami azonnali kieséssel járt), hanem annak piros változata – és ez sajnos egyáltalán nem barátságosabb, ugyanis szintén ki tud ütni a játékból, de csak akkor, ha a játék legvégén az adott kártyából pontosan annyi darab marad az embernél, amennyi kiváltja ezt az opciót. Hogyan lehet őket kiejteni? Egyrészt a megszokott módon, például egy átokkártya megszerzésével (ha pont úgy alakul, hogy ez a legnagyobb értékű kincskártyája az illetőnek), vagy az új „It's a trap” csapdakártyával, amely szintén kincskártya eldobására kötelez, de ilyenkor a játékos választja ki, hogy mely kártyának (vagy kártyáknak) int végleg búcsút.
Ezen új modulokon felül igazából már csak opcionális módosítás érvényesíthető, amely a nyomkereső kártyák működését befolyásolja. A gyorsabb játék érdekében bevezethető egy olyan szabály, amely kimondja, hogy ha egy ütést valaki két Nyomkereső egyidejű kijátszásával nyer meg, akkor a két kincskártya végleg kikerül a játékból (tehát nem a pakli aljára kell helyezni, mint máskor), a két kijátszott Nyomkeresőből pedig az egyiket szintén el kell dobni.
Az expedíció ezen apróbb módosításokkal minden eddiginél könyörtelenebb tud lenni, pedig ebből az alapjátékban sem volt hiány – és igazából egy kiegészítőtől alapvetően pont azt várja el az ember, hogy kibővítse szeretett játékának lehetőségeit, a Chachapoyát pedig továbbra is nehéz nem szeretni. Még ha úton-útfélén ki is akar csinálni!
