Ha esetleg (és lássuk be, jó eséllyel) ismeretlen lenne Diabolik karaktere, akkor tényleg csak nagyon röviden annyit, hogy egy mára már több mint 800 számot megélt, 1962-ben Anfela és Luciana Giussani által életre hívott képregényhősről van szó. Diabolik egyébként egy anti-hős, egy mestertolvaj, aki nem rest ölni sem céljai elérésének érdekében, karaktere pedig az évek alatt egy inkább Robin Hoodra hasonlító egyéniséggé fejlődött. Segítője és egyben szeretője Eva Kant, legfőbb ellenfele pedig Ginko felügyelő, de mellettük további ismerős karakterekkel is összefuthatnak a képregény kedvelői. Ám mielőtt azt gondolná valaki, hogy az élvezeti faktorhoz szükséges a regényfolyam ismerete, nagyobbat nem is tévedhetne. Jómagam is enélkül, kissé tán félve ültem le a játék elé... azután kellemeset csalódtam.
Diabolik: Heists and Investigations
- Partner/Kiadó: Ares Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív/kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 60-90 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,0/5
- Ára: a kiadó honlapjáról rendelve 49,90 dollár, nagyjából 17 800 forint
Ha nyomozókról és bűnözőkről van szó, az első társasjáték, ami az ember eszébe jut, az a Scotland Yard, vagy idehaza még inkább a Police 07. A Diabolik: Heists and Investigations (innentől az egyszerűség kedvéért csak Diabolik) viszont fogja a tulajdonképpen egyszerű rabló-pandúr ötletet, és feldobja néhány olyan hozzávalóval, amitől az újnak és frissnek hat. És nemcsak azért, mert egy Olaszországban és Európában ismert és népszerű képregény adja az alapokat, hanem mert épp elég mechanikát sikerül hozzá pattintani ahhoz, hogy az még ne legyen bonyolult, éppen csak élvezetesebbé váljon.
Kiszámoló
Persze az alapok adottak, itt is van egy csomópontokból és különböző utakból álló térképünk, és két, egymással szembenálló oldal. Csakhogy itt a rabló nincs egyedül, és nemcsak cél nélkül rohangál a térképen, mindaddig, amíg egy mesterséges időzítő le nem jár, sőt a pandúroknak sem csak annyi a dolga, hogy felfedjék a rablók tartózkodási helyét. Előbbiek célja három rablás közül kettő végrehajtása, utóbbiaknak pedig a veszély-sáv megtöltése három nyomozás teljesítésével, és a rablók megtámadásával. A rablások és nyomozások közül minden játékban hármat húzunk, egy ilyen lapon mindkettő oldal feladatai szerepelnek, három-három objektívával, melyek számos esetben össze is fonódnak egymással. Például egy alfeladat részeként a rablók egy másodlagos karaktert rejtve helyeznek fel a térképre, ám a nyomozók saját objektívájuk teljesítésével felfedhetik azt, ezzel jelentősen könnyítve a maguk dolgát, egyben nehezítve az ellenfélét. Egy-egy objektíva általában annyiból áll, hogy a rá vonatkozó helyszínre el kell jutni, ott egy akciót végrehajtani és esetleg meghatározott lapokat is el kell dobni, ezután jöhet a következő.
A Diabolik során mindkét fél (és később minden másodlagos karakter) felváltva cselekszik, fordulójuk során karakterenként három-három akciót végrehajtva. Az akciók közt erős átfedések vannak, és eléggé maguktól értetődőek. Ezek közösként a mozgás; egy alfeladat teljesítése; a harc; egy akciókártya húzása, kijátszása vagy eldobása, de csak a pandúrok nyomozhatnak a bűnözők után és hívhatnak erősítést, és értelemszerűen csak a rablók szívódhatnak fel újra az árnyak közé. A felsoroltak közül azonban csak a kártyákkal való akciók hajthatók végre többször egymás után, minden mást egy karakter csak egyszer tehet meg a fordulójában.
Bújócska
A rablók rejtve közlekednek, mozgásukat saját paravánjuk mögötti térképen és a rájuk vonatkozó sávon, a megfelelő helyszínt jelző kártyalap lehelyezésével rögzítik. Ha egy rablás helyszínére lépnek, akkor pedig a megfelelő rablások és nyomozások táblán szereplő kártyára kell helyezniük standee-jüket, ekkor a nyomozók ezt egy tokennel jelölik a mozgássávjukon, ezzel is biztosítva a lépések visszakövethetőségét, hogy a csalás kizárható legyen. Ha azonban egy olyan helyszínre lépnek, ahol korábban már jártak, és az a mozgássávjukon van, akkor át kell helyezniük az adott lapot a soron következő mezőre, ami elég árulkodó jel a nyomozók számára, így ha egy mód van rá, ezt el kell kerülni.
Végleg felfedniük ugyan csak akkor kell magukat, ha a rendőrök pont ott nyomoznak egy külön akcióval, ahol ők tartózkodnak, de ha valamelyikük mellett elhaladnak (vagy megállnak a mezőjükön), akkor be kell jelenteniük, hogy ott szemtanúk látták őket. Ha meg már egyszer lebuktak, és a nyomozók meglelték őket, akkor felfedve kell közlekedjenek mindaddig, amíg a mozgás akciót helyettesítő „felszívódást” végre nem hajtják, de ezt csak akkor tehetik, ha a célmezőn sincs nyomozó. Ez elsősorban azért fontos, mert az egyes alfeladataikat általában csak akkor hajthatják végre, ha éppen rejtve vannak, másodsorban pedig a felfedett rablóra rátámadhatnak a rendőrök (és fordítva). A felszívódást segítve egy Jaguárba is bepattanhat valamelyik bűnöző, aki így két mozgás (végig felfedve), vagy egy mozgás és egy felszívódás akciót is végrehajthat egy forduló alatt.
Fogócska
A rendőrök eleinte kettő, majd akár hat karaktert is mozgathatnak, ugyanis kettő nyomozót mindkét fődetektív felvehet maga mellé, az akciókártyák eldobásával. Az így felvett nyomozók a szokásos három helyett csak két-két akciót hajthatnak végre, de ez is roppant nagy segítség, mert a győzelemhez nem elég a nyomozásokat végrehajtani, a bűnözőpárost meg is kell támadni. A szükséges tíz pont ugyanis csak akkor érhető el, ha a rablók közül valaki a harc során szerzett sérülés-lapokat kénytelen eldobni, vagy több sérülése van már, mint amennyi a kezében tartható maximális öt (Diaboliknál hat) kártya. Maga a harc tulajdonképp egyetlen kockadobásból áll, a pandúrok pisztollyal, a rablók a tőrökkel érnek el sikert. Ekkor az ellenfélnek egy sérülés-lapot kell a kezébe vennie, ettől pedig csak úgy szabadulhat, ha a veszély-sávot számára kedvezőtlen irányba mozgatja.
Mostanra sok szó esett már az akciókártyákról, melyek számos módon befolyásolhatják a játékot: karaktereket, helyszíneket helyezhetünk át, további sérüléseket okozhatunk vagy gyógyíthatunk. A trükkös ebbekkel különböző módokon hátráltathatjuk ellenfeleinket, például mozgás helyett az adott kártyát kell eldobni, míg mások akkor használhatók, ha egy másodlagos karakterrel tartózkodunk egy mezőn. Ezek közül korlátozott mennyiség lehet a kezünkben, de egyes feladatokhoz meghatározott szimbólummal ellátott kártya kell, és akcióink teljes kihasználása érdekében is nélkülözhetetlenek.
Rabló-pandúr
A győzelem nem egyszerű, a szabályok végeredményben egyik oldalnak sem kedveznek, feltéve, hogy az adott személy odafigyelve játszik. A két fős játéknál mindkét karakterünket egy kézből kell menedzselnünk, de a játék sava-borsát a kooperatív mód adja, amikor egy, vagy mindkét oldalon két játékos ül, ekkor a kártyák cseréjére is lehetőség nyílik, és könnyebb az egyik bűnözőnek eljátszani a csalit, amíg a másik tesz-vesz. Egyes küldetések azonban mindkét rabló jelenlétét megkövetelik, a csendes koordinációhoz a paraván belső oldalára rajzolt egyszerű utasítások adnak segítséget.
A Diabolik illusztrációiról Matteo Buffagni, a vonatkozó sorozatban és egyéb képregényekben is jártas művész gondoskodott, így a látványra nem lehet panasz, a rajzok remekül megidézik a képregények hangulatát. A sorozat rajongói emellett ismerős helyszíneken, szereplőkkel, és feladatokkal találkozhatnak, a laikusok pedig a minőségi kártyáknak, a jól használható inzertnek, egyértelmű szabálykönyvnek örülhetnek. A játékot nem csak a téma viszi el a hátán, hanem inkább egy egészséges plusz hozzá, melynek ismerete nélkül is egy nagyszerű, friss, végig kiélezett rabló-pandúr játékot kapunk. Jó szívvel ajánlom azoknak is, akik nem ismerik a képregényeket, és ki tudja, akár fel is keltheti az érdeklődésüket az immáron 60 esztendős sorozat.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, az Ares Games-nek! A Diabolik: Heists and Investigations nyelvfüggő, a szabálykönyv mellett a kártyák is angol nyelvtudást igényelnek, rajongói fordításról egyelőre nem tudunk.)
