Itt van Imre és Laszlo meg a többi jómadár, akik vonattal a városba érkezve keresik a helyüket. Ez a hely azonban nem szűkölködik a vérben, hiszen a szedett-vedett banda vámpírokból áll, akik szolgákat gyűjtenek és áldozatokra vadásznak, hogy uralmuk alá hajtsák a vidéket. Más kérdés, hogy még nem döntetett el, ki áll a tápláléklánc csúcsán, hiszen a helyszínre számos ügynök érkezett, akiknek kilétéről semmit nem tudni, de komoly veszélyt jelentenek az egyre nagyobb figyelmet begyűjtő vérszívókra.
Masters of the Night
- Partner/kiadó: Ares Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-5 fő
- Játékidő: átlagosan 60-120 perc
- Korcsoport: 13+
- Nehézség: 2,5/5
- Ára: itthon 11 990 forintért beszerezhető
Szóval a családoddal együtt egy ismeretlen város pályaudvarán, egy koszos és büdös vagonban ébredsz, majd rájössz, hogy a hely tökéletes lenne számotokra. Sötét sikátorok, gonosztevőkkel, csalókkal és prostituáltakkal teli éjszakai klub, zsarolható és korrupt rendőrök: ideális otthon a vámpíroknak, akik ki tudja, hogy mióta keresik a megváltást, ami rengeteg áldozat és egy rituálé során teljesíthető be. Nincs más dolgotok tehát, minthogy a család tagjait irányítva uralmatok alá hajtsátok a várost, szolgává tegyétek az embereket, elintézzétek az nyomotokban járó ügynököket, befejezzétek a szertartást. Ehhez 9 városlapka, 6 vámpír (minik és táblák, tokenek), egy rakás kártya, néhány dobókocka és mindenféle jelző vár a normál méretű dobozban, már amennyiben nem a kickstarteres extra csomagot választottad, ami tömve van minden jóval.
Szia, Uram! Van egy kis véred?
A Masters of the Night játékmenete elég egyszerű, bár választásból és lehetőségből bőven jutott, ahogy apró kis változókból is. A kilenc területlapkát 3x3-as elrendezésben helyezzük az asztalra, hogy bal felül legyen a pályaudvar, a család ugyanis innen kezd. A fordulók pedig két szakaszra oszlanak, a nappalira és az éjszakaira. Kezdésként egy eseménykártya hatására megjelennek az ügynökök, akik a vámpírok tevékenységére felfigyelve egyre komolyabb aktivitással kutatják a várost, egyre nagyobb kihívást nyújtva, ha pedig egy területen már hárman vannak, felfedik kilétüket és megtámadhatják az ott állomásozó vámpírt.
A vámpírok a saját körükben két akcióval, egy speciális képességgel, majd fejlődésük alapján egyre több és jobb extrával rendelkeznek. Mozoghatnak a városrészek között, szolgákat toborozhatnak, akik az ügynökök elleni harcban aktívak, de vadászhatnak is a vérért, ami életerejüket jelöli, illetve lebuktathatják és megtámadhatják az ügynököket. Utóbbiakat támadni csak akkor lehet, ha már fel lett fedve a kilétük (a tokeneket átfordítottuk az arcos oldalukra), és ekkor a kör elején dobott kockákat felhasználva harcolhatunk velük. A dobott számok a lényegesek, amik akár minket is sebezhetnek az ellenfelek elpusztításán túl, nappal ráadásul csak érték szerint növekő sorrendben használhatjuk fel a D6-okat, míg éjszaka bármit húzhatunk az aktuális készletből. Ha a Veil-tracker táblán elértünk a végső pontra, vagy elfogytak az eseménykártyák, mindenképpen buktuk a játékot, de ha sikerül minden vámpírnak megszereznie egy területet, majd összegyűlni egy ügynököktől mentes helyszínen, ahol végrehajtják a rituálét, akkor a halandók megszívták és innentől a vérszopók kénye-kedve szerint élik életüket.
Nem öröklét
Ha nem is hosszú órákig tart ez a kötélhúzás a folyamatosan támadó ügynökökkel, azért nem is egy örökkévalóság a vámpírlét, hiszen a taktikai döntések nehéz meghozatalán túl nem sok minden rabolja az időnket, a fordulók pedig hamar lepörögnek, pláne alacsonyabb játékos- és vámpír-szám mellett. Lehetőségből azonban van bőven, ráadásul a helyszínek is rendelkeznek valamilyen egyéb automatikus vagy kihasználható hatással (leginkább napszakhoz kötve), ami kimondottan jót tesz a játékmenetnek.
Nem mellesleg, amit mindenképpen ki kell emelni, az a témához nagyon szépen passzoló, kifejezetten igényes dizájn. A Sin City-t és noirt maximálisan megidéző színvilág és a remek illusztrációk hatására (nem beszélve az olyan karakterekről, mint Ishtvan és Imre) jó kézbe venni és asztalra tenni az összetevőket, amik az inzertben is különálló hellyel rendelkeznek. És ehhez mérten az elkért összeg sem éppen borsos. Bár a szabályfüzetben (elsőre) nem mindenre egyértelmű a válasz, alapvetően érthető, hogy mit és hogyan kell tenni, valamint kellőképpen színes is a lehetőségek tárháza, amikkel akár offenzív vagy defenzív stílust is felvehetünk, mialatt a többiek más úton járva közelítik meg a közös célt. A szolgák és ügynökök jelenléte, a képességek és a múzeumból is beszerezhető relikviák használata sok kellemes és izgalmas pillanatot eredményez, ha valakinek a tematika és a stílus bejön, amivel a Masters of the Night nem kiemelkedő, de mindenképpen jó játéknak mondható.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, az Ares Gamesnek!)
