Két éve még csak egy lábjegyzet volt a normál év végi összesítőnél, most pedig már második alkalommal is külön cikk. A Társalgó az elmúlt években rengeteget fejlődött és bővült, persze nem véletlenül, hiszen sok-sok energiát és időt öltünk bele, hogy Magyarországon a legtöbb cikket hozzuk el a témában, méghozzá nemcsak a hazai kiadók partnersége által támogatva, de nagyon jó kapcsolatot kialakítva a külföldi cégekkel is. Emiatt az idén bemutatott, közel 300 társasban találhattatok mindenféle nemzetiségű kiadást, könnyed fillert és kőkemény eurót, sőt a normál cikkek és kibontós videók mellett az Ezzel játszunk-sorozat is újraéledt, méghozzá teljes gameplay-tartalmakkal, amiknél mindig egy különleges vendéget hívtunk meg a stúdióba. Persze mindennel így sem volt időnk játszani, hiába dolgoztunk négyen is a rovat minél változatosabbá tételén (Zoo_Lee azonban inkább a szerepjátékokkal ismerkedett). Elképesztő dömping volt 2022-ben is, mindenféle jó ötlettel, látványos külsővel, nagyszerűen kidolgozott játékmenettel. Ezek közül választottunk most fejenként 5-5 játékot.
bodak kedvencei
2022 társasjátékos szempontból, kamerán innen és túl is sokkal több játékalkalommal bírt, mint a ragyályverte tavalyi esztendő, így szerencsére már nemcsak szűk körben játszott társasokra volt hiteles rálátásom. Úgyhogy bőven volt miből válogatni, és még így is maradt olyan, mely e lista elkészültéig nem kerülhetett sorra, pusztán azon egyszerű oknál fogva, hogy még mindig nem találták fel a 48 órás napot. De lehet, hogy még kétszer ennyi idő sem lett volna elég, mert akkor meg a kétszer ekkora lista sem lenne teljes – mondhatni, hogy ez a huszonkettes csapdája. Úgyhogy maradunk az ötös listánál, és annál, amire időt és alkalmat tudtam keríteni.
5. Merchants of the Dark Road
Teljes cikkünket itt olvashatod el
A Merchants of the Dark Road egyből elvarázsolt mesés kivitelezésével, mely mind megjelenésében, mind minőségében igen maga szintet képvisel. Emellett mechanikai szempontból sincs szégyenkeznivalója, no meg kihívásban sincs hiány. Egy egész sor lehetőség elé állít minket, de lépéseink száma erősen korlátozott, ezeket kell játék végéig a lehető legjobban beosztanunk, hogy a lehető legtöbb rendelést teljesíthessük, mire beköszönt a hosszú, hideg és sötét tél.
4. Northgard: Uncharted Lands
Teljes cikkünket itt olvashatod el
A Northgard úgy áramvonalasítja a 4X műfajt, hogy közben nem vesznek el annak értékei, sőt mélysége sem csorbul. A felfedezés, a terjeszkedés, a nyersanyagok gyűjtése, a közvetett és közvetlen konfliktus is egyformán megvan benne, és ahogy egyre többet játszik vele az ember, úgy derül fény pakliépítési és stratégiai szempontból is az újabb és újabb lehetőségekre. Ugyan nem korszakalkotó, de roppant okos, minőségi és mély alkotás, mely mindemellett hű tudott maradni a digitális alapanyaghoz is.
3. Ark Nova
Teljes cikkünket itt olvashatod el
Az Ark Nova még az év első felében esett be, és sokan – nem véletlenül és bizonyos fokig jogosan – a Mars Terraformálásához hasonlítják. De ez talán egy kicsit igazságtalan vele szemben, mert mindamellett, hogy már ismerős koncepciókból építkezik, egy igazán egyedi és roppant szórakoztató elegyet alkot. Ugyanakkor méltatásnak is felfogható, mert nem véletlenül emlegetjük mindannyiszor Fryxelius úr játékát – ahhoz hasonlóan az Ark Nova is instant klasszikus lett, az én szememben legalábbis mindenképp.
2. Trekking Through History
Teljes cikkünket itt olvashatod el
A Trekking Through History a lista korábbi tagjaival ellentétben egyáltalán nem nevezhető komplexnek, nehéznek vagy hosszúnak pedig pláne nem. Mégis nagyon szórakoztató, élvezetes, prezentációjában emellett olyan minőséget képvisel, melyet, ha iparági sztenderdnek nevezhetnék, maradéktalanul boldog lennék. Ja, és még tanulni is lehet belőle, elvégre a számtalan történelmi esemény közt mindenki talál valamiről legalább egy érdekfeszítő infómorzsát.
1. Irány a vadon! – Észak-Amerika (Keystone: North America)
Teljes cikkünket itt olvashatod el
Az Irány a vadon! – Észak-Amerika számomra az idei év Calicója, azzal a különbséggel, hogy ez előbb került a kezem közé, mint a fa alá. A játék a tabló- és kombinációépítés, valamint a pontharácsolás egy olyan szudoku-feladványát tárja elénk, mely egyszerre szórakoztató és szemet gyönyörködtető. A nehézség, a tálalás és a komplexitás épp olyan egyensúlyban levő keveréke, melyet a legjobban szeretek a társasjátékokban, így nem volt kérdés, hogy a személyes listám élén landol.
Kicsit sajnálom, hogy az idei év végére csúszott két olyan játék is, melyet már nagyon vártam, így egyáltalán nem jutott rájuk időm, és ezért nem is férnek fel a listára. Remélhetőleg a jövő év a bajba került kiadók helyzetének rendeződésével kezdődik, és kevesebb vagy legalább rövidebb csúszással folytatódik. Részben önös okokból (rád nézek, Mythic, várom a szörnyeimet), részben pedig azért, mert az egyetlen társasjáték-rajongónak sem jó, ha nincs miből válogatni. Bár ettől talán nem kell félnünk így, a reneszánsz kellős közepén.
Böjti kedvencei
Ahogy tavaly, úgy idén sem volt okom panaszkodni. Már az év első fele igazán remek játékokkal lepett meg, aztán az esztendő második fele erőteljesen belehúzott, hogy az utolsó 1-2 hónapban már egyáltalán ne lehessen tartani a lépést. Rengeteg mindent szerettem volna még kipróbálni, így az Enciklopédiát, a Messina 1347-et, a Gólemet, az új Nemesis-t, a Brazil birodalmat, és a sort bőven tudnám folytatni, miközben olyan hirtelen jött kedvencek is akadtak, amikbe nem sikerült elég játékórát tenni ahhoz, hogy bármelyiket is nyugodtan az év legjobbjának nevezzem. Ilyen volt többek között a rendkívül minőségi Újrajátszott Trianon a KéKjátéktól, ami nemcsak játékra, de történelmi ismerkedésre is kiváló, vagy éppen a Luna Maris, ami egy nagyon szűk és szigorú euró, de emellett is imádnivaló. Lehagytam pár kifejezetten laza és gyors játékot is, mint például az Evergreen, az Acélmágnás vagy A nagyi régi kredence, pedig ezeknek is ott a helyük a polcon. Nem kerültek be olyanok sem, amik már valamilyen variácók, például a Star Wars: A klónok háborúja, a Cellulose vagy a Framework... amik viszont maradtak, azokat valamiért mindenképpen kiemelkedőnek éreztem.
5. Foundations of Rome
Teljes cikkünket itt olvashatod el
Az Arcane Wonders messzemenően túltolt, méreteit és kialakítását tekintve is túlzó játéka már a 2022-es esztendő elején jött, látott és meggyőzött, noha nem volt olcsó mulatság. A mini-rengetegnek azonban ára van, ahogy Róma megépítésének is. Mert itt bizony tényleg az ókori birodalmat építjük, sorra húzva fel az épületeket, egy közös táblán, ahol azonban mindegyik kombinálható valamilyen formában, így hozva egyre több bevételt vagy győzelmi pontot. Látszólag kevés az interaktivitás, de a helyzet az, hogy az építőmesterek folyamatosan egymás tyúkszemére lépve alakítanak ki egy olyan asztalképet, ami valami egészen bámulatos. Az épületek szinte életre kelnek a táblán, ha pedig a kiegészítő extra, neves helyeit is hozzácsapjuk a csomaghoz, az az igazán nagy élmény. A játékmenet letisztult, játékosszámtól függetlenül remekül működik, akár kezdőket is be lehet vele rántani, azonban rengeteg lehetőséget kapunk a győzelemre, a tervezést pedig alaposan át kell gondolni.
4. Trekking Through History
Teljes cikkünket itt olvashatod el
Maradunk a történelemnél, méghozzá az Underdog Games játékával, melyet már nagyon vártam, a Trekking the World után ugyanis nem volt kérdéses, hogy beleugrom a kiadó “időutazós” projektjébe is, ami az európai backerekhez nagyon nehezen akart megérkezni. De a várakozás minden nehéz pillanata megérte, hiszen a Foundationshöz hasonlóan ez is egy rendkívül lekerekített, kimondottan könnyed játék, amit bármikor elő lehet szedni egy gyors meccs erejéig. A komponensek fantasztikus minőséget képviselnek, ahogy a kártyánként egyedi illusztrációk is, miközben a Through History nemcsak játékra jó, de a lapokon lévő leírásokkal közben még az emberiség történelmét is megismerhetjük.
3. A Nagy Fal (The Great Wall)
Teljes cikkünket itt olvashatod el
És akkor még mindig a történelemnél maradva, ha a Nemesis: Lockdown nem is került sorra, az Awaken Realms azért így is felkerült a listára, sőt egyből a dobogóra is, elvégre a kínaiak és mongol hadak küzdelme mág idejekorán biztos helyet foglalt magának az év végi toplistámon. Nem mondom, hogy az elképesztően kidolgozott minik nem járultak hozzá az eredményhez, avagy, bár képeken a meeple-seregek is jól mutatnak, kifejezetten örülök neki, hogy a Delta Vision a minis verziót juttatta el hozzám, amellyel nagyszerű játékok állnak már mögöttem. Alapvetően egy viszonylag egyszerű alapokkal, végleges komplexitásához képest nem olyan összetett játékmenettel megáldott, munkáslehelyezős, harcolós stratégiáról van szó, amely azonban olyan mély a választások és lehetőségek terén, ráadásul annyira sok kártyával dolgozik, ami rengeteg játékórára kínál kellően változatos élményeket, attól is függően, hogy teljesen kooperatív vagy fél-kooperatív módban ülünk le elé. Szerintem maximálisan megéri az árát, a törődést pedig abszolút meghálálja.
2. Ark Nova
Teljes cikkünket itt olvashatod el
A játék, amit a híre már messze megelőzött, és hozzánk még el sem jutott, de sokan már akkor az év játékának mondták. Az állatokat szeretem, ahogy a természetet is, így a téma adta magát, bár elsőre, videón nem jött be a látványvilág. Aztán a Gémklub főhadiszállásán levezényelt próbajáték után wilsonnal és bodakkal csak annyit kérdeztünk: holnap megint jöhetünk? És persze egyből tiszta sor volt, hogy az Ark Novának a polcon a helye, kell belőle egy saját példány. Ami azóta többször is lekerült, és akár ketten, akár hárman, akár négyen ültünk le elé, nagyszerű, okos, elképesztően változatos társasjátéknak bizonyult, ami több mechanikát is ügyesen alkalmaz, de végül egy különleges és egyedi egésszé áll össze.
1. Végtelen tél – Amerika őslakosai (Endless Winter)
Teljes cikkünket itt olvashatod el
És ha már mechanika-mixről van szó, akkor ezt a megtisztelő címet idén egyértelműen a Végtelen tél – Amerika őslakosai sajátította ki magának. Már persze a dobogó legfelső fokával együtt. A Kickstarteren indult kampány kellőképpen izgalmasnak tűnt már elsőre is, de az elsőjátékos csapattól túl sokat nem vártam, ehhez képest egy ragyogóan felépített, nagyon mutatós, kellően tematikus, de mégis kimondottan euró társasjátékot sikerült letenni az asztalra, ami olyan mint az Arnak elveszett romjai, de mégis mindenben más, és közben még több elemet olvaszt magába, hogy aztán a katyvasznak ígérkező halomból valami fergeteges elegy kerekedjen ki, ami bármilyen játékosszám mellett nagyszerűen működik, ráadásul úgy, hogy kifejezetten senkit sem büntet, mert rengeteg stratégia áll rendelkezésre a pontszerzéshez és a győzelemhez.
És hogy mit várok a jövőtől? Rengeteg mindent. Azt például továbbra is, hogy kibonthassam végre a Final Girl-csomagom, és beleugorjak az egyszemélyes horror-élménybe, mert arra tavaly óta nem jutott idő, pedig lassan ideér a második szezon is. Vagy hogy megérkezzen a többi pledge-em (pl. a Marvel Zombicide, ami valami elképesztő lesz), és olyanok mellé is leülhessek, amikre eddig nem volt időm. Az azonban biztos, hogy 2023-ban sem maradunk új, minőségi társasjátékok nélkül, legyen szó a hazai vagy éppen a külföldi megjelenésekről, bolti verziókról, vagy a közösségi gyűjtésben készült különlegesebb kiadásokról. És ugye játszani jó, játszani szexi!
wilson kedvencei
Statisztikával az idei évre nem készültem: a tavasz végétől kezdődően szinte nullára redukálódott a közösségi társasjátékok száma, és az év hátralévő részében ilyen-olyan okból a figyelmem is elterelődött a társasokról, így a Társalgó-rovat létrejötte óta idén játszottam a legkevesebbet, és a legkevesebb játékkal. Ugyanakkor ez lehetővé tette azt is, hogy sokkal jobban fókuszáljak a tesztre bekért játékok kiválasztásnál azokra, amik nemcsak külsejükkel vagy szerzőikkel ragadták meg a figyelmem, de reménykedtem benne, hogy a gyűjteményemben is maradnak. Egy szívfájdalmam van csupán: a cikk írásának pillanatában még a polcon, bontatlanul várja az azóta már bemutatott Tiletum, hogy nekiessek, és mivel a két kedvenc társasjáték-szerzőm alkotásáról van szó, a kedvenc társasjátékos kiadómtól, elég nagy összeget mernék tenni arra, hogy a listám valamelyik helyére még befért volna, de sajnos az időhiány győzött. Így az idei év repertoárjából végül az alábbi öt játékot választottam:
5. Root
Teljes cikkünket itt olvashatod el
A Root egy kicsit csalóka: eredetileg 2019-ben jelent meg, és 2021-ben egyszer már foglalkoztunk is vele, de mostanra a Delta Vision jóvoltából hivatalosan is megérkezett magyar változata. Nem tagadom, hisz sokszor mondtam már: bár a műfajt alapvetően nem szeretném, a Root első látásra szerelem volt, előbb Kyle Ferrin lélegzetelállító ábrái okán, aztán pedig a játékmenetet megismerve. Nem tudnék még egy példát mondani egy ennyire aszimmetrikus játékra, ahol ilyen jól ki tudják egymást egészíteni a frakciók, így több, mint örülök annak, hogy a Root az amúgy fantasztikus rajongói fordítás után most már hivatalos formában is elérhetővé vált a magyar társasjátékosok számára.
4. Squaring Circleville
Teljes cikkünket itt olvashatod el
Finoman fogalmazva sem volt szerelem első látásra a hivatalosan 2021-ben megjelent, de rendesen csak 2022-ben beszerezhető Squaring Circleville, a külseje okán ugyanis elsőre majdnem visszautasítottam a tesztelési lehetőséget, ám a fülszöveget elolvasva, aztán a szabálykönyvet fellapozva – és néhány szuper pozitív első benyomást elolvasva – úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. És minden jól tettem: nehéz elképzelni, miként lehet egy város négyszögesítése ilyen izgalmas és lebilincselő, de a játékmenet rendkívül megkapó, hihetetlen mélységet rejt magában, témája pedig nagyon egyedi és érdekes. Sajnos tálalása borzasztó, sokkal inkább kinéz egy prototípusnak, semmint egy befejezett játéknak, amin az sem segít, hogy a példányomból több komponens is hiányzott. De ha eltekintünk a csapnivaló csomagolástól, egy egyedi és kifejezetten különleges játékot találhatunk a felszín alatt.
3. ARK NOVA
Teljes cikkünket itt olvashatod el
Ha valamit biztosra lehetett venni idén, az az, hogy az Ark Nova a lista valamelyik helyére fel fog férkőzni, hiszen talán még itthon is példátlanul nagy hype övezte a megjelenése előtt, a végeredmény pedig nem okozott csalódást. Habár komplexitása, a komponensek alapvető mennyisége okán biztos, hogy nem fog annyi polcra felférni, mint mondjuk, a Fesztáv, az állatkert menedzselését egy kifejezetten hosszú, bő 3 órás stratégiába oltó Ark Nova egészen lenyűgöző és pazar játékélményt biztosít, amit választható opciókban gazdag, rendkívül flexibilis stratégiai lehetőségei koronáznak meg, tetszetős tálalásáról nem is beszélve.
2. Brazil birodalom (Brazil: Imperial)
Teljes cikkünket itt olvashatod el
A hazai megjelenések egyik legfiatalabb darabja már az első játékalkalommal levett a lábamról. Tette mindezt egyrészt játékmenete okán, amely egyik kedvenc PC-s műfajom, a 4X-stratégiák alapötletét oltotta egy történelmi, felfedezős, építkezős, terjeszkedős témába. Másrészt ehhez olyan elemeket kölcsönzött, melyek közül minimum egy számomra örök kedvenc: ez a Scythe akcióhely-választása, ahol az egyes akciók idővel még fejleszthetővé is válnak. Mindezt megfejelte pazar ábrákkal, és egy olyan játékmenettel, amely több tucat játékalkalomra tud változatosságot nyújtani, miközben egyáltalán nem nyom agyon komplexnek nem nevezhető, de lehetőségeket bőségesen tartogató szabályrendszerével.
1. Port Royal: Big Box
Teljes cikkünket itt olvashatod el
A közelmúltban olvastam egy frappáns idézetet, miszerint a Big Box kiadás a mauzóleum, ahová a társasjátékok meghalni mennek. Ezzel pedig bizonyos szempontból egyet tudok érteni, mert bár gyűjtőként nincs kielégítőbb annál, mikor egy játékhoz megvan minden fontosabb bővítmény (vagy akár kozmetikai kiegészítő), de ha belegondolok, tényleg nagyon kevés alkalmakkor használom ténylegesen is a rendelkezésre álló kiegészítőket. Ez alól pedig igazából a Port Royal sem kivétel. De nem azért, mert ezek a toldalékok rosszak lennének, ellenkezőleg: egyszerűen csak annyira letisztult, áramvonalas az alapjáték, hogy nem érzem szükségét annak, hogy ezt megbolygassam vagy megbonyolítsam. A Port Royal pedig ilyen: számomra egy örök klasszikus, rendkívül egyszerű, éppen ezért minden körülmények között bevethető bevezető társas, amely végre rendkívül jól is néz ki. Ott a helye minden polcon, legyen szó kezdő, vagy épp veterán játékos gyűjteményéről!
Kedves Olvasónk, reméljük, hogy ha nem is értesz velünk egyet, de esetleg meghoztuk a kedved néhány kimaradt játékhoz, amivel jól szórakozhatsz. Írd meg a saját listád, mondd el, mit miért szerettél idén annyira, vagy csak dobj egy lájkot és olvass minket jövőre is. Sőt, ha gondolod, ajánlj minket másoknak is, hátha meghozzuk a kedvüket a társasjátékokhoz vagy csak egy-egy különleges gyöngyszemhez. Társasjátékokban és egészségben, boldogságban gazdag új esztendőt kívánunk a rovat nevében!
