Tavaly még csak egy lábjegyzet volt a normál év végi összesítőnél, most már külön cikk. A Társalgó az elmúlt két évben rengeteget fejlődött és bővült, terveink pedig továbbra is vannak, így mindenképpen ragaszkodunk ahhoz, hogy ezúttal komolyabban is bemutassuk, 2021-ben mik voltak a kedvenceink. Ehhez nemcsak a hazai piacot vettük szemügyre, de számos külföldi partnerünknek hála a nemzetközi kínálatot is, és bár mindent természetesen mi sem tudtunk kipróbálni, azért ahhoz elég játék landolt nálunk (közel 300, te jó ég!), hogy könnyedén válogassunk közülük. Nézzük is, hogy ki melyikkel szórakozott a legjobban.
bodak kedvencei
Az elmúlt évben szerény személyem is csatlakozott a Társalgó illusztris különítményéhez, és igen rövid idő alatt sikeresen beszippantott ez a világ (is). A reneszánszát már javában élő „műfaj” pedig igazi gyöngyszemeket rejt, és ahogy a „hagyományos” éves toplistánál, úgy itt is csak személyes listát tudtam összeállítani, hiszen ezekre volt igazán rálátásom. Emellett külön kihívás volt az is, hogy 2021-es megjelenésekből válogassak össze ötöt, úgyhogy a lista kicsit meg lett hackelve: a java igazából régebbi megjelenés, mely idehaza idén látott először napvilágot, de van egy második kiadás is, ami évekig nem volt elérhető. Na, de magyarázkodás helyett lássuk, mi tetszett idén a leginkább.
5. Shards of the Jaguar
A Shards of the Jaguar hazai fejlesztés, Nagy Balázs alkotásáról ugyan cikk még nem született, úgyhogy nagyon nem szeretném elspoilerezni a lényeget, de a toplistán való szereplése talán már önmagában is annak számít. Az elsőre talán kuszának tűnő, színes mezőkben bővelkedő játék, és a viszonylag hosszú szabálykönyv egy átlátható, roppant könnyen játszható és tanulható játékot takar, és valójában átgondolt dizájnt rejt. Ami a legjobban tetszett, hogy itt a szerencse fogalma újraértelmeződik: nem kockák vagy kártyák, hanem a magunk és társaink döntései, lépései hoznak „szerencsés” vagy „balszerencsés” helyzeteket. Egyetlen bánatom az, hogy a legjobban négy fővel működik, a kisebb játékosszám némi trükközést igényel, ami elvesz egy kicsit a varázsából.
4. Oriflamme
A hadba hívó narancsvörös zászló alatt valójában rejtett lapokkal, időzítéssel és „duplagondolással” kell riválisainkat letaposnunk és feltörnünk. A direkt konfrontáció élét azonban elveszi a rejtett akciók sora, melyek éppoly gyakran visszafelé is elsülhetnek, mint ahányszor eredeti célpontunk helyett mással babrálnak ki. A rém egyszerű alapokra építkező játékban elég komoly taktikai lehetőségek és mélységek rejlenek, melyben a játékos körtől függően alakulhat ki egy a metajáték. Az időzítés mellett olykor a blöffölésnek is szerep jut, de egy dolog állandó: a hatalmi játszmában a győzelemért kockáztatni kell.
3. A halandó halál
Alapvetően szeretem a kooperatív játékokat, és bár van bennem versenyszellem, inkább csapatjátékosnak tartom magam. Ettől függetlenül a hasonszőrű dungeon crawlereknek mindig egy kis fenntartással állok neki, és nem a szociális vetületük miatt – a játékmenet gyakran ugyanazon lépések és ál-döntések ismételgetésében merül ki. De nem úgy A halandó halálban, ahol a kezdeti könnyed vitorlázás valójában csak a vihar előtti csend, ami az első pár mítosz-kártya kihúzása után igen gyorsan leszaggatott vitorlákkal, egy tájfunnal egybekötött cunami közepén történő hánykolódássá válik a Nagy Öregek Bermuda-háromszögében. Zseniális és kegyetlen, reménytelen és őrült, egy igazi etalon.
2. Nidavellir
A Nidavellir szerelem volt első látásra, magam sem értem vagy tudom, hogy miért, de valamiért úgy éreztem, hogy szólít a licitálós-szettépítős játék. Talán a törpök és az északi mitológia, talán az egyszerű fekete-fehér dizájn az oka, vagy a kocsmajárás (az intézmények nálunk egyből át lettek keresztelve: Táncoló Gobbo; a Vörös Sárkány és a Pajkos Póni lett belőlük), vagy ezek összessége, de nem is kellett benne csalódnom. Sőt, oldalunkon már megjelent a kiegészítőjéről, a Thingvellirről szóló cikk is, melyről extraként csak annyit mondanék, hogy remek adalék a játékhoz. Könnyed, élvezetes, szórakoztató családi társasjáték, zéró üresjárattal, kombinációs lehetőségek egész sorával. Tényleg csak ajánlani tudom.
1. Tyrants of the Underdark
A Dungeons & Dragons világaihoz számos szál köt, a gyűjtögetős kártyajátékok imádott, ám végtelen mély verméből idejekorán kimásztam (helyette másikba estem), a stratégiát és az intrikát egyaránt kedvelem: mindez pedig a Tyrants of the Underdarkban egyesül. A roppant egyszerű lépésekre építkező pakliépítős játék rengeteg kombinációs lehetőséget rejt, melyeket tetszés szerint variálhatunk a paklik párosításával. Mindannyiszor érthetetlen izgalom kerít hatalmába, mikor egy erős lapot sikerül beszereznem, és nincs vesztett helyzet az utolsó emberig vívott harcban, mely az elejétől a végéig szép ívet ír le. Zseniális és egyszerű, minden tekintetben a legjobb pakliépítős játék, amihez eleddig szerencsém volt.
És hogy mit várok 2022-től? A társasjátékos-piac további virágzását, mely a nehézségek ellenére sem valószínű, hogy megtorpan, sőt legrosszabb esetben is maximum lassul picit. Továbbá várom a tavaly-tavalyelőtt Kickstarteren elindult, általam is megtámogatott projektek beérkezését (melyeket természetesen meg- és lehetőség szerint be is mutatunk majd nektek); valamint az új, ellenállhatatlan projektek indulását. Emellett a kívánságlistámon egyre halmozódó játékok közül jó párat be is kell pótolnom, mert ilyen-olyan okok miatt egyelőre több nagyszerű társasról is lemaradtam. No és persze az idei bejelentések és előzetesek alapján saját, a rovattól független, mégis hozzá lazán kapcsolódó wargame-mániám tovább gyűrűzése is elkerülhetetlennek látszik, csak győzzem festeni a műanyagot…
Böjti kedvencei
2021 nem az az esztendő volt, amikor a társasjáték-piac hanyatlott, ez egyértelmű, ahogy ránézek az év megjelenéseire. Sőt, annyira a csúcson járt az ipar, hogy egész egyszerűen lehetetlen volt mindent kipróbálni, ami érdekelt. Esélyem sem volt még például a Hippokratészra, hiába áll a polcon, de ugyanígy nem volt még idő és energia olyanokra, mint az Ankh, a Kemet, a Praga Caput Regni vagy a Tainted Grail, miközben ott áll a polcon a Destinies, a teljes Final Girl-pledge vagy éppen az Arch Ravels is. És a listát a végtelenségig lehetne bővíteni. Eredetileg úgy terveztem, hogy külföldről is válogatok, beteszek valami jó kis kockás társast is, mint pl. a Dice Miner vagy a Railroad Ink, de végül arra jutottam, hogy a magyar megjelenések között is bőven volt annyi kincs, amiből egy ötös listát össze lehet állítani.
5. Calico
Nem tehetek róla, gyengéim a cicák és az absztrakt stratégiák, ha pedig a kettő keverve van, az maga a Kánaán. A Calico alapja baromi egyszerű, avagy elveszel, leraksz, építesz, de utóbbira számos mód és lehetőség áll rendelkezésre, amitől egy-egy kiélezett meccs egészen agyégetős élménnyé tud válni. Nem az a kőkemény stratégia, nem is kifejezetten konfrontatív, hiába lehet a másikkal kiszúrni, de bőven van benne anyag, és az első ránézésre egyszerű külső mögött egy nagyon jól összerakott mechanika és remekül kiépített dizájnvilág bújik meg. És ez még csak a lista utolsó résztvevője, ami kiválóan jelzi, mennyire erős évünk volt.
4. Zöldellő mezők
Bár volt, aki hadjáratot indított a cím miatt, szerintem az is rendben van, miközben a mögé állított társas is nagyszerű darab. Ahogy a cicákat, úgy a természetet is szeretem, és a leánykori nevén Meadow címen is ismert remekmű maximálisan épít a külvilágra és annak csodáira. Eleve, már a központi játéktábla fantasztikus a térképpel, amire a behúzható kártyák kerülnek, de a játék minden eleméről süt a szeretet és hogy foglalkoztak vele. Kis kártyatartók, pihenőhely, személyes ereklyék, amik a megfelelő helyekhez illenek, amiket viszont az ösvények lefektetésével szerezhetünk meg – mindehhez pedig ikonok szükségesek, amiket az állat- és növényvilágot bemutató kártyák tartalmaznak. Nagyszerű motor futtatja a társast, a látványvilága pedig pazar. Lehet, nem mindenkinek való, de nekem abszolút.
3. Cascadia vadvilága
Mint említettem, szeretem a természetet, azt pedig pláne, ha a megszokott elemek és mechanikák helyett valami újat is kapok. A Cascadia, bár nem teljesen úttörő a műfajban, azért nem is a tipikus összetevőkkel hódít, ehelyett bevet halat, medvét, ragadozó madarat, szarvast és rókát is, hogy velük népesítse be a természetes élőhelyeket, ami végül a számos eltérő pontozással teljesedik ki. És bár az utolsó pillanatokban érkezett meg, sikeresen bevette magát a saját toplistám középső helyére. Lehet, hogy a Praga vagy a Hippokratész vagy valamelyik, a polcon várakozó másik játék után megváltozna a véleményem, de jelenleg a Cascadia vadvilága biztos befutó és kimondottan ajánlott darab, amiről majd a hétvégén olvashattok bővebben.
2. Nova Luna
Még egy absztrakt stratégia, ráadásul az újrahasznosítás mesterétől, Rosenbergtől, aki ezúttal viszont hagyta a poliominókat, és különleges, színekkel teli lapkákat vetett be, amikkel a jövőt alakítjuk. Maga a rendszer részben a Patchworkből (is) vesz, éppen ezért ismerős lehet, ám a négy irányban terjeszkedő és kapcsolódó lapokkal olyan választási és építési lehetőséget biztosít, ami nagyszerűen működik, még annak ellenére is, hogy igen sok múlik a szerencsén, pláne, ha kettőnél többen vágunk bele a Holdkerék lecsupaszításának és saját játékterületünk felépítésének. Különleges és nagyon mutatós asztalkép, hangulatos stratégiázás és építkezés, mindez pedig egyetlen kisebb dobozban. Kifejezetten szeretem.
1. Kifürkészhetetlen
Ahogy a lovecrafti témát is (nem véletlen, hogy A halandó halál is majdnem felkerült a listára, ám ennek végül a Cascadia vadvilága vette át a helyét), a Fantasy Flight Games és a Delta Vision pedig bizonyította, hogy a Battlestar Galactica nem véletlenül lett sokak kedvence. A korábbi változatot átalakító, sötétebb vizekre sodró őrület ugyanis kiemelkedően jó fél-kooperatív darab, ami bár a mechanikáját tekintve nem túl összetett, bőven van benne annyi kihívás és lehetőség, hogy időnként alaposan elgondolkodtassa az embert. Nehézsége pedig áruló(k) nélkül is kellően izzasztó, azokkal együtt már-már emberfeletti kihívást biztosít, de talán pont ez az egyik szépsége… már tematikája, számos szívatós kártyája és egyben eseménye, valamint szörnyei és dizájnelemei mellett. Biztos, hogy még sokszor fog előkerülni a többrésztvevős játékos estéken.
És hogy mit várok a jövőtől? Rengeteg mindent. Például, hogy kibonthassam végre a Final Girl-csomagom, és beleugorjak az egyszemélyes horror-élménybe. Na, azt már nagyon. Vagy hogy megérkezzen a többi pledge-em (pl. Wolfenstein és Marvel United kiegészítői). Aztán ott van még a Marvel Zombies (Zombicide) kampánya, számos egyéb KS-szökevény, na és persze a hazai és külföldi kiadók normál kiadványai, amikre szerintem jövőre sem lesz elég időm, időnk. De nem baj, mert akkor szép az élet, ha zajlik, és a társasjátékos világ, úgy tűnik, hogy bizony 2022-ben sem fog pihenni.
wilson kedvencei
Sajnos 2021 a társasjátékok szempontjából nem úgy alakult, ahogy a korábbi évek: szeptembertől a temérdek munka és egyéb elkötelezettségek okán csak kétfős játékalkalmakra volt lehetőség a hétvégéken, és az online játék is kikopott. Szerencsére a játékok száma nem csökkent, de az biztos, hogy az emlékezetes élményeké és a maradandó játékoké drasztikusan. Nem mondanám, hogy nehéz volt az öt kedvencet összeszedni, sőt igazából még bőven el tudtam volna számolni tízig is, de sajnos sok olyan megjelenés csúszott, amit nagyon vártam. Az év utolsó hetére azonban sikerült 3 nagy játékalkalmat is beszervezni, így hozzávetőlegesen 181 játékalkalommal, 75 játszott játékkal zárom 2021-et – remélem minimum ennyi vár jövőre is, ha nem több!
5. MY CITY
Hivatalosan talán 2020 végén jelent meg a magyar változat, tesztünk azonban csak 2021 februárjában készült el, és a társasjáték-statisztika applikációm folyton emlékeztet arra, hogy ezzel játszottam a legtöbbet valaha. Nem meglepő: egy-egy meccs nem tart tovább 10-15 percnél, halálosan egyszerű játékmenete és játékidejének párosa pedig folyamatosan arra késztet, hogy azonnal új játékba kezdjek. Azóta már minimum két emberrel sikerült megvetetni: jelenleg szerintem ez az egyik legjobb belépő szintű társas, amit bátran ajánlok mindenkinek, ráadásul legacy-játéknak sem utolsó.
4. SHASN
A lehető legtávolabb állnak tőlem a közösségi elemekre – úgymint beszélgetés – kihegyezett játékok, a SHASN mégis teljesen levett a lábamról. A választási harcról szóló, indiai gyökerű társas remekül kombinálja a közösségi interakciót a stratégiázással, területfoglalással és az aktuálpolitikai témákkal, ráadásul mindezt olyan tálalással teszi, ami már-már felfoghatatlanul extravagáns, főleg azért az árért, amit kérnek érte. Rajongásom odáig terjedt, hogy az első játékalkalmak után elkészítettem egy magyar pakli felét – ha lenne időm, be is fejezném, hiszen a hazai politikai élet tökéletes alapanyag egy SHASN-kiegészítőhöz!
3. VÍZ ALATTI VÁROSOK
Az év talán legjobb hazai bejelentése az volt, amikor a Gémklub elkezdte lokalizálni Vladimír Suchý játékait: a zseniális játéktervező két címe is megjelent idén a gondozásukban, és bennem egyértelműen a Víz alatti városok hagyta a legnagyobb nyomot. A sokak által a Mars terraformálásához hasonlított stratégia egészen fantasztikus módon találta meg az egyensúlyt a teljes tervezhetőség és a nem mindig kiszámítható helyzetekre való reagálás között. Habár a téma és a játékmenet közti kapocs meglehetősen gyenge, minden más téren egészen briliáns, kihagyhatatlan játék.
2. HADRIANUS FALA
Egészen rémisztő volt az első találkozás a Hadrianus Falával: a súlyos dobozból előkerülő hatalmas papírtömbök annyira sok kitölthető mezőt tartalmaznak, mint sok más hasonszőrű játék együttvéve, de szerencsére már a legelső játék alatt kikristályosodott, hogy mit is kell tenni és hogyan. A Római birodalomban játszódó játékok alapból előnnyel indulnak nálam, de a Rome & Roll óta vártam egy olyan roll-and-write játékra, amely legalább annyira összetett és mély. Megkaptam: a Hadrianus Fala számomra jelenleg a műfaj csúcsa, amit bármikor örömmel veszek elő!
1. DUZZASZTÓMŰ
Komoly önmegtartóztatás kellett ahhoz, hogy ne vegyem meg a Duzzasztómű angol változatát, de ebben legfőképp az jelentett nagy segítséget, hogy problémás volt az első Kickstarter-es változat, utólag pedig nem volt annyira könnyű beszerezni, így bőven megérte egy csiszoltabb retail kiadásban reménykedni. Az pedig egyenesen az év legjobb híre lett, amikor a Delta Vision bejelentette, hogy magyarul is megjelenteti. Minden megvan benne, amit egy társasban keresek: komplexitás, analízis-paralízis, egyedi téma és egyfajta grandiózusság. A BGG-s nehézségi szint ellenére sokkal könnyebben emészthető, mint azt gondoltam volna (de azért így sem egy sétagalopp), és csak reménykedni tudok benne, hogy lesz elég időm arra, hogy ne csak kiismerjem, de kívánjam is a kiegészítőjét. Bemutató hamarosan!
MIT HOZ A JÖVŐ?
Sajnos úgy alakult, hogy az ősz általam legjobban várt játékai szinte mind 2022-re csúsztak a hazai kínálatban: tűkön ülve várom a Dune: Imperium, A Mars terraformálása: Árész expedíció megjelenését, ahogy az Imperium: Classics és az Arnak elveszett romjai kiegészítő is piros betűvel szerepel a naptáramban, a Brazil Imperialról, a Messina 1347-ről nem is beszélve. Az elkövetkezendő év sokkal erősebbnek tűnik mind a hazai, mind a külföldi megjelenések terén, így már csak helyre, pénzre, és persze időre van szükség…
Kedves Olvasónk, reméljük, hogy ha nem is értesz velünk egyet, de esetleg meghoztuk a kedved néhány kimaradt játékhoz, amivel majd jól szórakozhatsz. Írd meg a saját listád, mondd el, mit miért szerettél idén annyira, vagy csak dobj egy lájkot és olvass minket jövőre is! Sőt, ha gondolod, ajánlj minket másoknak is, hátha meghozzuk a kedvüket a társasjátékokhoz vagy csak egy-egy különleges gyöngyszemhez. Társasjátékokban és egészségben, boldogságban gazdag új esztendőt kívánunk a rovat nevében!
