Az elmúlt három évtizedben az Nvidia a világ egyik legnagyobb multinacionális vállalatává nőtte ki magát, és nem csupán a számítógépes hardverek piacán vált meghatározóvá, de az autóipartól kezdve a katonai hardverekig szinte mindenhol jelen van. Mindez különösen nagy teljesítmény annak fényében, hogy egy olyan fabless cégről beszélünk (a fabrication és less szavakból származó rövidítés, azt jelenti: gyártás nélküli), amely chipeket tervez, szoftvereket fejleszt, de magát a gyártást az úgynevezett félvezető-öntödékbe szervezi ki. És hogy miként jutott el a 40 000 dolláros kezdőtőkétől a jelenlegi, 500-600 milliárd dollárra becsült üzletig? Nos, ennek járunk utána az alant olvasható sorokban.
Az Nvidia fejeseinek félévente van egy úgynevezett offsite meetingje, melynek keretében az irodán kívül, kötetlenül beszélgethetnek, például, a távlati célokról vagy a vállalati problémákról. Az egyik ilyen találkozón merült fel anno, hogy kellene csinálni valami őrültséget, ha a részvényeik értéke eléri a 100 dollárt. Volt, aki Mohawk frizurát javasolt, más a mellbimbópiercing mellett tette le a voksát, végül egy tetoválásban egyeztek meg. Ezt a történetet egyébként az egyik alapítótag, Huang Zsen-hszün mesélte el, egy a Fortune magazinnak adott interjúban, hozzátéve, hogy miközben felvarrták az Nvidia logót a bőrére, a jelenlevő családtagoknak kellett csitítani, mert úgy sírt, mint egy kisgyerek. Azóta már 250 dolláron állnak a részvények, és ha fel is került az a bizonyos piercing, gyanítom, csak altatásban vállalta be.
Az egyébként tajvani születésű amerikai üzletember meglehetősen hosszú utat járt be, amíg elérkezett odáig, hogy a világ 11. legértékesebb cégének az elnök vezérigazgatója legyen. Az Oregonon és a Stanfordon megszerzett villamosmérnöki diplomája után megfordult például az AMD-nél is, mint mikroprocesszor-tervező, az Nvidia alapításának idején pedig épp az LSI Logic igazgatói posztját töltötte be. 1993. április 5-én (ez az Nvidia alapításának hivatalos dátuma) Huang egy, a házához közeli Denny’s étteremben találkozott két barátjával, Chris Malachowskyval és Curtis Priemmel, az összeröffenés során pedig arról beszélgettek, hogy a számítástechnika következő nagy kihívása a grafikus gyorsítóké lesz. Mindhárman úgy vélték, hogy a videójátékok térhódítására reagálni kell, hisz a nagy tömegben értékesített szoftverekhez szükséges számítási kapacitás folyamatosan nő, éppen ezért nagy lehetőségek vannak az egyre nagyobb iramban bővülő hardverpiacban. Chris és Curtis egyébként akkoriban vezető mérnökként dolgozott a Sun Microsystemsnél, így mindhárman feladták az állásukat, és mindössze 40 000 dollárnyi kezdőtőkével vágtak bele a nagy kalandba.
Az első, irodának mondható telephelyük a kaliforniai Sunnyvale-ben volt, rögtön a főút mellett. A visszaemlékezések szerint meglehetősen helyszűkében voltak (az ebédszünetet például egy pingpongasztalon ejtették meg), a WC-n pedig osztozniuk kellett egy másik céggel. Az idillt a szomszédos Wells Fargo (bank franchise) tette ”teljessé”, amelyet rendszeresen kiraboltak. Ilyen körülmények között született meg a cég első terméke, az NV1, amely egy hangchippel és joystick porttal is rendelkező 2D/3D multimédia kártya volt. Főleg Sega Saturn átiratok futtatásához használták, és igazából elég rosszul fogyott, viszont két fontos dolog is történt akkoriban. Az egyik, hogy végre kitalálták az Nvidia nevet – az addigi termékeiket ugyanis csak NV, azaz ”next version” (következő verzió) néven emlegették, ezt házasították össze az első értelmes kifejezéssel, a latin invidia-val (elégedetlenség, irigység). A másik esemény az volt, hogy egy befektetési csoport, a Sequoia Capital nem kevesebb mint 20 millió dollárral szállt be az üzletbe. A cég a tőkeinjekciónak köszönhetően rohamosan fejlődött, végül a RIVA TNT videokártyával (a RIVA a Real-time Interactive Video and Animation accelerator rövidítése) sikerült megvetne a lábát a piacon, amit egyébként akkoriban a 3dfx cég Voodoo zsugái uraltak.
A következő nagyobb lépcsőfok a GeForce 256, és egyben a GeForce termékvonal megjelenése volt, 1999-ben. A GeForce 256-ot tekintik egyébként a világ első igazi GPU-jának (Graphics Processing Unit), amely egyetlen chipben, egy újfajta processzorban egyesítette a grafikai feldolgozással kapcsolatos feladatokat. Utóbbi alatt azt értjük, hogy az addig hagyományosan a CPU-ra testált transzformációs, világítási számításokat is átvette a VGA központi egysége. Az Nvidia erre a célra egy külön engine-t is épített T&L (Transform and Lighting) néven, kvázi ez volt a belépő az olyan tervezőprogramok világába, mint CAD, méghozzá egy másik termékvonal, a Quatro elindításával.
A GeForce sikerének és a tőzsdei bevezetésnek köszönhetően a cég hamar komoly hírnévre tett szert, így nem meglepő módon a Microsoft is ezidőtájt kereste meg a csapatot azzal, hogy segítséget kérjen az első Xbox grafikai chipjének megalkotásához és gyártásához. Huang könyörtelensége és jó üzleti érzéke itt is megmutatkozott, hiszen 55 dolláros árat harcolt ki chipenként, miközben az Intel a Pentium 3 processzoraiért csupán 30-at kapott Billéktől. Elkezdett tehát dőlni a pénz, aminek köszönhetően az Nvidia a 2000-es évek elején felvásárolta és magába olvasztotta a konkurenciát (körülbelül féltucat komolyabb céget), kezdve a legendás 3dfx-szel, amely az egész 3D grafikai gyorsítós őrületnek az elindítója volt. Időközben a konzolpiacon is csináltak egy hátraarcot, és beálltak a Microsoft legfőbb riválisa, a Sony mögé, ők készítették ugyanis a PlayStation 3 grafikus chipjét. 2008 februárjában aztán megkaparintották az Aegist, így egy újabb, mérföldkőnek számító technológia, a PhysX (fizikai szimuláció) is bekerült az Nvidia ékkövei közé.
Szintén 2008-ban vették célba a mobilpiacot, az első komolyabb sikert pedig a Tegra 3-mal érték el – egyébként ez volt az első olyan négymagos mobil rendszerchip, ami kereskedelmi forgalomba került (az LG Optimus 4X HD-vel jelent meg). 2013-ban mutatták be a Shieldet, vagyis a cég első kézikonzolját, miközben a mobilchipek, valamint a személyi számítógépek terén is évről évre egyre fejlettebb architektúrákat tettek le az asztalra. A hagyományos hardverek mellett a szuperszámítógépek piacán is szép eredményeket értek el, továbbá idejekorán bekapcsolódtak a gépi tanulás és gépi intelligencia kutatásba, ami végül kifizetődőnek bizonyult. 2015-ben, Nvidia Drive néven jelent meg az első komolyabb autóipari innovációjuk – ez volt a cég önvezető és vezetéstámogató rendszere, a programhoz két évvel később a Toyota is csatlakozott. A felsoroltak mellett szoros együttműködési szálak vezetnek még olyan techóriásokhoz, mint a Google, az Apple vagy az Intel, és természetesen a hajdani kis kopott iroda is a múlté, hisz a cégnek jelenleg 26 000 alkalmazottja van, valamint egy pompás főhadiszállása a Szilícium-völgyben.
Ami a céges filozófiát illeti, Huang úgy tartja, hogy a vállalaton belül mindig az aktuális project az igazi főnök – ettől persze még bolygó hollandiként járja be az irodaépületet, és e-mailek tömkelegével árasztja el a beosztottjait. Természetesen náluk sincs kolbászból a kerítés, a cég életútját ugyanis bőven pöttyözték kisebb-nagyobb balhék: vádolták már meg a vezető alkalmazottakat bennfentes kereskedelemmel, a tőzsdefelügyelet is vizsgálódott párszor, és az is előfordult, hogy a kelleténél kicsit tágabban értelmezték a trösztellenes szabályokat. 2008-ban például meglehetős komoly ügy kerekedett abból, hogy nagy mennyiségű hibás chip került neves gyártók készre szerelt gépeibe. 2016-ban pedig a fogyasztók megtévesztése miatt indult per a GTX 970 videokártya kapcsán, amelyet, bár 4GB memóriával reklámoztak, 3,5GB memóriahasználat felett annyira belassult, hogy lényegében használhatatlanná vált. Legutóbb épp azzal kerültek a hírekbe, hogy az ARM-ot, vagyis a mobilpiac egyik legfontosabb szereplőjét próbálták meg bekebelezni egy cirka 40 milliárd dolláros gigaüzlet keretében – ezt azonban nem igazán nézték jó szemmel a hatóságok, mivel az ARM-on keresztül az Nvidia komolyan befolyásolhatta volna a piacot.
A videokártya mindenesetre még mindig jó üzlet, sőt úgy tűnik, hogy csak egyre jobb lesz, hisz a cég bevételei tavaly 16 milliárdról 26 milliárd dollárra növekedtek, a befolyt pénz 90%-a pedig a GPU-k eladásából származott – ahogy a maradék összeg nagyobbik felét is a chipgyártás (Tegra) adta. A szokásos szülinapos köszöntőt végül annyival egészíteném ki, hogy a jó egészség mellett mindenkinek alacsony árakat kívánok!
