A Novotrade International neve mára már a múlt ködébe vész, de a régi motorosoknak minden bizonnyal ismerős a csapat, mely Budapesti székhellyel rendelkezett, és számos hazai fejlesztővel bírt. Az eleinte Novotrade Rt. (mely elektronikai importtól a nyomdatevékenységig igen széles tevékenységi kört fedett le) holdingjának részeként működő szoftverfejlesztéssel foglalkozó iroda 1989-ben a menedzsment kezébe került, kivált, és kizárólagosan ezt a tevékenységet űző leányvállalattá lényegült. Ezzel egyidőben nyitottak egy irodát Palo Altóban is, mely későbbi székhelyül szolgált, mikor 1996-ban a Sega csoport lett a tulajdonosa – ekkor át is keresztelték, és egészen 2006-ig Appaloosa Interactive néven folytatta működését. Egykori anyavállalata sem húzta sokkal tovább, de ez már egy másik történet – mely az 1992-ben Ecco the Dolphin címen megjelent, kult-klasszikus játék szempontjából már lényegtelen.
Hőskori történet
A játék története változatos tájakon kísér végig: delfinünk vígan ugrándozik az óceánban, mikor egyszer csak szó szerint kiszippantják alóla az öböl vizét, teljes rokonságával együtt. A rejtélyes eset kinyomozása során először az Antarktiszra, majd a tengerek mélyén át Atlantisz elveszett városába vezet utunk. Később még az űrben is megfordulunk egy röpke időutazás után, ahogy az elkövető idegen civilizáció, a Vortex nyomába eredünk. Az Ecco the Dolphin kulcsfontosságú elemeiként a delfinek éneke, azaz az echolokáció – részben innen a játék főhősének neve is, aki egy ponton még Botticelli is volt –, és emlős lévén a rendszeres levegővétel szükségessége szolgálnak. Előbbi a pálya feltérképezésében és a környezetünkkel való interakcióban (kulcsok szerzése, ajtók nyitása, társalgás más lényekkel) játszik fontos szerepet, utóbbi pedig egy extra akadály, mellyel a hosszabb merülést kívánó szakaszokon odafigyelve kell bánnunk.
A fejlesztés során komoly inspirációul szolgáltak John C. Lilly, író, tudós, drogfüggő kísérletei és könyvei. A tudós az 1960-as években, a NASA megbízásából próbálta a delfineket beszélni tanítani; majd később fejfájására kezdett ketamint szedni, ami odáig fajult, hogy érzékmegvonásos tartályban, intravénásan adagolta magának a szert és hallucinációit lejegyezte. Az egyik ilyen disszociatív epizódjában lépett vele kapcsolatba a delfin főhősünkkel névrokon ECCO, azaz az Earth Coincidence Control Office – írásainak pedig lelkes olvasója volt Ed Annunziata, a cég olasz dizájnere, aki nagy kanállal merített Lilly munkásságából, így nehéz nem látni az összefüggéseket. A droglátomásokon túl a Pink Floyd zenéinek hangulata vált inspirációvá, mind zenei, mind képi világát tekintve, olyannyira, hogy több közvetlen utalást is találhatunk. A játék legnehezebb pályája, a Welcome to the Machine, egy dal címe a Pink Floyd 1975-ös, „Wish You Were Here” albumán. A folytatás Ecco: The Tides of Time ugyanígy tett, itt a New Machine pálya az 1987-es megjelenésű „A Momentary Lapse of Reason” albumról kapta nevét.
A Novotrade International talán legszélesebb körben ismert és elismert alkotása először kizárólag Sega Megadrive-on jelent meg, de mára szerencsére már számos másik platformon is elérhetővé vált (Nintendo Switch, Steam, iOS, XBLA), így a nosztalgiázni vágyóknak nem kell csak az emlékeikre, vagy egy már oldtimernek számító konzolra hagyatkoznia. A játék fejlesztésében túlnyomórészt (de nem csak) magyarok vettek részt – a fentebb is említett Ed Annunziata volt a projekt arca, egyik producere és egyik dizájnere –, köztük többek közt Szenttornyai Lászlóval, akit a Vakondok 4 dokumentumfilmjében (ami ha kimaradt volna, kötelező pótolni) is megszólaltatnak erről a korszakról.
A delfinkaland sikere után természetesen nem maradhatott el a folytatás sem. Az Ecco the Dolphin: Tides of Time nem kisebb kritikai elismerései után kicsit furcsa fordulatot vett a sorozat, és az Ecco Jr.-ral az „edutainment” (oktató-szórakoztató) irányba fordult, mely szakított a hagyományosan nehéz, kihívásokkal teli játékmenettel. Ezután Ecco alámerült, és csak az ezredforduló előtt, 2000-ben tért vissza, immár Sega Dreamcasten, az Ecco the Dolphin: Defender of Time-ban, melyet a sorozat egyfajta rebootjaként dobtak piacra. Ám a játék kritikai szempontból hiába volt sikeres, a Dreamcast „halálával” sorsa megpecsételődött – ugyan két évvel később egy átirat még tiszteletét tette PlayStation 2-n is, itt már csak lagymatag fogadtatásban részesült. A szép kezdetek és dinamikus növekedés után a stúdió történetének dicstelen végét mintegy 150 projekt sikeres fejlesztése után a Jaws Unleashed jelzi.
