Ha azt mondom, hogy Raven Software, az első, ami valószínűleg beugrik, az a Soldier of Fortune. Pedig az 1990-ben alakult amerikai stúdió számos remek játékot lepakolt az asztalra, amikor pedig John Romero felfedezte magának őket (ekkor még mindössze csak három főből állt az egész bagázs), egyből megnyílt az út az id Software belső körei felé. 1997-ben a videójátékok egyre szélesebb körben váltak népszerűvé, és olyanokat is maguk elé csábítottak, akiknek korábban még a Paintben való rajzolgatás is unalmas volt. Viszont a HeXen 2-vel való nosztalgiázáshoz előbb meg kell ismerkedned a Serpent Riders (Kígyólovasok) szériával. Indult ez a fantasztikus Heretic-kel, amely nagyon sokban emlékeztetett a Doom-ra, ám sokkal brutálisabb, véresebb és erőszakosabb hangulata miatt képes volt megállni a saját lábán. Aztán jött a HeXen: Beyond Heretic, ami már el mert rugaszkodni az FPS alapvetésektől, de talán pont emiatt lett kevésbé népszerű, mint Doom-klón társai. Ennek ellenére a folytatás mégis elkészült hozzá (eredetileg Hecatomb lett volna a címe, de Romero 1996-os távozása után ezt megváltoztatták), ami eltűnt ugyan a Quake árnyékában, azonban sokan a mai napig igazi klasszikusként tekintenek rá – ez volt a HeXen 2.
(Mike Gummelt játékdizájner nagyban tesztel)
Pokoli túra a világ körül
Elődjéhez hasonlóan a HeXen 2-ben is visszatért a kasztok kiválasztásának lehetősége, méghozzá rögtön a játék elején. Itt a Paladin, a Crusader, a Necromancer és az Assassin közül választhattál (ezekből az első három tulajdonképpen az első rész átalakított verziói), de a Portal of Praevus bővítménnyel egy további lehetőség, a Demoness is bekerült. Ez a rész végig Thyrion világára összpontosított, a harmadik és egyben utolsó Kígyólovas, Eidolon otthonára. Ezúttal ő idézte meg az Apokalipszis Négy Lovasát, emiatt velük kellett megküzdeni. Mindegyik Lovas egy-egy adott régióban tengette unalmasnak semmiképp sem nevezhető napjait, így változatos helyszínekre lehetett ellátogatni a végigjátszás alatt. A HeXen 2 egy tipikus középkori, dark-fantasy (és leginkább Európára emlékeztető) környezetben kezdődik, majd ezt követi egy azték (vagy mezoamerikai) régió, egy ókori egyiptomi terület, végül pedig egy római/ógörög szintérre emlékeztető helyszín. A többség egyetért abban, hogy a HeXen 2 csúcsa egyértelműen az egyiptomi piramisos setting: itt a hieroglifákkal és a remekül megrajzolt textúrákkal nagyon eltalálták a hangulatot, amihez az átdolgozott Quake-motor tökéletesen asszisztált.
A már említett Portal of Praevus bővítményben egy Praevus nevű gonosz varázsló megpróbálja feltámasztani a Kígyólovasokat. Ezek a bónuszként bekerült (és sokkal átláthatóbb) szintek egy tibeti témájú területen játszódtak, ami egész hangulatosra sikeredett. A sztori igazából nem egy nagy eresztés, klisékből táplálkozik, de érdemes megjegyezni, hogy a ’90-es évek végét írjuk – itt még senki nem várt el Rockstar minőségű történetvezetést. Az egyjátékos kampány tehát ujjgyakorlatnak simán elment, de természetesen, mint sok más FPS-t akkoriban, ezt is a multi adta el. Legfőképp a Deathmatch, amit színesített, hogy lehetett eltérő karakterosztályokat választani. A Deathmatch mellett később (1998-ban) megjelent egy másik online játékmód is, a Siege. A Quake-hez kifejlesztett Capture the Flagtől eltérően a Siege az ellenfél várának lerohanására és elfoglalására összpontosított, és piszkosul élvezetes volt. Manapság persze már alig játszik vele valaki, így, hacsak nincs egy csapatnyi haverod, akiket érdekel… nos, akkor kissé nehézkes lesz elég embert találni ahhoz, hogy élvezd ezt a tartalmat. Ha mégis ki akarod próbálni magad az online harcokban, akkor jobb, ha az eredeti játék mellett a küldetéscsomag is telepítve van – a teljes élményt csak így kaphatod meg.
Tyrion, de nem Lannister
A HeXen 2 fenn van Steamen és GOG-on is (potom pénzért), sőt különféle kollekciókban is meg lehet venni a Heretic-kel, és az első résszel együtt, de a mai korhoz igazított élményért érdemes a Hammer of Thyrion kiadásra rákeresni. A játék ugyanis számos modot, és a 2000 óta elérhető nyílt forráskód révén néhány portot is kapott, ebben pedig elérhetők a nagyobb felbontás beállítása mellett a spécibb, látványosabb grafikai effektek. Mindezt úgy, hogy nem változtat magának a játéknak az eredeti narratíváján és mechanikáin, bónuszként pedig tartalmazza a Mission Pack, a Portal of Praevus és a Siege kiegészítők támogatását, úgyhogy mi csak ajánlani tudjuk!
A HeXen 2 egy nagyon érdekes játék lett. Tapasztalati pontokat is lehet gyűjteni benne, ami egyfajta RPG mellékízt ad neki, és a dark-fantasy körítés miatt az egész olyasmi, mint egy FPS-be oltott Dungeons and Dragons, amit egyébként a Raven már a Heretic idején is össze akart hozni, de kellett még hozzá két játék, hogy az egész tényleg kiforrjon. A helyzet az, hogy ez egyszerre jelentett áldást és átkot a szavatosságnak. Egy réteg épp emiatt zárta igazán a szívébe, míg mások szerint az RPG-elemek megtörik a folyamatosan pörgő akciót, és hiába a több világ, meg a változatos kasztok, inkább hagyták és elmentek darálni a Quake-be. Az előző rész "aktiválj egy kapcsolót az egyik területen, hogy kinyiss egy ajtót egy másik területen" mechanikája itt is visszaköszönt, csak épp sokkal bonyolultabb formában. Konkrét rejtvényeket kellett megoldani, szimbólumokat keresni, portálokat nyitni, és így tovább – ezekhez pedig semmiféle segítséget nem kaptál.
A 3D Realms 2020 szeptemberében jelentette be a Graven-t, a HeXen 2 szellemi utódját, amely 2021-ben jelent meg, de az értékelései meglehetősen vegyesek. Sokkal jobban jársz, ha megveszed, mondjuk, egy kollekcióban, pár ezer forintért a teljes Heretic-HeXen-HeXen 2 trilógiát, hiszen ez a hármas továbbra is fontos darabja a videójáték-történelemnek, és fontos lépésként szolgáltak az akció-RPG-k és a dark fantasy lövöldék fejlődésében.
Nem is tudok hirtelen hasonló játékot említeni ebben a műfajban.