A revitalizált Jurassic-franchise-nál jobban talán semmi sem bizonyítja, hogy a dínók továbbra is népszerűek. A Jurassic World Evolution két epizódját is szerették a játékosok (és jobbára a kritikusok is), a Turok ugyanakkor hosszú ideje parlagon hever. A Nightdive Studios 2017-es remaster kiadása az első két részből, valamint a 2019-es, rossz értelemben véve paradigmaváltó Turok: Escape from Lost Valley ugyan jelezte, hogy a széria még létezik, de egy tényleges folytatás, esetleg reboot továbbra is várat magára.
Pedig a népszerű franchise eredete régre nyúlik vissza, régebbre, mint azt sokan gondolnák. Nem az 1997-es, mára kultikussá vált Dinosaur Hunter volt ugyanis az első ezen a néven, ahhoz még régebbre, egészen pontosan 1954-re kell állítanunk a képzeletbeli időgépünket. Ekkor jelent meg ugyanis a Dell Comics gondozásában a Turok: Son of Stone nevű képregény, melynek középpontjában Turok, és öccse, Andar áll, akik egy dinoszauruszokkal teli rejtélyes völgyben ragadtak. A sorozat a ’80-as évekig futott különböző kiadók által, hogy aztán a Valiant Comics 1992-ben egy olyan verzióval álljon elő, amely már közelebb áll a rajongók által jól ismert világhoz. A völgyet felváltotta a Lost Lands, ahol egy kozmikus anomália miatt az idő csigalassúsággal csordogál, így az ott található állapotok évmilliókig változatlanok maradhatnak. Ez a koncepció lényegében kikövezte az utat a Turok univerzumának kiteljesedéséhez. A végső változtatásokat ezen az univerzumon pedig az Acclaim Comics végezte: a Turok immáron nem egy név, hanem egy titulus volt, az azt hordozó dolga pedig a világok közötti határok védelme, különös tekintettel a Lost Lands-re, ami lényegében egy kozmikus lerakata a különböző időkből és világokból származó lényeknek.
Ez a világ szinte ordított egy videójátékos feldolgozásért, és az ebben rejlő potenciált hamar fel is ismerték. Az Acclaim Entertainment nevű kiadó 1995-ben, cirka ötmillió dollárért megszerezte az Iguana Entertainment fejlesztőcéget, 1994 augusztusában pedig be is jelentették a Turok-videójátékot, méghozzá exkluzív címként, Nintendo 64-re. A játék tényleges fejlesztése 1996-ban kezdődött, és bár adaptációnak szánták, a képregényekkel ellentétben a csapat inkább egy akció-orientált címet akart, eredtileg TPS-ként, de végül a belső nézet mellett döntöttek. A projekt-menedzser, David Dientspier szerint ugyanis ez a perspektíva mutatta meg igazán a Nintendo 64 erejét. Ami a kor hardvereihez képest tényleg kimagasló volt, így az Iguana képes volt csodásan kinéző fény- és részecskeeffekteket kreálni a játékhoz, ugyanakkor a nyolc megabájtos kazetta okozott némi problémát, aminek okán mindent tömöríteni kellett, a zene minőségét pedig jócskán lejjebb tekerték, hogy elférjen a játék.
A történet főszereplője egy Tal’Set nevű harcos, akinek az ügyeletes főgonosz szerepét magára öltő Campaignert kell megállítania abban, hogy rátegye kezét a Chronoscepter nevű nagyhatalmú eszközre, melynek segítségével képes lenne rászabadítani a Lost Land válogatott rémségeit az univerzum többi részére. Az 1996. október 30-ra tervezett megjelenési dátumot először minőségbeli okok miatt novemberre tolták, ebből lett végül egy 1997. március 4-ei debütálás (amit a kiadó szellemesen Turok Tuesday-nek nevezett el), az extra fejlesztési idő pedig megtette hatását: a Turok: Dinosaur Hunter remek kritikai és felhasználói fogadtatásban részesült, és egyben megmentette az akkoriban pénzügyi gondokkal küzdő Acclaim Entertainmentet is.
Nagy bizalmat fektetett az Acclaim a játékba, ugyanis már annak megjelenése előtt, 1997 január 2-án bejelentette a folytatást, eleinte simán csak Turok: Dinosaur Hunter 2 néven, és ugyanezen év végét megcélozva. A tervezett megjelenés végül nem jött össze, a Turok 2: Seeds of Evil végül 1998. december 10-én debütált Nintendo 64-re, majd 1999. február 10-én Windows-ra. A játékot eredetileg 12 megabájtos kazettára tervezték, de az árak csökkenése miatt 16 MB-ra váltottak, és egy négy főt támogató, különböző karaktereket felvonultató multiplayer módot is hozzácsaptak a programhoz. Miután az Iguana Entertainment megkapta az Expansion Pakot is magában foglaló Nintendo 64DD fejlesztői készletet, a játék kapott egy nagy felbontású módot, amit a Nintendo a ’98-as E3-mon demonstrált, ahol 640x480-as felbontásban futott a játék.
A Seeds of Evil új főszereplője Joshua Fireseed, akinek a Primegennek nevezett létforma ellen kell felvennie a harcot. A történet és a lore kibővítésén túl a folytatás új, játékmenetet érintő elemeket is felvonultatott, úgymint a pályákon található különböző küldetések, valamint bónuszokat biztosító talizmánok. A kritikai elismerés ezúttal sem maradt el, szinte minden nagyobb magazin remek értékelést adott a játékra, nem úgy az azonos nevű, 1998 decemberében megjelent Game Boy Color-verzióra, ami finoman szólva sem sikerült jól.
A 2000. augusztus 31-én debütált Turok 3: Shadow of Oblivion két főszereplővel érkezett, akik a Turok vérvonalat végleg eltörölni kívánó Oblivion ellen vették fel a harcot, egy némileg egyszerűsödött kampány során. Az immáron Acclaim Studios Austin néven futó fejlesztők harmadik fősodorbeli Turok-játéka összességében pozitív visszhangot kapott, de a kritikusi körökben már valamivel nagyobb volt a megosztottság. Viszont messze nem annyira, mint cikkünk tényleges alanya, a Turok Evolution esetében.
A játékot először 2001. május 18-án mutatták be az E3-mon, de csak egy évre rá hangzottak el az olyan ígéretek, hogy az MI a legjobb, ami valaha készült, valamint harminc lénnyel küzdhetünk. A Turok: Evolution végül 2002. szeptember 1-jén jelent meg, Xbox, GameCube, valamint PlayStation 2 konzolokra, a tervezett tartalom egy részét a szigorú határidők miatt kivágva. A fejlesztés ugyanis feladta a leckét a stúdiónak, mivel ez volt az első játékuk erre a konzolgenerációra, ami a PS2-es verzió nem túl impozáns teljesítményén meg is látszódott. Az Evoultion lényegében az első rész, a Dinosaur Hunter előzménye, főhőse ismételten Tal’Set, aki nemezisével folytatott küzdelme során egy portálba esve köt ki a Lost Land buja őserdőjében. Itt szembesül azzal, hogy okkal lett megidézve, sorsa pedig, hogy elfogadja a Turok titulust, és védelmezze a világot a hely veszélyei – ezúttal a Slegnek nevezett humanoid gyíkok – ellen.
Az Evolution nemcsak a kronológián, de a játékmeneten is változtatott egy „kicsit”, ezúttal jobban a túlélésre helyezve a hangsúlyt. Az egyik nagy csavar például az volt, hogy a különböző dinoszauruszokat a Slegek ellen lehetett fordítani, így egy-egy ügyesen megoldott csalogatás után lényegében hátra is dőlhettünk (kis túlzással persze), hadd végezzék az őslények a ritkítást. Ugyanakkor a már említett frakció is változatosabb eszköztárral rendelkezett, például lehelyezhető ágyúkkal, valamint különböző járművekkel. Ezek a járművek pedig a szintén újdonságnak számító légi ütközetekben okozhattak némi fejfájást, mikor a repkedős szekvenciákban egy Quetzalcoatlus hátára pattanva szabadíthattuk rá a poklot ellenfeleinkre, némi szkriptelt rombolhatósággal (például sziklazuhatag) nyakon öntve a csatározást. Az előző felvonásokhoz képest viszont a fegyverarzenál kisebb lett, inkább a különböző mordályok fejleszthetőségével bővítették a palettát, így például a pisztoly egy távcső felhelyezésével pikk-pakk mesterlövészpuskává lényegült át. Hiába azonban az újdonság varázsa, a kritikai siker ezúttal elmaradt, így a tervezett, Turok: Resurrection névre hallgató folytatás is törlésre került.
A rajongóknak egészen 2008-ig kellett várnii a sorozat visszatérésére. Az IP-t addigra birtokló Disney Interactive a Propaganda Games-t bízta meg a szimplán csak Turoknak nevezett reboot elkészítésével, amely az akkori generációs konzolokra, valamint PC-re is megjelent. Az Unreal Engine 3-mal készült játék tehát teljesen tiszta lappal kezdett, a kritikusok pedig pont a szériára jellemző egyediséget hiányolták a programból, így az újrázás még elődjénél is vegyesebb fogadtatásban részesült, hibernálva ezzel a teljes franchise-t.
Hosszú téli álmából a bevezetőben már említett Nightdive Studios ébresztette fel a címet, az első két epizód újrakiadásával, ami valamelyest felkavarta az állóvizet, de messze nem annyira, mint a T-Rex léptei a Jurassic Park első részében. A valaha szebb napokat is látott Turok helyzete tehát egyelőre kétséges, de ha a jövőben az Escape from Lost Valley jellegű szörnyszülöttekkel szeretnék kitölteni az űrt, akkor talán jobb, ha a széria – főszereplőihez, a dínókhoz hasonlóan – fosszília marad.
